Spišiak: a rendőri brutalitást úgy lehetne megállítani, ha az elkövető közvetlen főnökét is felelősségre vonnák - Interjú

Mennyire komoly probléma a rendőri testületben a brutalitás, amelynek egyik súlyos példája most a kassai eset, amikor egy őrizetes belehalt a verésbe? Gyakoriak az ilyen esetek vagy csak valóban elvétve fordulnak elő? 

Általában a rendőrségen belül ritkák az ilyen brutális túlkapások, viszont Kassát figyelembe véve, talán valóban a jéghegy csúcsáról beszélünk. Néhány hónapja volt ott egy másik hasonló eset, amikor szintén egy őrizetest vertek meg. 

A belügyminiszter és a rendőrfőkapitány a mai napig nem szólalt meg ebben az ügyben. Nem határoztak semmilyen új irányítási elvekről, amelyekkel az ilyen eseteket ki lehetne küszöbölni. 

Nem születtek meg olyan irányítási döntések, amelyek segítenék megelőzni az ilyen brutális rendőri fellépést. Én ezt tartom a legnagyobb hibának, ennek eredménye az, hogy egy újabb eset megtörténhetett, mert nem születtek olyan korrekciós lépések, amelyek ezt megakadályozták volna, amelyek módosítottak volna a rendőri gondolkozáson, hatással lettek volna a rendőri intézkedések módjára.  

Most is azt látom, hogy az országos rendőrfőnök hallgat, nem nyilatkozik, nem kér elnézést az eset miatt, nem jelentett be semmilyen korrekciós intézkedést, és csak ma tett valamilyen óvatos nyilatkozatot. Szerintem ez késő, már régen ki kellett volna állnia a kamerák elé a lakosság megnyugtatása érdekében, és lépnie kellett volna. 

Nem azt kellene hangsúlyoznia sem a belügyminiszternek, sem a rendőrfőkapitánynak, hogy az ügyet rendesen kivizsgálják, a tettest megbüntetik, elbocsátják a rendőrségtől stb. Ennek természetesnek kellene lennie. 

A vezetőknek olyan koncepciós irányelveket kellene elfogadniuk és ezt bejelenteni, hogy ilyen esetek egyáltalán ne fordulhassanak elő. 

Említette a júniusi esetet, ami szintén Kassán történt, de a korábbi években is volt több hasonló ügy a városban. Miért éppen Kassán történnek ilyenek? 

Az ilyen esetek megismétlődésének legfőbb oka az, hogy az elkövető közvetlen főnökét nem vonják felelősségre a beosztottja hibás intézkedése miatt. 

Kelet-Szlovákiában gyakori, hogy ismeretség útján kerülnek vezető pozícióba a rendőrök, „védik egymás hátát”, létezik köztük egyfajta álszolidaritás. Ráadásul soha vagy csak nagyon ritkán vonják felelősségre rendőri túlkapás miatt az elkövető rendőr közvetlen felettesét. 

Pedig ezek a közvetlen főnökök azok, akik ismerik a beosztottjaikat, tudják milyen pszichikai állapotban vannak, nincsenek-e családi problémái, nekik ennek megfelelően kellene irányítani beosztottjaikat. Az a rendőrség egyik legnagyobb problémája, hogy nem vonják felelősségre a közvetlen főnököt vagy akár az irányítás második szintjét, mert nem hoztak megfelelő megelőző intézkedéseket. Rögtön a belügyminisztert vagy a rendőrfőnököt hibáztatják, habár a jelenlegi helyzetben ez is helyénvaló, mert ők sem tettek semmilyen konkrét intézkedést. 

Hogyan lehetne kivédeni az ilyen brutális rendőri túlkapásokat. Említette, hogy konkrét intézkedéseket várt volna a belügyminisztertől és a rendőrfőkapitánytól, mit kellett volna tenniük? Segítene a testkamera vagy a kihallgatási szoba bekamerázása? 

A testkamera bevezetése csak egy pótcselekvés. Valódi segítséget az jelentene, ha a rendőrmenedzsmentet erősítenék, 

minden rendőrnek pontosan tudnia kellene, hogy a helyszínen hogyan léphet fel, milyen intézkedés jogos, milyen jogtalan, hol van a határ a kettő között, mikor szabad erőt alkalmazni. 

Mert vannak esetek, amikor erőt is lehet és kell alkalmazni, de csak a jogszabályoknak megfelelően. Ezt az intézkedő rendőrnek pillanatok alatt, a helyszínen kell eldöntenie, és ezt a közvetlen főnöke tudja neki megtanítani. 

Az áldozat információink szerint egy hajléktalan 48 éves férfi volt, ez mennyire játszott szerepet a brutális intézkedésben? 

Mindegy, hogy ki az áldozat, milyen a társadalmi státusza vagy akár a nemzetisége, ez nem játszhat szerepet a rendőri intézkedés során. 

Ebben a legutóbbi esetben az a paradoxon, hogy nem is a rendőröknek kellett őrizetbe venni a későbbi áldozatot. Nem ők kergették és fogták el, az áldozat nem védekezett, a biztonsági őrök már elfogták őt. 

Csak elő kellett volna őt állítani, el kellett volna vinni a rendőrőrsre. 

Mennyire játszhat szerepet ebben és a többi hasonló ügyben a rendőrök frusztrációja? 

A felmérések alapján a legutóbbi választáson sok rendőr választotta a szélsőséges pártokat, sokan szavaztak például a Republikára, tehát a rendőrök gondolkodásában is jelen vannak a szélsőségek. 

A társadalom kicsit le is nézi a rendőri hivatást, a rendőrök viszont úgy érzik, hogy nekik kell vigyázniuk arra a lakosságra, aki lenézi őket. 

Közben pedig bűnözőkkel, visszaesőkkel vannak szinte állandó napi kapcsolatban, ezért sok rendőr egyfajta hősnek tartja magát. Azt kellene megértetni velük, hogy a rendőri munka szolgálat, és nem hősökre, nem James Bondokra van szükség a rendőrségben. Ez a kettősség valóban frusztrációt okoz sok rendőr esetében.

Holnap (csütörtökön) összeül a parlament védelmi bizottsága, meghallgatja a belügyminisztert és az országos rendőrfőkapitányt is erről az esetről. Mit vár ettől az üléstől? 

Nem várok semmit, hiszen a bizottságnak nincsenek komoly jogkörei. 

A belügyminiszter várhatóan megpróbálja majd kimagyarázni magát, megpróbál mindent az elődjeire fogni, hiszen eddig is ezt tette. 

Mást nem is tud, csak magyarázkodni. Nem várok tőle semmilyen előremutató intézkedést.