Rossz ötlet a szórvány felszámolása

MÓZES SZABOLCS

Kutatás tárgya lehet annak felmérése, nem jelent-e alternatívát az egyes magyar közösségek számára a helyben maradás ösztönzése helyett az „önkéntes területfeladás” – mondta Szász Jenő a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) másfél héttel ezelőtti ülésén. A bomba pár nappal később robbant Erdélyben, amikor egy RMDSZ-es képviselő beszámolt az esetről.

Orbán Viktor nemzetpolitikai stratégája előbb tagadta, hogy ezt mondta volna, majd beismerte, azzal a kiegészítéssel, hogy nem Magyarországra, hanem az adott határon túli terület tömbmagyar részére kellene telepíteni a szórványban élőket. Az egyébként erdélyi Szász Jenő szerint ez a Kárpát-medence összes magyar szórványterületére – tehát a szlovákiai szórványvidékekre is – érvényes lehetne.

A pokolba vezető út

„Az ilyen fajta gondolkodás elfogadhatatlan, és a pokolba vezet. Ezt semmiképpen sem támogatom” – mondta lapunknak Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke, aki az MKP Országos Tanácsának tagjaként vett részt a KMKF ülésén.

Bárdos szerint a történet fel lett fújva. „A romániai parlamenti választások utáni adok-kapok része volt, melyet a személyes ellentétek is felerősítettek. Nem láttam, hogy ennyire élesen merült volna ez fel a tanácskozáson” – mondta. Szerinte belterjes dolog volt a KMKF talaján. Az ülésen az MKP vezetéséből Berényi József és Szigeti László is részt vett, tegnap egyiküket sem tudtuk elérni.

Eltérő definíciók

Gyurgyík László szociológus szerint a szórványmagyarságnak egységes definíciója sincs – mást értenek rajta Erdélyben és mást nálunk. „Az itthoni gyakorlatban szórványnak azt nevezzük, amely a magyar nyelvterület felett van. Itt csak a magyarok 1–1,5 százaléka él” – mondta lapunknak. Nálunk főként a zoboraljai vidék számít szórványnak.

Erdélyben azt a közösséget tartják szórványnak, amely nem képes fenntartani magát – nincsenek demográfiai, sem intézményi keretei. Ott a magyarság negyede-harmada tekinthető szórványnak. Gyurgyík szerint ha ezt a megközelítést próbáljuk a mi térségünkre kiterjeszteni, akkor kb. a szlovákiai magyarság 5–10 százaléka élne ilyen régióban. „Ide azok a falvak tartoznának, melyekben 30 százalék alatti a magyarok aránya, de a városok már nem” – mondta a szociológus. A városok azért nem, mert ezekben sokszor komplett magyar intézményrendszer van – iskolai, kulturális egyaránt.

Lehetetlen küldetés

Erdélyi szociológusok szerint az ötlet nagyon veszélyes. Gyurgyík szerint viszont legfőképpen kivitelezhetetlen és nincs is értelme. A szórványban élők nagy része ugyanis vegyes házasságban él. Nem lehet tehát kivenni egy-két magyar családot a szlovák faluból és átköltöztetni. „Ha ne adj isten valaki ezt felvetné, akkor az érintett magyarok nagyon furcsa csodálkozó kifejezéssel illetnék az ilyen felvetéseket” – véli a szociológus. A szórvány kitelepítése egyébként nem új ötlet. „Ennek az egyes alternatívái már korábban is felmerültek, de csak kutatóintézeti szinteken” – mondta Gyurgyík.

Ki a veszélyeztetett?

Ráadásul nem is egyértelmű, hogy a szórványban élők veszélyeztetettebbek lennének – mutat rá egy korábbi, a magyar Köztársasági Elnöki Hivatal számára készült tanulmányában Lampl Zsuzsanna szociológus. Kutatásai szerint nem létezik egyértelmű tömb-, illetve szórványidentitás.

„Asszimilációra hajlamosító nemzeti értékrend viszont van, mégpedig kettő: a megtagadó és a visszakozó. S mivel a megtagadó nemzeti értékrend jellemzőbb a szórványra, a visszakozó nemzeti értékrend viszont inkább uralja a tömb lakóit, a nemzetváltás valójában éppúgy fenyegeti a tömböt is, mint a szórványt. Mindkettő veszélyeztetett, csak mindkettő másképp” – írta Lampl Zsuzsanna.

Az erdélyi kutatók szerint egyébként azért is veszélyes az ötlet, mert – ottani definíció szerint – a nagyvárosok többsége is a szórvány része. Az innen való kivonulás pedig felgyorsítaná az asszimilációt. Sokszor ezekben a nagyvárosokban vannak ugyanis a legfontosabb oktatási és kulturális intézmények. Egy hazai példa: Kassán két magyar középiskola és egy magyar színház van.