Ravasz is szegregációt lát Szepsiben

A kelet-szlovákiai kisvárosban egy éve két, egy „fehér” és egy „roma” alapiskola működik. A helyiek így reagáltak arra a jelenségre, hogy egyre több hátrányos helyzetű roma gyereket írattak be a város egyetlen magyar alapiskolájába. A szülők többsége a helyi egyházi alapiskola létrehozása előtt valamelyik környékbeli település iskolájába íratta gyermekét. Ők most elégedettek. „Szerencsétlen megoldásnak tartom, ha egy közösséget akár etnikum, akár képesség alapján kettéválasztunk. A legrosszabb helyzetben levő gyerekeknek nagyon sokat segít, ha együtt lehetnek a többivel. Természetesen az is nagyon fontos, hogy a jobb képességű, jobb körülmények között élő gyerekek is a lehető legjobb minőségű oktatást kapják. Szerintem a kettőnek nem kellene kizárnia egymást” – mondta Ravasz Ábel (Híd) romaügyi kormánybiztos. Nagy István, a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Alapiskola igazgatója szerint együtt nem megy. „Ezt a problémát külön kell választani. Ők képtelenek ilyen szinten beilleszkedni. Az államnak komolyan el kellene gondolnia azon, hogyan integráljuk a roma gyerekeket a tízéves tankötelezettség alatt” – mondta korábban Nagy. Papp Andrea, az állami alapiskola igazgatója szerint a roma gyerekek szempontjából is jobb, hogy két iskola van Szepsiben.

Ravasz Ábel szerint a szegregáció rossz a romákra nézve, de közvetetten és idővel élénkebben a nem roma közösségnek is problémákat okoz. „Ha engedjük, hogy egy településen a roma közösség szisztematikusan sokkal rosszabb körülmények között éljen, és rosszabb oktatást kapjon, mint a nem roma közösség, a két csoport közötti társadalmi olló még jobban szétnyílik” – figyelmeztetett Ravasz Ábel. Erre, állítása szerint számos példát lehetne felhozni a múltból. „A halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket általában speciális iskolába sorolták, s ennek a szegregációnak már látható a következménye, hiszen minél alacsonyabb az iskolázottsági szint, annál több gyereket vállalnak, annál nagyobb a munkanélküliség és annál nagyobb problémát okoz a helyi közösségeknek az együttélés” – magyarázta a kormánybiztos. Magyarán, ha néhány évvel ezelőtt egy településen szegregálták a még viszonylag kisszámú és kezelhető roma közösséget, ma ez a lépés úgy bosszulja meg magát, hogy egy sokkal nagyobb és sokkal leszakadtabb roma közösséggel kell együtt élnie a helyi közösségnek. „Arról nem beszélve, hogy sokkal nehezebb pozícióból próbáljuk meg integrálni őket” – tette hozzá Ravasz Ábel.

Ravasz: több helyen is folyik szegregált oktatás

Az oktatásügyben a romák szegregációja jó ideje tart. A magyar iskolákban eddig elsősorban az osztályok szintjén szegregáltak, Szepsi az első példa arra, hogy az elkülönülés iskolai szintre emelkedett.

Ravasz Ábel romaügyi kormánybiztos szerint a magyar területeken azért jobb a helyzet, mint a szlovák területeken, mert délen a romák nem telepeken, hanem félig vagy többé-kevésbé integráltan, a falvakban élnek, még ha cigánysoron is. Többé-kevésbé az iskolák is integráltak. Országszerte azonban több szegregált iskola van a Szepesség városaiban, Kassán, Eperjesen. A szegregáció kisebb településeken, mikrorégiókban is előfordul. Arra figyelmeztet, hogy a szegregáció nem önmagától és önmagáért rossz. „Ha tágabban értelmezzük a szegregáció fogalmat, akkor a magyar iskolák is szegregáltak, hiszen csak magyar gyerekek járnak oda. Azzal a különbséggel, hogy egyrészt a magyar közösség szempontjából ez önkéntes, maga szeretné, sőt igényli, hogy így legyen. Ráadásul a magyar gyerekek extra szolgáltatást kapnak a magyar iskolában. Míg a roma közösség szegregálása nem a romák, hanem a többségi társadalom döntése, amelynek tagjai nem járatják a gyerekeiket olyan iskolába, mely a romák számára a legkönnyebben elérhető, ezenfelül a roma gyerekeknek nagyon ritkán jelent hozzáadott értéket, ha szegregált vagy roma iskolába járnak” – magyarázta Ravasz Ábel. Hozzátette, van erre is példa: a körmöcbányai gimnázium, melyben idén érettségiztek először, és itt valóban romaközpontú, a romák igényeinek megfelelő oktatás folyik.

Arra is figyelmeztet, hogy csak akkor beszélhetünk roma iskoláról, ha a roma kultúrát, roma történelmet tanítják, sőt a romák számára specifikusan fontos kulturális, szociális felzárkóztatással is foglalkoznak (például pénzügyi ismeretekkel) – a roma közösségekben ezen a téren komoly problémák vannak. A kormánybiztos nem az elkülönítésben, hanem a minőségi oktatásban látja a kérdés megoldását. Véleménye szerint az lenne az ideális, ha egy iskolában a roma és a nem roma gyerek is olyan képzést kapna, amilyenre szüksége van, de ezt nem lehet kikényszeríteni. „Csak a minőségi oktatás győzheti meg azokat a szülőket, akik eddig nem vitték el a gyerekeket a többségében romák látogatta iskolából, hogy továbbra is kitartsanak mellette. Példaként a rozsnyói alapiskolát szeretném kiemelni, ahol hosszú távú munka folyik a roma és a nem roma gyerekek integrálására. Az állam támogatása mellett a helyi erők, az igazgató és a tanári kar, valamint a szülők tehetnek azért, hogy hidakat alakítsunk ki a két közösség között, amely lehetővé teszi a két fél együttélését és együttműködését” – zárta a kormánybiztos.