Švejna: adjanak még legalább 100 napot

Milyen érzés egy smeres vezetésű, szociális ügyi minisztériumban államtitkárként dolgozni?

Még rövid időt töltöttem el itt ahhoz, hogy értékeljem a helyzetet, csak egy hónapja vagyok államtitkár. Kell egy év vagy legalább 100 nap ahhoz, hogy pontosabb képet alkothassak. Azonban én örök optimista vagyok, nem is lehetnék a politikában, ha pesszimista lennék.

A kormányprogram alapján a szociális politikát jórészt a Smer fogja meghatározni a következő négy évben. Szerepel benne a minimálbér emelése, 100 ezer új munkahely kialakítása, nagyobb mértékű nyugdíjemelés. Összhangban van ez a Híd programjával?

A kormányprogramot a minisztériumok készítették, a Híd számára a saját prioritásai voltak fontosak, elsősorban a nyugdíjak. Már régóta ez az egyik legfontosabb témánk, akár az első pillért, a nyugdíj-valorizációt, a második pillért, a második pillérből származó kifizetések szabályozását nézzük. Ezek közül sok minden bekerült a kormányprogramba. A minisztériumban is a nyugdíjrendszer felügyelete tartozik hozzám. De azokat a pontokat sem ellenezzük, amelyek a Smer javaslatára került be, nem vagyunk az ellen, hogy 100 ezer új munkahely jöjjön létre, hiszen mi is szeretnénk, ha jelentősen csökkenne a munkanélküliség.

A Híd egyik témája volt a magasabb nyugdíjemelés, ami bekerült a programba is. Milyen lesz az új mechanizmus?

A nyugdíjak valorizációjának módosítása kulcstéma, egyben a Híd egyik prioritása is. Ez volt az egyik alapfeltétele annak, hogy belépjünk a koalícióba. Ez nemcsak az öregségi nyugdíjakra, hanem a rokkantnyugdíjakra, özvegyi nyugdíjakra stb. is vonatkozik majd, tehát egy viszonylag nagy lakossági csoportot fog érinteni. Az idei valorizáció 1,9 euró volt, a rokkantnyugdíjasok esetében még alacsonyabb, 1,7 vagy 1 euró, a rokkantság fokától függően.

Az alacsony valorizáció abból a szempontból érthető, hogy az infláció gyakorlatilag nulla, vagyis az árak átlagosan nem emelkednek.

Igen, jelenleg a nyugdíj-valorizációs képlet az infláció és a bérek emelkedésének mértékére épül, miközben a béremelkedés súlya évről évre alacsonyabb. Most 20 százalékos volt, jövőre már csak 10 százalékos lesz. Az infláció súlya pedig nő. Ha a képlet nem változna, akkor a nyugdíjak jövőre már nem 1,90-nel, hanem csak 1,30-cal emelkednének. 2018-ban viszont – ha az infláció ilyen alacsony marad – akkor a valorizáció is 0 euró lenne. Viszont arról lehet vitatkozni, hogy a képlet helyes-e, hogy nem kellene-e többet adni a nyugdíjasoknak, ha az ország gazdasága bővül. Ilyen helyzetben valóban megalapozott az a kérdés, hogy a nyugdíjasoknak az 1,90 euró megfelelő emelés-e. A nyugdíjak vásárlóértéke valóban nem csökken, de az alacsony nyugdíjemelés felháborította a nyugdíjasokat. Csehországban is hasonló a valorizáció rendszere, de amikor rájöttek, hogy milyen alacsony emelés következik ebből, akkor azonnal kompenzációról döntöttek, ha jól emlékszem egyszeri, 1000 cseh koronás támogatást adtak minden nyugdíjasnak. A nyugdíjak esetében mindig felmerül a kérdés, hogy milyen mértékben akarunk osztozni az idősekkel, szüleinkkel a gazdasági növekedés hasznán. Valaki mondhatja azt is, hogy nem osztozik velük, de a Híd úgy véli, hogy meg kell osztani velük is a hasznot. Én úgy vélem, és a választások előtt is elmondtuk, hogy a jelenlegi valorizációs rendszer nem megfelelő.

Már van elképzelése az új valorizációs rendszerről?

Igen, az elképzelés már megvolt, mielőtt a minisztériumba beléptem volna: a nyugdíjasoknak biztosítani kell valamilyen mértékű minimális valorizációt. Nem szabad elfelejteni, hogy ha nem módosítanánk a rendszeren, akkor jövőre még alacsonyabb lenne a nyugdíjemelés. Az elképzelésünk szerint meghatároznánk egy minimális nyugdíjemelést, de ennek a mértékében még nem egyeztünk meg. Még egyeztetni kell Ján Richter miniszterrel és a pénzügyminisztériummal is. Azt szeretném azonban elérni, hogy többet ne legyen a jelenlegihez hasonlóan alacsony nyugdíjemelés, vagyis meg akarjuk fordítani a jelenlegi trendet, amely a csökkenő nyugdíjemelés irányába halad.

Az idei nyugdíj-valorizáció éves szinten mintegy 28 millió euróba került. Azt tudhatjuk, hogy a jövő évi emelés kapcsán mekkora összegben gondolkodnak?

Ez az, ami a pénzügyminisztertől függ. Én arra fogok törekedni, hogy ez az összeg arányos legyen.

A kormányprogramban szerepel az is, hogy segítenek az úgynevezett „régi nyugdíjasoknak”, vagyis azoknak, akik 2004 előtt, még a régi nyugdíjrendszer alapján vonultak nyugdíjba, ami általában alacsonyabb nyugdíjat eredményezett. Ők mire számíthatnak?

Már 2004-ben is bíráltam az akkor elkészített új nyugdíjtörvényt, mivel jelentős különbséget eredményezett az úgynevezett régi és az új nyugdíjasok, vagyis a 2004 decembere előtt és után nyugdíjba vonultak között. Nagyon érzéketlenül kezelte a törvény ezt a témát, így azok, akik hasonló munkakörben dolgoztak, hasonló bért kaptak, vagyis ugyanannyi járulékot fizettek, nagy különbséget tapasztalhattak járadékukban, képletesen szólva már akkor is, ha akárcsak egyetlen nappal korábban vagy később kérték nyugdíjaztatásukat. Sokan igazságtalannak tartják, ami történt velük. Most legalább részben kompenzálni szeretnénk ezt az igazságtalanságot. Mivel azonban nagyon nehéz lenne újra átszámítani minden érintettnek a nyugdíját – technikailag talán nem is lehetséges –, a karácsonyi nyugdíj összegében legalább szimbolikusan kárpótoljuk őket. Azt még nem tudjuk, mekkora pénzcsomagot tudunk erre elkülöníteni.

A második pillérrel kapcsolatban azonban nem sok változást tudtak kiharcolni.

Én három jelentősebb változást szerettem volna elérni: a programozható kifizetés, a második pillérbe jutó járulék arányának emelése és a Szociális Biztosító tartalékalapjába befizetett járulék beszámítása a nyugdíjszámítás során. Ebből egyet sikerült beleírni a kormányprogramba, a programozható kifizetést, amit alapvető fontosságúnak tartok. A kifizetési fázisban jelenleg olyan rendszer működik, hogy ha az ügyfél hozzá akar jutni a pénzéhez, akkor szerződést kell kötnie egy életbiztosítóval. Az életbiztosító ajánlatát gyakorlatilag el kell fogadnia, mivel más módon nem juthat a pén-zéhez.

Bizonyos esetben lehetőség van arra, hogy részletekben, vagyis a programozott kifizetéssel hozzájusson a pénzéhez.

Jogilag ugyan létezik ez a lehetőség, de a gyakorlatban nagyon kevesen élhetnek vele. Az eddigi mintegy háromezer ember közül, akik a kétpilléres rendszerből mentek nyugdíjba, csak mintegy 15 százalék fogadta el az életbiztosítók ajánlatát, közülük is csak minden tizedik jutott hozzá az úgynevezett programozott kifizetés segítségével a pénzéhez, és ők is csak részben. Valójában tehát csak körülbelül a jogosultak 1 százalékáról beszélünk. Ők is csak azt a különbözetet kapták meg, amellyel a kétpilléres rendszer jobban teljesített az egypilléresnél. Ez nem programozott kifizetés. Ez annyiban hasonlít a programozott kifizetéshez, mint a demokrácia a szocializmushoz: mondhatjuk, hogy akkor is demokrácia volt, hiszen több párt működött…

Milyennek kellene lennie a rendszernek?

Olyannak, hogy egy egyszerű feltétel teljesítésével részletekben hozzájuthassunk a megtakarításhoz. De a feltételnek valóban olyan egyszerűnek kell lennie, hogy az emberek többsége teljesíteni tudja. A gyakorlat megmutatta, hogy a jelenlegi rendszer rossz, az emberek 85 százaléka elutasította az életbiztosítók ajánlatát, valószínűleg azért, mert nem tartották előnyösnek. A pénzük tehát megvan, de nem tudnak hozzájutni.

A Fico-kormányok idején a második pillér egyfajta mostohagyerek volt. Ez most változni fog? A korábbi években négyszer megnyitották a 2. pillért, ez már nem fog megismétlődni?

Határozottan bízom benne, hogy nem. Éppen ezért vagyok itt. Aki ismer, tudja, hogy részt vettem a második pillér létrehozásában, képletesen mondhatom tehát, hogy a kör bezárul, 12 év után megpróbálom stabilizálni a rendszert. Az előzetes megállapodás az, hogy a 2. pillér a nyugdíjrendszer standard eleme. Természetesen minden rendszert, így a 2. pillért is lehet fejleszteni. Az fontos kérdés, hogy a járulék hány százaléka kerül a második pillérbe, de az is, hogy mekkora lesz a nyugdíjak összege.

Figyelni fogja a 2. pillér hozamait is?

Természetesen. Az elmúlt 12 évben a második pillért sok csapás érte, de szerencsére egyik sem volt halálos. Az egyik ilyen csapás az volt, hogy a pénztártagoknak kötelezően át kellett lépniük az úgynevezett garantált alapokba. De ezek az alapok valójában alacsony hozamú alapok. Az Európai Központi Bank jelenlegi politikája azt eredményezi, hogy a kötvények hozama nulla közeli. Vagyis a kötvényalapokban nem lesz tényleges hozam. Ezért fontos a tájékoztatás, hogy a fiatalok inkább a vegyes, részvényeket is vásároló alapokat válasszák.

A korábbi jobboldali kormányok egyik első lépése volt, hogy módosították a baloldali kormánytól örökölt munkatörvénykönyvet. Ezt most nem tartalmazza a kormányprogram. Olyan erős volt az elutasítás?

A jobbközép kormányok a munkaviszony rugalmasságának növelését célozzák. De most sajnos nem jobboldali, nem jobbközép, de még csak nem is jobb-bal, hanem bal-jobb kormányról beszélünk. Sok kérdésben viszont egyetértünk, ilyen például a munkanélküliség csökkentése. Vagy a kisvállalkozók számára biztosított adókedvezmény, amely bizonyos feltételek teljesítése mellett alanyi jogon jár majd mindenkinek.

A járulékcsökkentés sem került be a kormányprogramba. Erre lesz esély a következő években?

Ugyan ezekkel a szavakkal valóban nem szerepel benne, de a pénzügyminisztériumban napirenden van ez a téma. A programban ez virágnyelven úgy szerepel, hogy a kormány átértékeli a társadalombiztosítási alapok struktúráját. Ez más szóval járulékcsökkentést jelent, hiszen ennek kapcsán a járulékkulcs nagyságáról, a kivetési alapokról fogunk tárgyalni.