Sokan tisztelik a Pilis erőit

A cikk előző héten megjelent első részében a pilisszántói kő megtalálásának körülményeiről olvashattak Szőnyi József, Pilisszántó polgármesterének elbeszélései alapján. A folytatásban további különös, a faluban történt esetekről kérdeztük a polgármestert, melyek a kő eredetéhez hasonlóan szintén megfejtésre várnak.

Mikor bukkantak rá a templom alatti alagútra?

2002. augusztus 24-én beszakadt a padló a templom közepén. Szombati nap volt, asszonyok takarítottak a templomban, mígnem egyikük egyszer csak térdig eltűnt a padsorok között. A beomlott hordalék kiemelésekor egy mesterséges üregrendszer nyomaira bukkantunk. A hat-hét méter mélységben futó folyosó északi ága a templom fala alatt tovább folytatódik a Pilis irányába, de le van falazva. A másik ága az oltár felé hajlik, majd úgy három méter után be van omolva. Engem ez megint teljesen lázba hozott, hiszen tovább szaporodtak a szántói föld kulturális és régészeti ajándékai. Újból ellepték a falut a régészek, kutatók, muzeológusok és okosok, együtt kerestük az újabb rejtélyre a választ. A kiemelt föld egy rétegében középkori cserépdarabokat és csonttöredékeket találtunk, mely arra engedett következtetni, hogy az alagút nem a templom építésekor lett bedöntve, hanem még a középkorban. Felmerül a kérdés, hogy vajon mikor épült az alagút, s miért zárták el a külvilág elől egy ilyen hatalmas erőkkel megépített munka gyümölcsét?

Máshol is találtak hasonló alagutakat?

A faluban több helyen is vannak hasonló alagút szakaszok, üregek, s az 1975-ös templomkerti beomlás szintén igazolja, hogy alattunk a föld titokzatos folyosórendszert rejt. Térképre rajzolva ezeket a helyeket, látszik, hogy az alagutak 4-5 különböző irányban haladnak. Számomra az is nagyon meglepő és egyelőre megmagyarázhatatlan, hogy a templom 1760-as építése előtt az akkori térkép szerint a főútnak már mindkét oldala beépített volt, csak a templom helye nem. Az is biztos, hogy tudtak az alagútról akkoriban, hiszen a templom építésekor szabadon hagyták az alatta vezető folyosót, de a templomfal terhének elviselésére aláfalazták azt. Bár építhették volna más helyre is a falun belül, valamiért mégis ezt a helyszínt választották vállalva a statikai kockázatot.

Rendbe hozták az alagutakat?

A templom alatti üreget megtisztítottuk egészen a befalazott részekig, ahol a boltívek, az ismeretlen kezek által készített falak ma is jól láthatók. Akkor úgy döntöttünk, hogy a régi temetőben talált kőnek talán itt lenne méltó és biztonságos helye, s itt bárki megnézheti, kapcsolatba kerülhet vele. Egy megfelelő vastagságú üveglappal pótoltuk a templompadló hiányzó részét. A követ alatta helyeztük el egy külön erre a célra készíttetett fa tartóban, mely a mai napig is itt található.

Ha jól értem, jelenleg nem kutatják sem a régi temetőben található pálos kolostor romjait, sem a falu alagútjait?

Ha nagyobb pénzhez tudnám juttatni a falut, biztos, hogy első dolgom a templomkerti ásatás elindítása lenne. De nem csak a pénz hiányzik, a régészek is nagyon elfoglaltak mostanában. Nem ér rá senki foglalkozni vele, s a hivatalok hozzáállását sem tartom mindig ésszerűnek. A Kulturális Örökség Minisztériuma például javasolta, hogy tömjük be a lyukakat. Ez nekem már sok volt! Pont az az intézmény veti fel egy nagy jelentőségű régészeti lelet visszatemetését, melynek leginkább foglalkoznia kellene vele, ápolva nemzetünk értékeit? ĺgy itt maradtam megint csak a magam kíváncsi törekvéseire támaszkodva. Sokan tisztelik és ismerik már a Pilis erőit, hadd tegyek hozzá még egy érdekes adalékot. Nemrégiben összegyűjtöttem a falu 72 dűlőjének neveit, rövid történeteit. Mindegyik kapcsolható volt valahova nyelvileg, vagy helyrajzilag. Egyedül a Ziribár dűlőnévvel nem jutottam semerre. Végül Badinyi Ferenctől tudtam meg, hogy ziribár jelentése ébredő, éledő fény. Ez úgy karácsony tájékán történhetett, a fejem csak úgy zsongott a sok ismeretlentől: ziribár-ébredés-karácsony-újjászületés-szántói kő-pilis keresztje. Sehogy nem tudtam rendet tenni közöttük. Aztán fent a hegyen állva, a december 20-án állított Pilis Keresztje alatt egyszerre csak csend lett bennem. Megértettem a hegy, a kereszt földöntúli hatalmasságát és tudtam, az én szavam itt oly kicsiny, mint hulló könnyem a tengerben. Aztán másnap hajnalban a sáros úton a hegyre újra felküzdve magam megpillantottam Ziribár dűlői között a sejtelmesen égre kúszó vörös Napot, s vele az éledő fényt.

Talán most jött el a kor, hogy az ember elfordulva a létező és kitalált való világoktól visszataláljon érzéseihez, a dolgokat körbefonó láthatatlan lényegekhez. Mindenesetre a falut elhagyva gondolatban hátranézve képzeletbeli gumiszalagot láttam nyúlni az autó után. Azt hiszem, vissza fog még rántani, vissza fog még húzni Pilisszántó rejtelmeihez.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?