Népszámlálási egyszeregy

Az „egyszerre” azt jelenti, hogy ugyanabban az évben – Szlovákiában történetesen 2011. május 13. és június 6. között. Ez alatt a bő három hét alatt megkapjuk (zárt borítékban) a számlálóbiztostól az azonosítószámunkat és a hozzá tartozó jelszót, valamint a népszámlálási íveket. A mi dolgunk az, hogy ezeket az íveket kitöltsük. Az azonosítószámra és a jelszóra azért van szükség, hogy mindenkit csak egyszer vegyenek számba – az ívek ugyanis nem tartalmazzák a legfontosabb azonosító adatainkat (nevünket és személyi számunkat), a számítógépes statisztikai feldolgozás után pedig megsemmisítik az íveket. A számlálóbiztos (körülbelül egy héttel) május 20-a előtt minden háztartást meglátogat, s mindenkit tájékoztat a kitöltés módjáról, válaszol az esetleges kérdésekre. Május 20-a után ismét meglátogatja a háztartásokat, s ellenőrzi és összeszedi a kitöltött íveket. (A számlálóbiztos köteles felmutatni a kinevezéséről szóló igazolást, s nem léphet be lakóhelyünkre, ha ezt nem ajánljuk fel neki. Ellenőrzi a kitöltött íveket, figyelmeztet, ha valamit elfelejtettünk kitölteni, kérésre segít a kitöltésben.) Mivel a nyomtatványokat elektronikusan is ki lehet tölteni (az elektronikus formában készült, és a statisztikai hivatal oldaláról letölthető nyomtatványokról van szó), szabadon s legjobb belátásunk szerint dönthetünk arról, az adatközlésnek melyik formáját választjuk. Erről a számlálóbiztost az első látogatásakor értesítjük (természetesen csak akkor, ha már végleg eldöntöttük, hogy az elektronikus íveket töltjük ki).

2011. május 20.

A május 20-i dátum (pénteki nap) azért fontos, mert bármikor töltjük is ki az íveket a fenti időszak során, a rajtuk szereplő adatoknak a május 20-i állapotokat kell tükrözniük. (Vagyis ha pl. május 21-én kötik be lakásunkba a telefont, azt majd csak a 2021. évi népszámláláskor tüntetjük fel.)

Ívek

Összesen három (kék, sárga és zöld) népszámlálási ívet kell kitöltenünk, ezeket A, B és C betűk jelölik; az első a háztartásban élő személyre (ránk) vonatkozik, a második a lakásra, a harmadik a házra. (Értelemszerűen sok esetben mind a B, mind a C ívet ki kell tölteni, pl. annak, aki lakásban lakik, de van hétvégi háza stb.) A három kérdőíven összesen 52 tétel szerepel, a tételeknek csak egy kis részét kell (betűkkel, számokkal) kitölteni, többségük választási lehetőségeket kínál: itt a valóságnak megfelelő tény mögötti üres négyzetbe kell X jelet tenni. A kérdőívek jól áttekinthetők, könnyen kitölthetők, összesen négy oldalról van szó.

Magyarul

A nemzetiségileg vegyesen lakott területeken a szlovák nyomtatványokon kívül négy kisebbség nyelvén készült nyomtatványok is forgalomba kerülnek, vagyis módunkban áll magyar (valamint roma, ukrán és ruszin) nyomtatványt kitölteni. (A gyengén látók és vakok számára a kitöltést Braille-írással készült magyarázatok segítik.) Mivel a szlovákon kívül a fenti négy kisebbségi nyelven (valamint angolul) az elektronikus számlálóív is hozzáférhető, ha mindenképp magyar kérdőívet kívánunk kitölteni, s erre egyébként nincs módunk (pl. olyan helyen lakunk, ahol csak szlovák nyomtatványok kerülnek forgalomba), válasszuk az elektronikus változatot. (Ennek további előnyei is vannak.)

A. 20., 21., 22.

A lakosra vonatkozó (A) ív összesen 24 számozott tételt tartalmaz, ezek közül a 20-ik a nemzetiségre vonatkozik (pl. magyar), a 21-ik az anyanyelvre (pl. magyar), a 22-ik a leggyakrabban használt nyelvre (pl. magyar). A kérdőíven a 20. tételben 15 nemzetiségi hovatartozási forma közül választhatunk (az első a szlovák, a második a magyar, a tizenötödik az egyéb). Az ide vonatkozó magyarázat szerint itt azt válaszoljuk meg, hogy melyik nemzethez vagy etnikumhoz tartozónak tartjuk magunkat. A 21. tétel az anyanyelvünkre kérdez rá; természetesen nem kérdez, hanem a megfelelő nyelv mellé kell X jelet tenni (itt 12 nyelvet találunk). Az ide vonatkozó kifejtés szerint „az anyanyelvünk az a nyelv, melyen gyermekkorunkban a leggyakrabban szóltak hozzánk a szüleink”; de természetesen ide is mindenki azt ír, amit igaznak tart vagy érez magára vonatkozóan (még pontosabban: nincs előírva, természetesen, hogy ki mi alapján döntse el, hogy mi az anyanyelve). A 22. tétel az általunk leggyakrabban használt nyelvre vonatkozik; itt külön be kell jelölni, hogy milyen nyelvet használunk leggyakrabban nyilvánosan (nem otthon), s milyet otthon. A válasz mindkét esetben kétféle lehet: az anyanyelvünket vagy más nyelvet (itt ki kell tölteni, hogy konkrétan melyiket).

Különösen fontosnak a 20. tételt kell tartanunk, hiszen ez (ellentétben az összes többivel) nem csak rólunk szól. Ez a nemzeti hivatartozásra vonatkozó adat lényegében úgy személyes és egyéni, hogy egyszersmind közösségi is – könnyen belátható, hogy a nemzeti hovatartozás egy kisebbségen belül közösségi sorsformáló kérdés is, hiszen a kisebbségi jogok gyakorlati érvényesítése a százalékban (mennyiségben) mérhető tényektől függ.

Ezek dióhéjban az idei szlovákiai népszámlálás legfontosabb tudnivalói. A részletekre még visszatérünk. (cs)