Robbantott karaj, repesztepertő, vérlecsó

SZÁVAI ATTILA

Bánk, tóparti sétány, padon ülés, nézdegélés. A néhány lépésnyire álló villanyoszlopon plakát libeg, megnézem, valami diszkóról ad hírt. A rozzant papíron táncoslány pózol, van a mozdulatában és arcában valami erotikus és valami bárgyú felsőbbrendűség. Utóbbit azokon a fajta lányokon tapasztalni, akik a felvett és elhordott ruhamárkákban látják önmaguk megvalósítását, kifejezését. A bánki vadkacsák közönnyel tapicskolnak el az oszlop tövénél, gyalogolnak, jönnek-mennek, nem lehet mindig repülni, úszni. A bánki kacsák öltözete remekbe szabott, semmi túlzás, semmi szellemi téblábolás, semmi émelyítő, semmi sallang. Csak ízlés és jó modor érződik. A ruhatervező évmilliós tapasztalattal ült asztalhoz, tudva, hogy akik hordani fogják ezt az adjusztírungot, kényelmes öltözéket szeretnének, megbízhatót. Olyat, ami az év bármely szakában tökéletesen, maradék nélkül kifejezi gazdájuk lényét. A tervező, mikor asztalhoz ült, valószínűleg Chopint hallgathatott. Van valami lírai, valami könnyed etűdszerű a bánki vadkacsák tekintetében, mozdulataiban, lényükben, tollruhájukban.

Visszaülök a padra és elkalandozok a szélben himbálódzó plakátot figyelvén… Kalandozni, mint vasorrú bába az elektromos viharban…

u u u

Negyven éve lakom a faluban.

u u u

Mindenkinek van múltja, ahogy a horgászok mondják, vagyis csak az egyik, de általában így szokott ráragadni az egész horgásztársadalomra. Ez olyan, mint az, hogy a kommunisták mind rossz emberek. Pedig van köztük fagylaltos is. A fagyisoknak vaníliából van a szívük, puncsból, krémkocsonyából, tudják ezt a gyerekek is. Az egyik horgász szerint a múlt olyan, mint a boton az orsó, meg a zsinór, fel lehet tekerni, ha meg bedobod a jövőt a vakvilágba (mondjuk fenekező változatban), szépen magával rántja a múltat, mint kukáskocsi a részeg guberálót.

u u u

És mivel mindenkinek van múltja, hát megbíztak engem, dobjam fel kissé a nyári rendezvények látogatottságát a faluban, pontosabban a tó körül. Azért éreztek bennem fantáziát, mert a régi rendszerben én voltam felelős a kulturális programok sikeréért, tehát hogy minél többen menjenek el a kultúrotthonban tartandó eseményekre. Megvannak azok a rendezvények évek óta, amik maguktól hozzák a látogatottságot, de van néhány, amikre csak néhányan járnak, amikre ráfér a marketing. Az egyik ilyen az új diszkó. Mondtam is nekik egyből, hogy ne diszkónak nevezzék, hanem például villanybálnak. És az is már snassz, hogy hiányos öltözetű lányok vannak a plakátokon, amint éppen csavargatják a csípejüket. Ebben is változtatni kell, ha sikert akarnak. A világ nem csak a szaporodásról, ragadósra parfümözött szúrós hónaljakról, leizzadott sminkekről és a körömcipőkben pislogó tyúkszemekről szól. Fantázia kell, petárda az állott pocsolyavízbe. Például, ha a lány kezébe elektromos hurkatöltőt tesznek, biztos többen állnak meg a plakát előtt, vagy olyan bulit szervezzenek, hogy tánc közben meszelik szépen a falakat, verik a vályogot, törölgetnek csillárt, porszívóznak konnektorokat, dolgoznak szépen, ahogy a csillagok az égen. Csak így lehet. Ja, és ha nagyobb figyelmet akarnak a plakátokra irányítani, nem kell teljesen leragasztani a papírokat a villanypóznán, hirdetőtáblán, kocsmaajtón, udvari budi falán.

u u u

A plakátokat direkt rakjuk tehát lobogósra, jobban látni, ha mozognak az oszlopon. Alapvető tézis, törvény, hogy ha valami mozog, azt jobban látni, mint a fix dolgokat. Jobban lehet érzékelni az életet, a létet is, ha mozognak a körülmények, egyszer lent, egyszer fent, szegénység, gazdagság, szerelem, válás, mintha csak simán élnénk egy hullámhosszon, mint a rádióadás. Nagyapám volt nagy híve a színes körülményeknek. Például egyik évben késsel ölték a disznót, a másikban lőtték, aztán jött a többi, ipari áram, kézigránát, kombájn. A gránátban az volt a jó, hogy a folyamatban át lehetett ugorni pár lépést, az egyik lépésben még röfögött a Rozi, csinálta a trágyalét, a másikban meg durr, máris lehetett feldolgozni, csontozni a karajt, meg ami megmaradt, a többi mehetett a hurkába, kolbászba, repesztepertő, vérlecsó.