Raoul Wallenberg útlevele

Raoul Wallenberg svéd diplomata kormánya külön megbízásával 1944. július 9-én érkezett meg Budapestre, hogy megszervezze az embermentést. Ekkorra a vidéki gettókba zárt zsidókat már deportálták, és Eichmann a budapesti zsidóság elszállítását tervezte. Wallenberg svéd védőútleveleket adott ki, amelyek igazolták, hogy a menlevél tulajdonosa a svéd követség védelme alatt áll. A diplomata munkatársai is a védettek közül kerültek ki – egy időben 250 fős csoportot irányított, de még így is nehezen győzték a munkát.

Szálasi hatalomátvétele után a mentés is nehezebbé vált, mert a nyilasok legtöbbször nem vették figyelembe a védettséget igazoló okmányokat. Wallenberg ezért megnövelte a svéd védett házak számát. Budapesten több mint harminc épületen függött a svéd zászló, ezeket a házakat Wallenberg svéd fennhatóság alá tartozónak nyilvánította. Más semleges országok követségei is követték a példát: védleveleket adtak ki, valamint védett házakat létesítettek a menekültek számára. 1944 vége felé már a védett házak sem voltak biztonságosak, az ellenőrizhetetlen helyzetben a nyilas csoportok önhatalmúlag jártak el, elhurcolták a védett házakban lakókat. Wallenberg és munkatársai igyekeztek minden bejelentésre a helyszínre menni, és kiszabadítani védettjeiket.

1945 elején Wallenberg Budapestről Debrecenbe indult, ahova soha nem érkezett meg. Feltételezések szerint sofőrjével, Langfelder Vilmossal együtt – mint kémet – erőszakkal a Szovjetunióba hurcolták. Az újabb kutatások szerint a szovjetek azzal gyanúsították, hogy különbéke előkészítésén ügyködött a nyugati hatalmak és Hitler között, a Szovjetunió ellen. A svéd diplomata 1947-ben halt meg, hamvait vélhetőleg a moszkvai Donszkoj kolostor melletti tömegsírba szórták.

Wallenberg magyarországi tevékenységét Szita Szabolcs, a budapesti Holokauszt Emlékközpont igazgatója méltatta a konferencián.