Riport a győri Kazinczyból a járványhelyzet nagy veszteseivel: a végzősökkel

A győri Kazinczy Ferenc Gimnázium előtti parkban majdnem hatvan éve lép már mozdulatlanul Petőfi szobra, a lábujját kell megfogni, a diáknak szerencsét hoz. De sajnos 2020 márciusa óta alig érte diákkéz, s nem is hozott szerencsét. Az ország egyik legjobb gimnáziumában – ahogy országszerte – november óta nincs rendes középiskolai oktatás, a végzősök is online tanulnak. Az érettségizők a harmadik hullám idejéig még hetente több napot járhattak be – nem kötelezően – a kis csoportos fakultációkra, hiszen legtöbbjük emelt szintű érettségire készül.

Késő estig tanulunk

Magyarországon ugyanis az egyetemek nem iratnak felvételit. Az államilag finanszírozott szakra a bejutás kulcsa a pontszám, ami az érettségi, az osztályzat, és a vizsgák, versenyek alapján áll össze. Ma már egy tárgyból akkor is kötelező emelt szintű érettségit tenni a bejutáshoz, ha valaki viszonylag alacsony pontszámot követelő szakot nézett ki magának, de a legtöbben nem egy, hanem két tárgyból veselkednek neki a nehezített vizsgának.

Erre pedig idén – minden megadható tanári segítség mellett – mégiscsak önállóan kellett felkészülni. Négy kazinczyssal ültünk be a patinás fizikaterembe, mesélték: jelenleg reggel 8-tól vagy 9-től este 11-ig és éjfélig tanulnak, még ha szünetekkel is. A legjobban a közösség hiányzik. A lelki folyamat, ami mindannyiunknak megadatott, amíg az osztály eljutott a búcsúzásig.

Osztályonként volt szalagavató

Van, amit nem lehet később visszacsinálni. Nekünk nem volt szalagavatónk, és a ballagásunk sem lesz olyan, mint másnak – feldíszített teremmel, virágokkal, nagy családi ünnepléssel – mondja Simon Glória. – Az iskola mindent megtett, hogy pótolja ezt, de természetesen nem lehetett műsort tartani. A legtöbben utcai ruhában ültek a könyvtárteremben, s az igazgató úr intézett külön-külön beszédet az osztályokhoz.

Nyolc év után – amiből hat és fél jutott – egyikünk sem így szerette volna zárni a diákéveit – teszi hozzá Tüű Réka. Papp Magdolna Réka kontrázik: Ha lesz is ballagás, nem mehetünk el egy étterembe. Azt kértem otthon, hogy akkor tartsuk meg az ünneplést, amikor már minden kinyitott és vége az érettséginek. Legalább maradandó legyen a ballagás emléke.

Ősszel már tudtuk, hogy vége

Arról is kérdeztük a végzősöket, hogyan váltak el tavaly tavasszal és hogyan váltak el ősszel? Tavaly tavasszal senki nem tudta, hogy mire számíthat – feleli az orvosi egyetemre készülő Tüű Réka. – Azt hittük, hogy két hét lesz otthon, aztán visszamegyünk. De ősszel már nyilvánvaló volt, hogy az egész tanév elveszett. Szeptember elejétől fogva lógott a levegőben – veszi át a szót Papp Magdolna –, végig úgy készültünk, hogy a jövő héten már nem jövünk, s elhúzódott ez november 11-ig Abban a rövid időben pedig nem lehetett haladni, mert a tavalyi anyagot ismételtük. Kiderült, hogy sok a hiányosság, nem mindenki haladt megfelelően a tavaszi online-oktatás során.

Októberben jobban ment az angol

Amennyi a tantárgy, annyi volt a kihívás a magukra maradó diákoknak, de ezen belül is külön misét érne meg az idegen nyelv. Aki angolból szeretne emelt szintű érettségit tenni – mint a nemzetközi tanulmányok szakra jelentkező Simon Glória vagy a jogra készülő Gonda Áron –, az az angolt ősz óta nem használta rendesen.

Nagyon sokat segített a tanárnő, de a digitális oktatás mellett egész mások a lehetőségek a tanult szavak és a nyelvtan gyakorlására. Októberben tettem le a B2-t, s akkor még jobban ment az angol, mint most – mondja Glória.

Nem volt előrehozott érettségi sem

Az idei végzősök újabb problémájánál vagyunk: nekik már az előre hozott érettségire is szűkebb volt a gyakorlati lehetőség, hiszen 2020 márciusától otthon kellett ülniük. Arra pedig aligha fogadtak volna, hogy 2021-ben még ugyanez lesz a helyzet.

Nekem is az volt a célom tavaly, hogy leteszem a középszintű érettségit angolból és év végén „szintemelőzök” – szól a témához Gonda Áron. – Ha ezt megtehettem volna, akkor most jóval könnyebben tudnék az emelt szintű történelemre koncentrálni.

Szerintem a matematikatanulás is nagyon problémás ebben a helyzetben – véli Simon Glória. – Annál nem lehet megtenni, hogy az ember betanul egy fejezetet, aztán – ha valami összefüggést nem ért, mint mondjuk a történelemnél – akkor kikeresi a neten.

Az otthonom nem iskola

Szerintem minden diáknak sokat romlott a koncentrációs képessége – jegyzi meg Tüű Réka. – A gép előtt ülünk, ott a telefon, bármit csinálhat közben az ember. Igyekszik mindenki rendet tartani, beosztani a tanulnivalót, de azért sokszor elcsúszott valami, és borult a nap. A tanárok is könnyebben magyarázzák a tananyagot személyesen, aki meg nem ért valamit, az az online-órán nem feltétlenül szólal meg, és már haladunk is tovább.

Nekem már azt is nagyon nehéz volt megszokni – mondja a győri munkaügyre készülő Papp Magdus –, hogy az otthoni szobámat, ahová pihenni járok, át kell alakítanom iskolává. Ágyból vagy főzés közben is be tudok jelentkezni. Dolgozatot december óta nem írtunk.

Senki nem tehet róla – vélik a diákok – de a járványhelyzet miatt a tanrend egyre követhetetlenebb lett. Állandó kérdés volt, hogy bemennek-e az iskolába vagy sem, nem okoz-e leállást egy megbetegedés, s novembertől mostanáig négyféle órarendet kellett fejben tartani.

Meg fog látszani az eredményeken

Abban talán bízhatunk – mondja Glória –, hogy a tavalyinál magasabb pontszámok sehol sem lesznek. A Corvinuson, a nemzetközi tanulmányok szakon tavaly 435 pontot kellett hozni, ezt most is reálisnak tartanám. De a tavalyelőtti 470 jelenleg szinte teljesíthetetlen. Sajnos meg fog látszani a diákok eredményein a szomorú helyzet, én például azt érzem, hogy az emelt szintű angolt rendes körülmények közt 80 százalékosra írtam volna meg, így pedig 70-75 százalékkal számolok.

Május 10-ig nincs nyitás, s csak írásbelik lesznek

S mindezzel együtt a diákok most már nem akartak visszatérni az április 19-et követő nem egész másfél hétre, mert „ennyi idő alatt – feleli Gonda Áron – semmit nem lehetne pótolni az elrepült három félévből. Hacsak nem azt a vírusos megbetegedést, amit eddig szerencsére nem kaptunk meg.” S elég lett volna a bajhoz, ha egy valaki elkapja az osztályból a betegséget, mert akkor a karantén miatt egyikük sem tud és érettségizni és tovább tanulni.

A kormány pénteki bejelentése tehát a megkérdezettek egyetértésére talált, Orbán közölte: ,hogy bár az iskolák április 19-én is készen álltak volna az újra nyitásra, a közelgő érettségi szünet miatt inkább megvárják a május 10-ét a személyes találkozóra alapuló oktatással. S a tavalyihoz hasonlóan idén is csak írásbeli érettségi lesz.

Pont a felnőtté váláskor maradtunk magunkra

Természetesen sok diák van, aki nem bánja, hogy a maga kis világában tanulhat, de a többségnek a közösség elvesztése a legégetőbb seb. – Azokkal találkozunk ezekben a hónapokban, akikkel egyébként is találkoztunk volna. Utoljára ősszel láttuk egymást mindannyian – mondja Glória.

Sokan nem jöttek be a fakultációkra – nem volt kötelező – meséli Papp Magdus –, s az sem volna igaz, ha azt állítanánk, hogy mindenki mindenkivel jóban van. Nem is lenne természetes. Éppen ezért gondolom, hogy erre a pár napra csak annál nehezebb volna a visszatérés, mert az egymással élést akkor tanuljuk meg, ha minden nap össze vagyunk zárva. Sok lenne az összezörrenés, főleg most, hogy mindenki ideges.

A mi osztályunkat – feleli Tüű Réka – kevésbé éreztem összetartónak, de talán pont azért volt így, mert nem csináltuk együtt végig ezt a nyolc évet – fűzi hozzá. – Éppen a felnőtté válás ideje maradt ki - épp akkor nem találkoztunk egymással.