Nőni fog a terrorveszély

A terroristákkal szembeni védekezésre kidolgozott mód-szerét világszerte alkalmaz-zák. A Magyarországról szár-mazó Avi Bleier a Tel Aviv-i Egyetem tanszékvezetője, biztonsági szakértő, egyben a magyar–izraeli kereskedelmi kamara elnöke Szlovákiában tartott bemutató előadásokat a múlt héten. A harcművésszel a terrorizmus mellett a menekültkérdésről is beszélgettünk.

Kilencévesen emigráltak Magyarországról. Hogyan menekültek el 1956-ban?

Illegálisan. Győrből gyalogoltunk egészen a Rába folyóig, ott csónakba ültünk, amely felborult. Valahogy kiértem a partra anyukámmal és kétéves öcsémmel, mindez november végén történt, amikor már nagy hó volt. Onnan gyalogoltunk az osztrák határig. Előbb menekülttáborban voltunk, majd Bécsbe mentünk, ahol csatlakozott hozzánk apám is – őt az oroszok korábban elfogták, tehát külön érkezett. Az emigráció után több lehetőség is mutatkozott, egyebek mellett Amerikába vagy Izraelbe mehettünk, végül utóbbi mellett döntöttünk. Ott voltak az édesanyám szülei, ők 1953-ban hagyták el a kommunista Romániát.

Honnan jött a vonzalom a harcművészetek iránt?

Jeruzsálemi bentlakásos iskolában tanultam, majd bevonultam a seregbe. Ott később egy tankegység parancsnoka lettem, kitüntetést is kaptam. Már akkor érdekelt a harcművészet, ám akkor még nem foglalkozhattam velük, legfeljebb hobbiszinten, mivel katona voltam. Leszerelésem után kezdtem el komolyan foglalkozni a dzsúdóval és a karatéval.

Speciális önvédelmi módszert fejlesztett ki. Mi volt az oka?

Láttam, hogy szinte mindennaposakká váltak az ártatlanok elleni terrortámadások. Az a terrorhullám, amit most látunk Izraelben, már évtizedekkel ezelőtt jelen volt. Emiatt határoztam el, hogy kifejlesztek egy olyan védekező stílust, amely öngyilkos terroristák ellen is alkalmazható. Szerkesztettem egy robbanóövet időzítővel, hogy modellezni tudjam a helyzetet. Kísérleteztem, vizsgáltam, hogyan viselkednek, mit lehet ellenük tenni. Így fejlesztettem ki az intenzív krag maga stílust, amelyet azóta is számos országban oktatok. Egyébként pont két hónappal azután, hogy civileknek is kiképzést tartottam, egy biztonsági őr ezzel a módszerrel hatástalanított egy öngyilkos merénylőt.

Miben más ez a technika, mint a többi önvédelmi stílus?

Testre szabható, többféle élethelyzetben alkalmazható. Először is fel kell mérni, hogy milyen helyzetben vagyunk. Ez alapján lehet meghatározni, mit használunk. Létezik sport krav maga, de más tréningeket tartunk katonáknak, másra tanítjuk a rendőröket vagy a biztonsági őröket. Megvannak azok az elemek, amelyek megkülönböztetik az egyes stílusokat. Ugyanis mindenkinek mások a képességei, más a feladatuk is – például egy katonának és egy civilnek. Én főleg civileknek tartok képzéseket. Legfontosabb, hogy legyünk humánusak, még a támadóval szemben is. Ezért is küldött például az ENSZ Koszovóba, hogy kiképezzem az ottani rendőrséget, illetve a koszovói elnöki testőrséget.

Hány országban alkalmazzák a módszert?

Izrael mellett Oroszországban, Németországban, Magyarországon például a Terrorelhárítási Központ (TEK), a sort viszont sajnos nem folytathatom, sok megbízó ugyanis nem szereti, ha hirdetjük, hogy hol tartunk kiképzéseket. Mégiscsak biztonsági kérdésről van szó, érthető módon sokan óvatosak emiatt. Engem leginkább a civilek képzése érdekel, ők ugyanis sok esetben teljesen védtelenek. A probléma nem az, amikor katonák találkoznak a terroristákkal, hanem az, amikor magányos merénylők civilekre támadnak. Ez ellen a legnehezebb védekezni.

Izraelben az 50-es évektől jelen van a terrorizmus, a nyugati világban főképp 2001 után vált aggasztó jelenséggé. Hogyan változott meg a terrorizmus az utóbbi évtizedekben?

Nagyon, de vannak dolgok, amelyek nem változnak. A veszély csak nőtt, miközben azt látom, hogy a nyugati országokban lebecsülik a terrorveszélyt. Ismerni kell a másik oldal hagyományait, szokásait, gondolkodását és vallását is. Az arab mohamedánoknál például a muszlim vallás az első helyen van. Most itt vannak, épphogy megjöttek – nem tudják, mire számíthatnak, kik veszik őket körül. Kaptak segélyt, szimpatizálnak velük, segítenek nekik, így csendben vannak. De mi lesz egy év múlva, ha már nem kapnak segélyt? Elég lesz a fizetésük? Miből fognak megélni, hogyan egészítik ki a bevételeiket? Évek múlva ez feszültséget okozhat, nőhet a bűnözés. Nem most, hanem 4–5 év múlva.

Hibás a „Wilkommenkultur”?

Nem azt mondom. A szándék rendben van, ám előre kell látni. Minden kormány felfogása az, hogy ne engedjünk be terroristákat, ám ez kevés: résen kell lenni. Egyik támadó sem mondja előre, hogy ma reggel jövök és adok neked egy pofont. Fel kell készülni.

Mit szól a magyar határkerítéshez?

Semmi probléma nincs vele. De az nem elég, az csak egy része a védekezésnek, sőt, lehet, hogy felesleges is. A menekültek között biztosan vannak terroristák, vagy olyanok, akik azok lesznek. Nem tudom, hányan, de biztosan lesznek. Hiába próbálják őket megállítani, nincs százszázalékos határzár, hermetikusan nem lehet lezárni egy országot, akik be tudnak szivárogni, azok fenyegetik a lakosságot.

Nőhet a terrorveszély?

Biztosan nőni fog. Viszont sosem szabad megadni magunkat. Nem a vallás számít. A muzulmánoknak, a keresztényeknek, a zsidóknak és a többieknek együtt kell élniük, és nem fenyegetniük egymást. Nekem is vannak arab tanítványaim, ugyanúgy képezem ki őket , mint a zsidókat vagy a keresztényeket.