Sokol érsek panziója az egyháznak sem kell

A Szentszék ignorálta az idézéseket

A két éve tartó nyomozás a Róbert Bezák érsek által elrendelt könyvvizsgálat eredményeinek nyomán indult, miután az auditor feljelentést tett a gazdasági nyilvántartás megváltoztatása miatt. A nyomozók kihallgatták Sokol és Bezák érseket, az érseki hivatal több alkalmazottját, és kísérletet tettek a külföldi számlákat kezelő bankok és alapítványok, valamint a Szentszék képviselőinek beidézésére is – értesüléseink szerint sikertelenül. Az ügy szempontjából az amerikai szlovák házaspár, Edward és Matha Garba által létrehozott alapítvány a legérdekesebb, ennek hozamán minden évben a Nagyszombati Érsekség, a New York-i Érsekség és a Szentszék osztozik egyenlő, egyharmados arányban. Azt azonban, hogy mennyi tőkéje van az alapnak, és mennyi volt ebből a 2002 óta Nagyszombatba érkező egyharmad hozama, nem sikerült kideríteni, mert az alapítvány alapítóleve titkos, még Edward Garba lánya sem ismeri. Az egész titkos alapról – nagy valószínűséggel a Vatikán egyik pénzmosodájáról – csak annyit tudni, hogy a pénzt a Wells Fargo befektetési társaság kezeli, de hogy mikor küldtek utoljára pénzt Szlovákiába, arról nem nyilatkoznak.

Róbert Bezák 2010-ben kezdte firtatni az amerikai pénzek eredetét, amikor Ján Sokol 2009-ben egy 290 584 dollárról, 2010-ben pedig 1 203 306 dollárról szóló csekket adott át neki, valamint az érsekség titkárának. Azt, hogy miként kerültek hozzá a csekkek annak ellenére, hogy már nem ő az érsekség aláírási joggal rendelkező statutáris képviselője, nem magyarázta meg. A nagyszombati érsekségre 2011-ben és 2012-ben – legalábbis amíg Róbert Bezák volt az érsek – már nem érkeztek meg a hozamok, az érseki hivatalban nem volt sem végrendelet, sem szerződés, a könyvelésben nem szerepeltek ilyen tételek, és Ján Sokol a hivatal átadásakor sem számolt be az amerikai alapítványról. Sajtónyilatkozataiban rendre azt állította, az amerikai „gyermektelen” házaspár ráhagyta a pénzét, hogy belátása szerint költse jótékony célokra. 2008-ban állítólag ebből a pénzből küldött 20 millió koronát (666 ezer euró) a szülőfalujában, Jacovcén nyugdíjasotthont építő Metropolitánik polgári társulásnak, amelynek elnöke az unokaöccse volt. A pénzt azonban nem a társulásnak, hanem egy Ján Sokol névre létrehozott magánszámlára utalta. Sokol érseknek a vatikáni bankban is volt magánszámlája, azt állítja, ide is a barátaitól kapott pénzadományokat küldte.

Jótékonyságra kapta, bizniszre költötte

Lapunk 2013-ban kiderítette, hogy Edward Garba nem volt gyermektelen, és lányától, Darina Kreitschiztól megszereztük a férfi végrendeletét is. Ebben egy szó sem esik vállalkozások támogatásáról, ellenkezőleg, az áll benne, hogy „a tiszta haszon semmilyen része nem használható magáncélokra”. Az örökhagyó kikötötte, hogy a hozamokat elsősorban lelki, és csak másodsorban testi szükségletek kielégítésére kell használni. Mindenekelőtt missziós tevékenységre, szegény papok taníttatására, természeti vagy polgári katasztrófák miatt bekövetkezett éhínség enyhítésére, megnyomorított gyermekek és fogyatékos felnőttek támogatására, valamint olyan szociális szolgáltatásokra, mint a szegények etetése, ruházása, egészségügyi ellátása és taníttatása, végső soron pedig a nem kívánt gyermekek támogatása árvaházak és örökbefogadó szolgáltatások biztosításával. A végrendelkező azt is meghagyta, hogy ha a kedvezményezettek közül bármelyik megkérdőjelezi, vagy megpróbálja érvényteleníteni a végrendeletet, akkor az őt érintő részek semmisnek tekintendők.

Mivel a járadékból a Szentszék is részesült, az ottani illetékeseknek ismerniük kellett a végrendeletben leszögezett szándékot. Ennek tükrében még érdekesebb, hogy amikor Róbert Bezák 2009-ben Tarcisio Bertone szentszéki államtitkárhoz fordult, hogy a Ján Sokoltól kapott csekkek eredete felől érdeklődjön, azt a választ kapta, hogy Sokoltól kérjen magyarázatot. Mivel Bezák érseknek nem voltak olyan jogkörei, hogy elődjét felelősségre vonhatta volna, azzal a keserű felismeréssel zárta le az ügyet, hogy a Vatikánt nyilván csak a pénz érdekelte, az eredetével nem törődött, vagy nagyon is tisztában van vele, de őt nem akarja beavatni. Sejthetően ez a „tilosba tévedés” lett leváltásának az egyik, ha nem a legfőbb oka, mert az egyháznak, beleértve a nagyszombati egyházmegyét és a Vatikánt is, máig sem hiányoznak a Sokol érsek keze között átfolyt pénzek. Sem a számláiról eltűnt milliók, sem az áron alul eladott ingatlanok, sem az előnytelen bérleti szerződések miatt nem érzi megkárosítva magát, és abban sem lát semmi rendkívülit, hogy egy nyugalmazott érsek luxuspanziót épít a szülőfalujában.

Sokol templom után panziót épített

A hatalmas épület a falu közepén, a régi templom mellett áll, szemben az új templommal, amelyet szintén Ján Sokol építtetett Isten és saját dicsőségére. A templomon kívül-belül márványtáblák hirdetik, hogy a település neves szülöttje, Ján Sokol nemes lelkű adományából épült, de hogy a püspök hol vette rá a pénzt, arról már nem esik szó. A faluban azt sem firtatja senki, miből telt a panzió építtetésére egy püspöknek, aki legfeljebb 800 euró fizetést kapott az államtól – mindenki elhiszi, hogy Ján Sokolnak számtalan támogatója és szponzora volt szerte a nagyvilágban. A helybeliek csak azt nem értik, hogy ha az épület már teljesen készen van, miért tart olyan sokáig az üzembe helyezése, hiszen nekik munkahelyeket ígértek az otthonban. Erre a kérdésre kerestük a választ mi is, de Ľubomír Bošanský építésvezetőtől csak annyit tudtunk meg, hogy az engedélyeztetéssel van valami gond. Amint láttuk, az épület belülről valóban teljesen kész, a berendezés is komplett, csak olyan „apróságok” vannak hátra, mint a szökőkút beszerelése az előcsarnokban, a tereprendezés és a nagytakarítás. Látjuk, hogy a befektető sem a tereken, sem a berendezésen nem spórolt, az előcsarnokból olyan impozáns lépcsősor vezet az emeletekre, hogy bármelyik olasz palotában megállná a helyét. Van persze lift is, meg jacuzzi, a legmodernebb eszközökkel felszerelt konyha és mosoda, tágas társalkodó kényelmes ülőgarnitúrákkal és terasz a templomra nyíló kilátással. Mármint Sokol templomára, a másik a panzió árnyékában bújik meg, és mivel udvara nincs a létesítménynek, az építtetők úgy képzelik el a lakók szabadidős tevékenységét, hogy majd a régi templomot takarítják, és oda járnak imádkozni.

Összesen hatvanhét személy számára van hely a panzióban, egy- és kétágyas szobákban, valamint hálóból, nappaliból és fürdőszobából álló apartmanokban. Minden szobában emelhető fejtámlájú és lábrészű ágyak vannak, ezeket külföldi adományozóktól kapta a Metropolitánik polgári társulás. Ugyanúgy, mint a kerekes székeket, az ülőgarnitúrákat és a telefonközpontot. A márkás sütőket, a mosógépeket, a mángorlót és a jazuccit – utóbbit, több mint 12 ezer euróért – már megvásárolták, nem csoda, hogy Ján Sokol adománya hamar elfogyott.

Felépíteni könnyebb volt, mint működtetni

A jelek szerint épp a finisre és a külső tereprendezésre nem futotta, de valószínűleg gond lehet az üzemeltetéssel is. A panzió felépítéséhez elég volt a pénz, de ahhoz, hogy beszerezzék a működési engedélyeket, kiválasszák és irányítsák a megfelelő személyzetet, naponta garantálják a lakók teljes körű ellátását, már szakértelemre és állandó odafigyelésre van szükség. Sokol érsek ezt már nem akarja vállalni, ezért ajánlotta fel a panzióját ajándékba a nyitrai egyházmegyének, azzal a feltétellel, hogy az befejezi az építkezést, de Viliam Judák püspök nem kér belőle. A jáci (Jacovce) községi önkormányzat sem kapkod a létesítmény után, a Metropolitánik polgári társulásban pedig mind Sokol érsek rokonai és barátai ülnek, akik annyit értenek a szociális intézmények üzemeltetéséhez, mint ő maga. Ez lehet az oka, hogy a Nyitrai Megyei Hivataltól még mindig nem kérte a társulás, hogy a jáci nyugdíjasotthont jegyezzék be a szociális szolgáltatásokat nyújtó intézmények jegyzékébe.

Ilyesformán senki sem tudja, mikor szenteli fel az otthont nagy pompával Sokol érsek. Csak arról van elképzelés, mennyit kérnének tőlük – szobától és az igénybe vett szolgáltatások (mosatás, fürdetés stb.) mértékétől függően havi 500-tól 1000 euróig terjedő összeget fizetnének. Ez valóban nem nevezhető jótékonyságnak, de a jelek szerint senkit – a Garba Alapítványt kezelő nyugalmazott New York-i érseket, Edward Egant sem – aggasztja, hogy az örökhagyók kívánságát nem tartották tiszteletben. Az elmúlt négy év alatt, amióta Jácon a panzió épült, egyetlen egyházi személyiség sem tette fel a kérdést, honnan vette rá Sokol érsek a pénzt, és miért vállalkozott ilyen megalomán projektre.

666

Láthatóan a Vatikánban sem izgat senkit, hogy 666 ezer euró elfolyt az egyház pénzéből. Veszett több is, és még mindig maradt elég, akár Ján Sokol vatikáni bankszámláin is. A Szentszék sajtóirodájában érdeklődtünk, hogy Ján Sokol számlái is azon háromezer közé tartoznak-e, amelyeket zárolt vagy felszámolt a vatikáni bank, de azt a választ kaptuk, hogy az ügyfelek kilétéről nem adnak tájékoztatást. Akárhogy is, a volt nagyszombati érseket az egyházban senki nem fogja felelősségre vonni, sem a panziójáért, sem másért. Hogy a világi hatóságoknak lesz-e ehhez merszük, azt majd meglátjuk, mint ahogy azt is, mikor fogadja a nyugdíjasotthon az első lakókat. A dolgok mai állása szerint valószínű, hogy az épület még sokáig fog üresen állni a falu közepén – a kapzsiság és az öntömjénezés mementójaként.