Relaxációs gyakorlatok a párkányi barlangban

Hégli Marianna igazgatónő mesélt lapunknak az ötletről, s a kivitelezésről. – Mivel jómagam is minden újnak híve vagyok, amivel az oktatásban, vagy akárcsak az óvodai körülmények javításában többet, jobbat tudunk adni, továbbá, mert ha tetszik, ha nem, ma már az óvodák közt is piaci helyzet van, tehát annak az intézménynek van inkább jövője, amely bővíti a lehetőségeit, szolgáltatásait, ezért alakítottuk ki a sóbarlangot. További célunk volt ezzel az, hogy megelőzzük a kicsiknél a járványszerű megbetegedéseket, de legalábbis csökkentsük a betegség miatt hiányzók számát. Természetesen előtte a szülőkkel és gyermekorvosokkal is egyeztettünk, s a szülői választmány, valamint a Párkány és Vidéke Alapítvány támogatásával sikerült beindítani a működését. Egyszerre tíz-tizenkét gyermek használhatja fél órára a sóbarlangot, az időbeosztás szerint minden kisgyerek hetente minimum kétszer harminc percet tölt ott. Ez azért fontos, mert az immunológusok és tüdőgyógyászok szerint a heti háromszor-négyszeri húsz perc felér egy hétvégi, tengerparti tartózkodással. A titok a páratartalomban, s a Somadrinban, a tengeri sóoldatban rejlik.

Minden reggel párásítunk,

bekapcsoljuk a szökőkutat, hogy optimális legyen a páratartalom, s hogy a sóoldat minél kedvezőbb hatást fejtsen ki. Ugyanakkor a gyerekekkel relaxációs, lazító, nyugtató gyakorlatokat is végzünk, s e két hónap alatt bebizonyosodott, hogy még a leghiperaktívabb kisgyerek is megnyugszik, megpihen ez alatt az idő alatt, mindenféle fegyelmezés nélkül – mondja szinte egy szuszra Hégli Marianna, és így folytatja: a sóbarlang légúti betegségekre, asztmára, különböző allergiákra, szénanáthára, influenzára stb. kifejtett pozitív hatása közismert, ám az immunrendszert is erősíti.”. A nagy influenzajárvány idején pedig mi – más ovikkal, iskolákkal ellentétben – nem kényszerültünk bezárni, a 120 gyermekből a fele betegedett meg, s ebben a sóbarlangnak is szerepe van.

Az sem mellékes: egyfajta kuckós mesebarlangént rendeztük ezt be, ott csak csendesen beszélgetünk, képzeletjátékokat játszunk, meséket olvasunk nekik, s mindehhez halk zene társul. A gyerekek is nagyon szeretnek oda járni, sikerült ezt a helyiséget titokzatossá, egyedivé tenni, ugyanakkor vonzóvá. A kicsapódott sókristályok pedig előbb – utóbb valóban barlangszerűvé alakítják majd a helyiséget. A legújabb oktatási-nevelési előírások szerint nem minden kisgyermeknek muszáj aludnia délután, ilyenkor azok, akik nem tudnak elaludni, a sóbarlangban, csendes foglalkozással töltik az időt. – Van egy konkrét esetünk, az egyik kisfiú úgy jött át hozzánk oviba, hogy az előző helyén szinte állandóan hiányzott a különböző gyulladásos, megfázásos betegségek miatt. Ma már az édesanyja is

alig hisz a szemének,

megszűntek a panaszai, és nem hiányzik a foglalkozásokról, javult a közérzete is – mondja Babinec Beáta óvónő, a sószoba karbantartója. A Bartók utcai óvodában azonban nem csak a sóbarlangra büszkék, de például arra a keddi, remekül sikerült, zenés József Attila – emlékműsorra is, amit Zsapka Attila, a Korzár együttes tagjának bevonásával és a szülők közreműködésével rendeztek a kicsiknek. Itt együtt szavalt, dalolt kicsi és nagy, József Attilától Weöres Sándorig szinte az egész magyar gyermekköltészetet bebarangolták. Nem is oly rég pedig egy igazi hősről, egy roppant komoly történelmi személyiségről nevezték el az óvodát: Micimackóról, a gyerekek javaslata alapján. Ez nem vicc, a Bartók utcai ovit már hivatalosan is így hívják: Micimackó óvoda. Meg is festették őt az óvoda falára, s szerdán szintén az ő tiszteletére rendeztek focitornát, ahol még a lányok is lelkesen rúgták a bőrt. Ma pedig, amikor ezek a sorok megjelennek, májusfát állítanak a Bartók utcai, pardon: a Micimackó óvodában, a kicsikkel pedig a városi sportnapokon is találkozhatunk.