Setényi: Az iskolahálózat szűkítése idővel elkerülhetetlen lesz

Mit emelne ki a szlovákiai magyar oktatással kapcsolatban?

Az intézményi hálózat teljes, óvodától a felsőoktatásig kiépült, a jövőben ez már jelentősen nem bővül, talán csökkenni fog, de az elkövetkező tíz évben számolhatunk vele. Vagyis érdemes tervezni és munkát fektetni a javításába.

Melyek a legkritikusabb pontjai, melyek azok a területei, ahol lépni kell a fejlődés érdekében?

Több ilyen van, csak egy párat emelnék ki, melyek szorosan kapcsolódnak egymáshoz. A szlovák iskolákkal szembeni versenyképesség kulcsa a szlováknyelv-oktatás. Ez egy nyögvenyelős ügy, amelyen az elkövetkező öt évben át kell lendülni. Láthatóan érzelmi problémával állunk szemben. A szlovák nyelvet oktató pedagógusok általában maguk sem szeretik, a friss tanárerők minősége egyenetlen, nem tudják ezt a kommunikációs közeget megteremteni. Az egész magyar oktatási rendszer általános problémája a nyitás és a zárás. Ez egy érthető felvidéki dilemma. Vagy nagyon nyitunk, mint a hidasok, s ebbe bele is omlunk. Vagy nagyon zárunk, mint az MKP-sok, ami érthető a gyökerekre hivatkozva, de akkor nem jut be az új, friss energia a rendszerbe. Meg kellene tanulni úgy nyitottnak lenni, hogy az alapértékekben rendíthetetlenek vagyunk. Ez egy nagyon komoly kihívás, s ehhez egy oktatásügyi, nemzetpolitikai elit kellene, amely ezt az élettechnikát árasztja, s melyet követhetnek a pedagógusok és az egyszerű polgárok. A két csoport harcban van egymással.

Hogyan képzeljük el ezt az oktatásügyi elitet?

Ezt nemcsak pedagógusok alkotják, hanem iskolaigazgatókból, polgármesterekből, oktatásügyi szakemberekből, gazdasági szakemberekből, vállalkozókból, településfejlesztőkből és egyházi emberekből kellene összeállítani azt a csapatot, akik a helyszínen tudnak rugalmasan nyitni és zárni. Tárgyalásképesek, de szilárdan, illetve vörös vonalak mentén őrzik a magyarság pozícióit.

Kinek a feladata egy ilyen csapatot kiépíteni?

A pedagógusszövetség jó úton jár a rozsnyói konferenciákkal. Huszonöt év alatt arra volt mód, hogy külön-külön üljenek le velük. Egyeztettek polgármesterekkel, szakközépiskolák igazgatóival, alapiskolák igazgatóival, az óvónőknek külön munkaközössége dolgozik, vannak településfejlesztők és bekapcsolódtak a civil szervezetek is. Az egyházi személyek hiányoznak. A teljes összefogás szerintem azért nem tud megtörténni, mert ha lenne egy ilyen konferencia, ott mutatni kellene egy pozitív jövőképet, amiért együtt vagyunk. S így a felvidéki magyarság számára még nem vázolódott fel, hogy milyenek leszünk a 21. században. A pozitív jövőképből felvázolhatnának egy cselekvési stratégiát, amellyel már dolgozhatnának. S ezek után még felmerül két kérdés: mit szól ehhez a szlovák állam – ez a kevésbé lényeges –, s mit szól ehhez a két párt. A politikai elit, akiknek ezzel kihúzzák a szőnyeget a lábuk alól, mert kiket képviselnek, ha születik egy új stratégia, s az emberek helyben dolgoznak vele. S ki lesz ennek az arca, kik lesznek a 2020-as évek szlovákiai magyar közösség arcai, azok a sikeres, erős emberek, akikre hallgatnak, akik tudnak tárgyalni egymás között is, s nyelvileg tudnak tárgyalni a szlovákokkal is? Lesz egy generációváltás, az a kérdés, hogy az új 30-as, 40-es generáció kap-e szót, levegőt és pénzt, hogy ezt összerakják. 

Nyilván ennek az oktatásügyi elitnek lehetne a dolga az is, hogy felvesse a kulcsproblémákat és megoldási javaslatokkal álljon elő például a szlovákiai magyar iskolahálózat racionalizációjának kérdésében. 

Időközben a racionalizáció alapjául szolgáló elemzések, statisztikák elkészültek, a pedagógusszövetségnél vannak. Azért nem nyilvánosak, mert amíg lehet, szeretnék elkerülni a racionalizációt, s amíg a polgármesterek szövetségesek az iskolafenntartásban, addig ez így is marad. Sajnos idővel elkerülhetetlen lesz a hálózat racionalizálása, szűkítése. A probléma nem az, hogy nem tudjuk, mit kell tenni a racionalizáció érdekében, hanem az, hogy nem csatlakozik hozzá egy pozitív jövőkép. Az embereknek azt kell üzenni, hogy másképpen lesz, hogy itt most ez az iskola ebben a formában megszűnik, de te és a gyerekek mennek tovább egy következőbe, s ott jobb lesz. Jobb feltételek lesznek a diákoknak, a tanárok állása megmarad. Abban nem vagyok biztos, hogy ez a pozitív jövőkép elkészült, s ezen nagyon intenzíven dolgozni kell. Van, hogy az ember úgy húzódik össze, hogy nyer.