Rejtélyes féregjáratok

Kerülj szinkronba! Ezzel a címmel indult útjára az a DVD-sorozat, melynek célja olyan filmek újrakiadása, melyek eddig nem voltak hozzáférhetőek szinkronizált változatban. Márpedig ezen a téren – mint tudjuk – a szakma számos remeket alkotott, egy-egy klasszikushoz szinte már hozzánőtt a magyar nyelvű hangsáv, az ismerős – több karakter vagy sztár esetében állandósult – színészek által produkált tolmácsolás. A sorozat tehát akár hiánypótlónak is nevezhető, a „valamit valamiért” elve azonban itt is érvényesül, hiszen az ide tartozó kiadványok kilencven százaléka extrák nélkül jelent meg. A film, amelyről a továbbiakban szó lesz, a Kapcsolat című sci-fi (DVD-je) részben megtöri ezt a „hagyományt”, a szinkronizált verzió mellett ugyanis szerepel még a korongon néhány érdekesség. Mielőtt tulajdonképpeni témánkra rátérnék, felhívnám a figyelmet ezek egyikére.

A speciális effektusokat tárgyaló hatperces rövidfilm bepillantást nyújt a jelenetek digitális összeillesztésének munkálataiba. Az úgynevezett kompozitálás lényege, hogy a blue screen („kék háttér”) előtt felvett snittekre újabb és újabb rétegeket visznek fel, s így állítják elő a végleges látványelemeket. Nemcsak a háttér cserélhető ily módon ki, hanem akár 50 réteg is egymásra montírozható, s mindebből – a digitális technikának köszönhetően – a néző szinte semmit nem vesz észre. Jó példa erre Clinton sajtótájékoztatója, mely ezzel az eljárással készült: a jelentben a színészek „bekerülnek” az elnök közvetlen közelébe, de az utóbbinak még a nyakkendőjét is kicserélték a film készítői. Robert Zemeckis produkcióiban ez egyébként bevett stratégia lesz, gondoljunk például a Forrest Gump hasonló megoldásaira. De természetesen ez az eljárás tette lehetővé azt is, hogy a Kapcsolatban belülről láthassunk egy féregjáratot. S ezzel el is jutottunk központi témánkhoz, melynél érdemes kicsit elidőznünk.

Mindenekelőtt Carl Saganról kell itt megemlékeznünk, akinek regényéből a forgatókönyv készült. A néhai kiváló tudós által írt történet felvonultat jó pár olyan ötletet, melyek a kozmológiai indíttatású sci-fik hivatkozási pontjait képezik: pl. a világűrbe szándéktalanul vagy szándékosan küldött jel, információátadás galaxisok között, a földönkívüli intelligencia kutatása és persze tudomány és hit vitája (melyre még visszatérünk). A film legnagyobb attrakciója azonban kétségtelenül az, hogy bemutat egy féregjáratban tett utazást.

A Kapcsolat főhősnője jeleket fog a Vegáról, melyek műszaki leírásokat tartalmaznak egy gép megépítéséhez. (Allie Arrowayt a nemkülönben kiváló Jodie Foster alakítja, aki mellesleg Oscar-díjas, és nem mellesleg a Yale Egyetemen diplomázott.) Némi huzavona után a szerkezetből kettő is készül, az egyik kormánypénzen, a nyilvánosság előtt, a másik titokban, a főszereplő kutatásait támogató cég megbízásából. Az előbbit egy terroristának sikerül felrobbantania, az utóbbival viszont kezdetét veheti az említett utazás. A szerkezet lényege, hogy megnyit egy féregjáratot, melyen keresztül a kabin és annak utasa átjuthat az egyik „szomszédos” csillagrendszerbe.

Kétségtelen, hogy a féregjáratok létezésére vonatkozó hipotézis felvetése – a fekete lyukak leírhatóságának kontextusában – a kozmológia talán „leglátványosabb” és legizgalmasabb eredménye. Miről is van szó? Az úgynevezett Einstein–Rosen-híd a téridő két tartományát összekötő alagút – ezt nevezik féregjáratnak. Ha az univerzum ilyen féregjáratokkal összekötött terekből áll, elvileg lehetőség nyílik arra, hogy a két pont közötti utazás ideje kardinálisan csökkenjen, illetve „járművünk” átlépje a fénysebességet (ennek minden következményével – pl. időbeli vonzataival – egyetemben). Azt a szerkezetet, amely ezt lehetővé tenné, Warp-hajtóműnek hívják. A Warp (m: hajlítás) elméleti elképzelés a téridő meghajlíthatóságáról, arról, hogy egy erre képes hajtómű féregjáratokon keresztül felgyorsítaná a világegyetem távoli régióinak összekapcsolását. A Warp-hajtómű feltalálása (vagy megtalálása) valóra váltaná tehát a sci-fi-írók és a tudósok „legvadabb” elképzeléseit, és valószínűleg az emberiség történetének egyik legfontosabb állomása lenne. Annak ellenére, hogy nem létező megoldásokkal nem igazán tudunk számolni a gyakorlatban, a Kapcsolat – s itt éppen ez a fikció lényege – felteszi a kérdést, hogy mi lenne, ha egy ilyen hajtómű tervét megkapnánk egy idegen civilizációtól. A „mi nem lehetséges” típusú kérdésekkel ugyanis rendkívüli módon vigyázni kell, hiszen ezekre lépten-nyomon rácáfol a tudomány. (A filmben van is egy jelenet, melyben Ellie ezt fejtegeti leendő támogatóinak.)

A Kapcsolat tehát létező hipotézisből indul ki, s ennek továbbgondolása során veti fel a már említett „vitát”, tudományos gondolkodás és hit ellentétét. A film mindezt két síkon viszi színre. Koncepciójában, semleges nézőpontból a tudomány mellett teszi le a voksot: Ellie féregjáratban tett utazására bizonyíték, hogy kamerája 18 órán keresztül működött, miközben a kabin zuhanását a szemlélők egy-két másodperces történésként érzékelték. Másrészt viszont – mivel Ellie maga az utazását nem tudja kézzelfogható bizonyítékkal alátámasztani (a felvétel hosszúságáról nincs tudomása) –, személyes nézőpontból a két szemlélet közeledik egymáshoz, a szereplők számára ugyanis az utazás megtörténte részben hitkérdéssé válik. S ezen a ponton a szóban forgó két álláspont szinkronba kerül: Palmer Joss (Matthew McConaughey alakítja) így fogalmaz a tárgyalás utáni jelenetben: „Hívő ember lévén, én másfelé kötelezem el magam. De a célunk ugyanaz, tudni az igazságot. Én hiszek neki.”

Félreértenénk azonban a történet kimenetelét, ha ezt a két síkot összekevernénk vagy felcserélnénk egymással. Tudomány és hit különbsége annak ellenére megmarad, hogy a két főszereplő azonos álláspontra helyezkedik. S valószínűleg ez Sagan végső válasza a sokakat foglalkoztató dilemmára is: tudományos kétely és hitbéli meggyőződés személyes síkon kapcsolatba léphet egymással, az univerzum megismerését azonban az előbbi viszi előre, az utóbbi hátráltatja. Még akkor is, ha a féregjáratok fizikai létezése – egyelőre – nem bizonyítható.