Peter Bilý regénye magyarul...

2006. június 20-án a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában tartották Peter Bilý Szexodus című regényének bemutatóját, majd pár nappal később hasonló rendezvényre került sor a szerző szülővárosában, Kassán is. A pozsonyira a meghívó szerint a kötetet megjelentető Nap Kiadó várta az olvasóközönséget, de láthatóan s érezhető mások is ott bábáskodtak a délután sikere körül: a házigazda Jarábik Gabriellán kívül elsősorban a mű fordítója, Juhász Dósa János. Az olvasóközönség, akár a mesében: jött is, meg nem is, de végül épp elegen gyűltek össze ahhoz, hogy hangulatos kis délután kerekedjék. A szlovák irodalomban költőként és prózaíróként is feltűnést keltő Peter Bilý szerény és távolságtartó ember benyomását keltette, akit Lovász Attila csavaros kérdései sem hoztak zavarba. Legföljebb nem mindegyikre adott vagy akart egyenes választ adni. Mindenesetre aki a Brämer-kúria szobros-virágos belső teraszán ülve találkozott a huszonnyolc éves, de már többkötetes fiatalemberrel először, ahová az erre a könyvbemutatójára Spanyolországból érkezett, megbizonyosodhatott arról, hogy az író elsősorban íróember, nem pedig beszélő ember. Pedig többen arra voltak kíváncsiak, hogy mennyiben azonosítható a regénybeli Peter (vagy ahogy a lányok szólítják: Pedrito) a regényt megíró Peterhez. Vagyis hogy a nem titkoltan önéletrajzi ihletésű, a szerzetesi, önmegtartóztató életet lefestő prózából és a kolostort elhagyó s az önmagát a nemiségében kereső és nem találó hőséből mi igaz, s mi nem. Az orra alatt hamiskásan mosolygó rokonszenves kassai fiatalember azonban a túlzottan személyes és személyeskedő kérdések elől udvariasan, de kérlelhetetlenül kitért. Elhárító mosolya mintha csak a regénybeli Pedritóé lett volna: „Ne legyünk vulgárisak, kedves testvéreim.” (Cs. G.)