Nyitrai Páholy

Költészet és retorika címmel páratlanul érdekes szimpóziumot tartottak június 16-án a nyitrai Konstantin Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén a tanszék, valamint a Szlovákiai Magyar ĺrók Társaságának közös szervezésében, a Kalligram támogatásával. Az előadókat és a hallgatóságot üdvözlő szavaiban László Béla professzor, a kar dékánja annak az óhajának adott hangot, mely szerint a tanszéken az elmúlt évek során jól tapasztalhatóan kialakuló nyitrai műhely meghatározó fórumává válhat a szlovákiai magyar egyetemi szintű irodalomtudományi és nyelvi diskurzusnak. Hasonló értelemben szólt a jelenlevőkhöz Sándor Anna tanszékvezető is, kiemelve a szimpózium szervezőinek, Csehy Zoltánnak és Polgár Anikónak a szerepét ebben az örvendetesen alakuló folyamatban, rámutatva az irodalomértés tudományosságában a kilencvenes évek közepétől számítható paradigmaváltásra, arra tehát, hogy Szlovákiában a fiatal magyar irodalomtörténészek és -kritikusok felkészült csapatának köszönhetően egymást követik a szakmailag fölöttébb színvonalas, az ország határain túl is nagyra becsült irodalomtudományi jellegű dolgozatok, gyűjteményes munkák, önálló kötetek. Egyúttal azt is megelégedéssel nyugtázta, hogy e mostani szakmai tanácskozás résztvevői egyetemi oktatók és hallgatók köréből kerültek ki, valamint más-más egyetemek és tanszékek vonzásköréből.

Maga a szimpózium a címébe foglalt költészet és retorika alkalmi vagy eleve adott kapcsolatát járta körül, vizsgálta két szekcióban és hét előadás keretében. Az első két előadás lényegében az ideológia és az esztétika összeházasításának egy-egy példáját taglalta nagy szemléletességgel (ez egyébként, mármint a látvány a szimpózium valamennyi szakaszának meghatározó része volt, a legfelejthetetlenebbül talán Molnár Marianna és Csehy Zoltán esetében): Bárczi Zsófia „Boldogok, kik látják a látót!” Homiletikai elemek Mécs László költészetében címmel a vers mint a meggyőzés eszköze és a nem irodalmi kritériumokkal mérhető vers kérdéskörét taglalta a Mécs-lírában és Mécs László Eltévedt csillagok című verse elemzésével, Molnár Marianna pedig A fiaknak istenes neveléséről című Pázmány Péter-dolgozat retorikai és poétikai elemeit felvonultatva értekezett a prédikáció szónoklattani ismérveiről. Keserű József A másik arca címmel Szabó Lőrinc Tücsökzenéjét elemezte, a mű korábbi — szavai szerint redukált — olvasatait a retorika mint olvasás felől bővítve, a tücskök zenéjét egyebek közt az olvashatatlanság allegóriájaként értelmezve. Ehhez az előadáshoz kötődött szorosan Polgár Anikóé (A ráfogás retorikája. Jékely Zoltán ovidiusi elégiái), mely a Ráfogások Ovidiusra című Jékely-vers anyagán szemléltette az arckölcsönzés alakzatában rejlő ironikus-parodisztikus megszólalásmód lehetőségeit. Benyovszky Krisztiánnak a második szekcióban sorra kerülő jelenése (Az elhallgatás és az elhagyás alakzatai. Megjegyzések a titok és elbeszélés kapcsolatához) volt az egyetlen, mely nem egy konkrét szöveghez kötődő elméleti előadásként hangzott el, s a hallgatás, a csend, a beszédtől való tartózkodás, az elrejtés, a ki nem mondott, éppen ezért kikövetkeztethető közlés irodalmi hatását vizsgálta. Csehy Zoltán az előadását (A „portrévers” retorikája a kortárs költészetben) Gerevich András legutóbb megjelent verseskötetének (Férfiak, Kalligram Kiadó, 2005) poétikai-retorikai elemzésére fordította, kitekintve a szexualitás, a férfiidentitás és a heteronormativitás kulturálisan és esztétikailag is változó megítélés alá vonható összetevőire. A Parti Nagy-monográfián dolgozó Németh Zoltán a költő Szódalovaglás című kötetét taglalta A metaplazmus (barbarizmus) poétikája című előadásában a nyelv mint játék, mint a standardtól való eltérés eszköze felől.

Mindkét szekcióülést termékeny vita zárta, melynek tanulságait e helyt nincs mód összefoglalni, ám a szimpóziumon részt vevők arcáról leolvasható volt az élvezetes szakmai összejövetel fölötti elégedettség és öröm. A szimpóziumot megvalósító fiatal irodalomtudósoknak erre az alkalmi, de minden bizonnyal nem egyedülálló és még inkább folytatásra érett szellemi műhelyére már csak ennek okán is ráillik a Nyitrai Páholy megnevezés.

Csanda Gábor