Philip Roth: Exit Ghost

Minden jel arra mutat, hogy hosszú évtizedek után Philip Roth olvasói kénytelenek szembenézni egyik kedvenc hősük, Nathan Zuckerman halálával. Roth eddig utolsó, 2007 őszén megjelent vékonyka regénye ebben a sorozatban a kilencedik és egyben az utolsó Zuckerman-regény.

A regény címét Roth Shakespeare Macbeth drámájából kölcsönözte. Tavalyelőtt a Macbeth egyik amerikai produkciója megtekintésére készülve Roth újraolvasta a darabot, és amikor az egyik szellemjelenthez ért, ezt a színpadi instrukciót olvasta: „A szellem lemegy a színpadról” – és ez a mondat megihlette. Tekintve, hogy a Zuckerman-sorozat első részét The Ghost Writernek (A szellem árnyékában) titulálta, nem csoda, hogy a végét jelző könyv címe is ilyen „szellemesre” sikerült.

Majd harminc évvel ezelőtt egy fiatal, naiv és ambiciózus Nathannel ismerkedhettünk meg. Most 2004-ben járunk, New Yorkban. Zuckerman, az ismert író tizenegy éve nem járt a városban; a regényből kiderül, tizenegy évvel korábban fenyegető levelek sorozata után döntött úgy, egy időre elköltözik New Englandbe. Vett egy kis házat a semmi közepén, egy kis település környékén, ahol senki sem ismerte, és ahol nem is kereste őt senki. Itt naphoszszat olvasott és írt. Telefonja, számítógépe, de még tévéje sem volt, és tulajdonképpen csak a házát takarító, annak környékét rendben tartó házaspárral állt kapcsolatban. Sok napja úgy telt, hogy nem beszélt senkivel, és nem is hiányolt senkit. Itt, ebben a házban épült fel a prosztatarákból, mely kór nemcsak impotenssé, hanem inkontinenssé is tette az öregedő írót. Már a közeli egyetem medencéjében sem úszhatott, hanem csak saját kis kerti tavában lubickolt, amíg a levegő le nem hűlt, mert szégyellte a gumibugyit, amit inkontinenciája miatt hordiania kellett.

Zuckerman most azért tér vissza New Yorkba, mert egy olyan új orvosi eljárásról értesült, amely segíthet akaratlan vizeletveszésén. Roth kegyetlenül, minden részletében pontosan írja le, mivel jár egy inkontinens ember napja: a pelenkaszerű alsónemű beszerzésén túl, annak gyakori cseréjén át az állandó mosakodásig, a kellemetlen szagok kiváltotta szégyenéig. Ahogy azt Rothtól megszokhattuk, mindez nem gátolja meg hősét és alteregóját abban, hogy romantikus érzéseket tápláljon egy nála negyven évvel fiatalabb hölgy iránt, és hogy gyengébb pillanataiban ne gondolja komolyan úgy, hogy egy románc a valóságban is létrejöhet egy fiatal hölgy és egy hetvenéves férfi között.

A fiatal hölgyet Jamie-nek hívják. Jamie és férje, Billy egy hirdetést adtak fel a New York Review of Books nevű magazinban, mert egy évre el szeretnék cserélni manhattani lakásukat egy vidéki házra, ahol mindketten saját irodalmi tevékenységükre koncentrálnának. Zuckerman véletlenül meglátja a hirdetést, felhívja a megadott számot, és hirtelen Jamie és Billy lakásán találja magát, ahol rájön, hogy Jamie-vel találkozott már korábban, egy író-olvasó találkozón, és már akkor nagyon vonzónak találta.

Zuckerman és a házaspár megegyeznek a lakhelycserében, miután hősünk a szállodájába siet, ott tisztába teszi magát, lezuhanyozik, és elkezdi írni a He and She című drámát, amely igazából Jamie-vel való virtuális beszélgetése, flörtölése. A darabot a regény során részletekben olvashatjuk, ahogy Zuckerman többet és többet tud meg csodálata tárgyáról.

Közben Jamie által egy Harvard Egyetemet végzett fiatalember, Richard is megkeresi Zuckermant. Ő Zuckerman egyik írói ideáljáról és mesteréről, E. I. Lonoffról szeretne életrajzot írni, mert úgy gondolja, Lonoff élete legnagyobb titkának birtokába jutott. Zuckermanban a fiatalember utálatot és szánalmat vált ki, és elhatározza, hogy minden erejével megpróbálja meggátolni Richard könyvének kiadását.

Az egyik kórházi látogatását követően – mert rendszeresen eljár az orvosa által javasolt procedúrákra – Zuckerman egy közeli étteremben felfedezi Lonoff feleségét, Amyt. Először nem szólítja meg, de Richarddal való találkozása után felkeresi Amyt, aki agydaganattal küszködik. Zuckerman megpróbálja megtudni, igaz lehet-e Richard állítása Lonoffot illetően.

Zuckerman maga is súlyos szklerózisban szenved, és csak úgy tud a világban tájékozódni, hogy minden este egy füzetbe leírja, pontosan mi történt vele aznap, és listát készít magának a következő nap teendőiről. Amy viszont, akit már egyszer megoperáltak, még komolyabb emlékezési problémákkal küzd, és amikor Zuckerman elmegy otthonába, látja, hogy Amy rendszeresen kommunikál halott férjével, és gyakran előveszi annak volt lábbelijét, az egyetlen tárgyat, amit emlékül megőrzött. Vajon lehet-e hinni abban, amit Amy mond Lonoffról? Vagy inkább az az igazság, amit Richard, a siker- és szenzációhajhász állít?

Ráadásul az amerikai elnökválasztás is pont ekkor zajlik, és Zuckerman nem tud ellenállni Jamie meghívásának – jövőbeli lakhelyén tölti az éjszaka nagy részét, pedig fogalma sincs, ki John Kerry, és miért lesz, mint ahogy azt Jamie állítja, katasztrófa az, ha George Busht újraválasztják. (Mi már tudjuk a választ erre a kérdésre.)

De mi lett Zuckermannal és Jamie-vel? Mi lett Richard könyvével, és mi lehet Lonoff titka? Aki kíváncsi a válaszokra, olvassa el az Exit Ghostot, ezt a tipikus Roth-regényt, amely ugyan nem ér fel az American Pastoral vagy a Plot Against America nagyszerűségével, mégis szórakoztató és elgondolkoztató irodalmi mű.