Népszámlálás 2001

Az október 30-án közzétett eredmények Szlovákia állandó népességének számát, a főbb korcsoportok, nemek, gazdasági aktivitás, nemzetiségi és felekezeti öszszetétel szerinti megoszlásának adatait tartalmazták országos, kerületek és járások szerinti bontásban.

Az év (2001) végén kerültek nyilvánosságra községsoros bontásban a lakosság nemzetiségi megoszlásának adatai. A települések nemzetiségi összetételének változásai alapján követhető, hogy hogyan változott az egyes nemzetiségek által lakott területek kiterjedése, illetve az ott élő nemzetiségek aránya. Nem véletlen, hogy a nemzetiségek számának, arányának településszerkezeti változásait kiemelt figyelemmel kísérik az érintett etnikumok tagjain kívül a kérdéssel foglalkozó szakemberek, de a társadalom további szegmensei is.

A magyarlakta településeken élő népesség – magyar és szlovák – nemzetiség szerinti adatait községsoros bontásban (az Új Szó egy korábbi számában) 2002 februárjában közöltük. Emlékeztetőül jelezzük, hogy (1991-hez viszonyítva) 2001-ben a szlovákiai magyarok száma közel 47 ezer fővel csökkent 567 296-ról 520 528-ra.

Dolgozatunkban megvizsgáltuk, hogy hogyan

1) változott a szlovákiai magyarság településszerkezete,

2) alakult a szlovákiai magyarlakta terület településeinek nagysága, illetve az itt élő magyar lakosok száma,

3) változott a szlovákiai magyarlakta területek etnikai jellege,

4) változott a magyarlakta településeken élő magyarok száma e települések etnikai jellegének függvényében,

5) változott Szlovákia magyarlakta közigazgatási egységein belül a magyar népesség aránya.

1. A szlovákiai magyarság településszerkezetének változásai

A magyarság által lakott községek helyenként keskenyedő, másutt szélesedő, többnyire összefüggő nyelvterületet határolnak be Pozsonytól a szlovák-ukrán határig. Az összefüggő magyar nyelvterület Közép-Szlovákiában a Nagykürtösi járás területén két ponton is egy-egy község területére zsugorodik, majd Kelet-Szlovákiában hosszabb, több tíz kilométeres szakaszon megszakad. A harmadik, térben elkülönülő magyar nyelvterületrészt, nyelvszigetet a Nyitra környéki községek képezik.

A magyar nyelvterület kiterjedése az elmúlt 70 év során jelentős mértékben csökkent. A leggyorsabb és legnagyobb mértékű területzsugorodás az 1920-as évek elején és az 1940-es évek második felében következett be. A nyelvterület kiterjedése az ötvenes évektől csak kismértékben változik.

Nemzetiségileg vegyes lakosságú településekként a szlovák statisztikai kimutatások korábban azokat a helységeket tartották számon, amelyekben egy adott nemzetiségű lakosság részaránya meghaladta a 10%-ot, illetve a 100 főt. A 2001-es népszámlálás időpontjában Szlovákia 551 magyarlakta városa és községe tartozott ebbe a kategóriába. Ezekben a helységekben 513 762 magyar élt, a szlovákiai magyarság 98,7%-a. E településeken kívül elterülő helységekben, többnyire városokban élt a szlovákiai magyarság 1,3%-a. Az 1991-es állapothoz képest e települések bizonyos mértékű eróziója megfigyelhető. 1991-ben a 10%-nál több vagy legalább 100 magyart számláló települések száma 553 volt, 13 településen csökkent a magyarság száma a jelzett értékek alá. (E helységek egy része a nyelvhatáron vagy annak közelében fekvő település, egy további része pedig a nyelvhatár felett elterülő város.)

A nagyobb városokban élő, az öszszefüggő nyelvterületen kívül eső, 100 főnél nagyobb (esetleg néhány 100 fős) lélekszámú magyarság esetében a szórványjelleg a meghatározó. Két városban (Pozsony, Kassa) a magyar lakosság részaránya ugyan nem éri el a 10%-ot, de a jelentős számú több tízezres magyar lakónépességük, történelmi gyökereik a – szűkebb értelemben vett – magyar nyelvterület peremvidékén való elhelyezkedésük, a magyar nyelvterületről történő állandó migráció is valamiféle átmeneti jelleget biztosít e városoknak a viszonylag összefüggő magyar nyelvterület és a magyar nyelvi szórványok között.

2. A szlovákiai magyarlakta területeken élő magyar népesség megoszlása a települések nagyságcsoportjai szerint

Az 1990-es években Szlovákia településszerkezete több vonatkozásban is módosult. Az 1989-es fordulat után a korábbi évtizedekben felsőbb döntés alapján „összeházasított“ községek egy része újból visszanyerte önállóságát, ezzel párhuzamosan viszonylag kismértékben, s regionálisan eltérő mértékben tovább folytatódott a kisebb községek nagyobb helységekké történő összeolvadása is. Mivel a legnagyobb számú változásokra, községszétválásokra a 89-es fordulatot követő 1-2 évben került sor, a községek száma 1980 és 1991 között (2725-ről 2825-re) nagyobb mértékben emelkedett, mint az utolsó két népszámlálás közti időszakban (2825-ről 2883-ra).

Az 1990-es években a korábbi évtizedekhez viszonyítva megtorpantak az urbanizációs folyamatok. Az ezt megelőző évtizedekben folyamatosan emelkedő számú városi népességgel szemben 1991 és 2001 között már egy minimális csökkenés is kimutatható. 1991-ben a lakónépesség 56,1%-a, 2001-ben 55,6%-a lakott 5000 főnél nagyobb lélekszámú településen. (Szlovákiai körülmények között az 5000 főnél nagyobb lélekszámú települések adatai megbízhatóan jellemzik a városi településeknél bekövetkezett változásokat.)

A városi jellegű településeken élők aránya csökkenésének talán az egyik legjelentősebb oka a korábbi évtizedekben a költségvetési keretből közvetve vagy közvetlenül finanszírozott panellakás-építkezések beszüntetése. Ebből adódóan a nagyobb városokba történő migráció is jelentős mértékben visszaesett. Bizonyos mértékben csökkentette a városlakók arányát a korábbi évtizedekben a városokhoz csatolt települések egy részének ezekről történő leválása, de a városi népesség arányának csökkenéséhez hozzájárult a (nagyobb) városokban alacsonyabb termékenység, illetve egyéb életmódbeli különbségek a falvak és városok között. A városokba történő bevándorlás csökkenése mellett a városokból falvakba történő elköltözés is felerősödött, régiónként eltérő mértékben, s elsősorban a nagyobb városok vonzáskörnyezetében található településekre. A városokból kiköltözők egyik jellemző rétegét azok alkotják, akik panellakásaikat újonnan épített családi házra tudják felváltani, egy másik, a városokból kiköltöző réteghez viszont azok a szerény bevétellel rendelkezők (nyugdíjasok) tartoznak, akik a dráguló városi megélhetés költségeit próbálják ily módon csökkenteni.

Az 1990-es években a szlovákiai települések nagyságcsoportjainak megoszlásában nagyobb változásokra nem került sor. A 10 000-nél nagyobb lélekszámú városok száma nem változott, ugyanakkor a 10 000-nél kisebb lélekszámú települések száma (kivéve a 200-499 lakosú településekét) növekedett. A falvak számának növekedése a 90-es években folytatódó községszétválások, illetve városokról történő leválások eredménye. A lakosság számának alakulása részben követi a települések számának ezek nagyságcsoportjai szerinti alakulását. A 10 000-nél nagyobb lélekszámú városokban élők száma ugyan kis mértékben emelkedett (2 611 292 főről 2 621 587 főre), az e településeken élők aránya az összlakosságon belül viszont (49,5-48,5-re) csökkent. Az 1000-10 000 lakosú településeken élők száma és aránya is emelkedett. Ezzel szemben a két 100 000 fő feletti nagyváros lakossága több mint 10 ezer fővel csökkent. Ebből Pozsony népességének a csökkenése (442 197-ről 428 672-re) 13 525 fő volt.

A falvak népességszámának növekedését befolyásolta a falvak számának növekedése, s a városokból történő kiköltözés is. Ugyanakkor nem tekinthetünk el a regionális eltérésektől sem.

A magyar lakónépesség városiasodása a már jelzett történelmi előzményekből kifolyólag (is) jelentős mértékben eltér a szlovákiai urbanizációs folyamatoktól. Napjainkban is a magyar lakosság döntő többsége falvakban él. (1. táblázat)

Ugyanakkor az urbanizációs folyamatok megtorpanása a magyar népesség körében is az országos trendekhez hasonló jellegzetességeket mutat. A magyar népesség aránya az 5000-nél nagyobb lélekszámú helységekben (ez a kategória egyezik meg a leginkább a városi jogállással rendelkező helységek számbeli adataival) igen kis mértékben csökkent (1991-ben a magyar népesség 40,9%-a (232 281 fő), 2001-ben 40,8% (212 286 fő) élt). A magyar népesség körében a „kisvárosiasodás“ folyamatának felerősödése, illetve a nagyobb városokban élő magyarok erőteljes fogyatkozása figyelhető meg. A 10 000-nél nagyobb lélekszámú városokban a magyar népesség száma (172 471-ről 152 505-re) csökkent, de apadt a 10 000-nél nagyobb lélekszámú városokban élő magyarok aránya is (30,5%-ról 29,3%-ra). Ezzel szemben az 5000-9999 lakosú településeken élő magyarok száma alig változott (59 810-ről 59 781-re) arányuk viszont 10,5%-ról 11,5%-ra nőtt.

A falvak – 5000-nél kisebb lélekszámú községek – magyar lakóinak a száma a 90-es években 25 554 fővel 335 015 főre csökkent.

A magyar népesség aránya is inkább a kisebb, 2000-nél alacsonyabb lélekszámú településeken nőtt (42,3%-42,9%) a 2000-4999 lakosú falvakban csökkent (16,7%-16,3%). A magyar lakosság száma valamennyi településnagyság kategórián belül, kivéve a legkisebb (199 főnél kevesebb) lakosú településeket, csökkent.

3. A szlovákiai magyarlakta területek etnikai jellegének változásai

A magyarlakta települések korábban jelentős mértékben homogén etnikai összetétele az elmúlt évtizedekben nagymértékben megváltozott: a szlovákiai közéletben közkedvelt szóhasználattal élve „vegyes lakosságúvá“ vált, de napjainkban is fellelhetők a néhány évtizede még markáns etnikai összetétel jegyei. A magyarlakta települések között a magyar többségű települések száma – fokozatos csökkenésük ellenére – a legnagyobb, s legkevesebb a magyarok által kisebbségben lakott helységek száma.

A magyarlakta településeket az ott élő magyarok száma, illetve aránya szerint négy csoportba soroltuk.

Ez az osztályozás ugyan a magyar népesség száma és aránya alapján határozza meg az egyes csoportokat, de tekintettel arra, hogy ez a mutató egyúttal nagymértékben meghatározza e településeken az ott élő magyarságot egyéb etnikai jellemzői szerint is (intézményrendszer, nyelvhasználat, kapcsolatok jellege, etnikai hovatartozás átörökitése, stb), ezért a magyarok száma, illetve aránya alapján kialakított településcsoportokat településtípusokként kezeljük.

A magyarlakta településeken belül

1) szórványjellegűnek

azokat a településeket tekintjük, ahol a magyar népesség aránya kevesebb, mint 10%, de eléri a 100 főt.

2) magyar kisebbségűnek a 10%-50% közötti magyar részarányú településeket tekintjük.

A magyar dominanciájú települések két változatát különböztetjük meg:

3) magyar többségűek

azok a települések, ahol a magyar lakosság aránya meghaladja az 50%-ot, de nem haladja meg a 80%-ot.

4) minősített magyar többségűek

azok a községek, ahol a magyar nemzetiségű lakosság aránya meghaladja a 80%-ot.

Azokat a településeket, ahol a magyar népesség aránya nem haladja meg a 10%-ot, s az ott élő magyarok száma sem éri el a 100 főt, nem tartjuk nyilván magyarlakta településként. Bizonyos etnikai vonatkozásait az ebbe a csoportba tartozó településeknek is vizsgáljuk.

Mint utaltunk rá, az 1990-es években a magyarlakta települések száma jelentős mértékben nem változott. A magyarság számának jelentékeny (47 ezer fős) csökkenése mellett némileg nőtt a magyarlakta területeken kívül élő magyarok aránya. Míg 1991-ben a magyar népesség 1,1%-a (6435 fő), 2001-ben 1,3% (6766 fő) élt a nem magyarlakta helységként nyilvántartott településeken.

A magyarlakta településeknek a korábbi évtizedekben egyik meghatározó jellemzője volt, hogy a magyar dominanciájú települések aránya megközelítette a 80%-ot, s a minősített magyar többségű települések aránya is 50% körüli volt, ezzel szemben a szórványjellegű települések száma elenyészően csekély volt.

A 90-es években a szlovákiai magyarság etnikai térszerkezete jelentős mértékben megváltozott. A magyar dominanciájú települések aránya (78,1%-ról 74,4%-ra) érzékelhetően csökkent, de a legnagyobb változás a minősített magyar többségű településeknél mutatkozik: 56 helységgel, 10 százalékponttal – 49,2%-ról 39,2%-ra – csökkent az ebbe a típusba sorolható települések száma. (2. táblázat)

Ezzel szemben a magyar kisebbségű települések száma

jelentősen (91-ről 116-ra) emelkedett.

Néhány kivételtől eltekintve szinte minden településen csökkent a magyarok aránya. Az egyes községek száma településtípusonként többnyire úgy változott, hogy az egyes típusokhoz korábban tartozó községek egy jelentős részénél a magyar népesség aránya oly mértékben csökkent, hogy egy alacsonyabb magyar arányú kategóriába került. Ugyanez ismétlődött meg a többi típusnál is.

Ily módon a minősített magyar többségű községek mintegy 1/5-ében esett a magyar lakosok aránya 80% alá. A szórványjellegű települések száma viszont azért (is) csökkent, mivel a korábban 100-nál több magyart számláló egyes városokban a magyar népesség száma ezen alsó határ alá esett.

A korábbi évtizedekben a magyarlakta helységek és a magyar népesség megoszlása településtípusok szerint hasonló volt. A magyar népesség legnagyobb tömegben az 50%-nál nagyobb magyar arányú, – ezen belül is a minősített magyar többségű – településeken, s legkisebb számban a szórványjellegű településeken élt. Ebben a vonatkozásban is a 90-es években jelentős változásokra került sor. (3. táblázat) Az 50%-nál nagyobb magyar arányú településeken élő magyarok aránya kis mértékben (78,1%-ról 77,2%-ra) csökkent, azonban igen nagy mértékben apadt a minősített magyar többségű településeken élők aránya (45,0%-ról 34,7%-ra) és száma (252 296-ról 178 111-re).

A magyar kisebbségű településeken élők aránya érzékelhetően (14,8%-16,6%-ra) emelkedett. (3. táblázat)

A magyar népesség számának változását az egyes településeken egy további szempont szerint is megvizsgáltuk. Azt vettük górcső alá, hogy az egyes helységekben hogyan változott a magyar népesség száma. (4. táblázat)

Megfigyelhető, hogy azoknak a településeknek a száma, ahol a magyarok száma nem éri el az 500 főt, (295-ről 313-ra) emelkedett, a nagyobb számú magyar lakost számláló településeké viszont csökkent. A legkisebb magyar helyi közösségek számának emelkedése részben a 90-es években már kisebb mértékben folytatódó községfelbomlással, részben a magyarság számának országos szinten kimutatott csökkenésével magyarázható.

A legnagyobb lélekszámú magyar népesség Komáromban (22 452 fő), Dunaszerdahelyen (18 753 fő), Pozsonyban (16 451 fő) Érsekújváron (11 653 fő) él. 1991-ben még Kassán is 10 000-nél több (10 760 fő) magyar élt, számuk 2001-re 8940-re apadt. 1991-ben Pozsonyban élt a második legnagyobb lélekszámú magyar közösség (20 312 fő), az itt élő magyarok száma azóta jelentősen csökkent. Az egyes helységekben élő magyar népesség nagyságcsoportjai számának változása csak részben követi a településeknél kimutatott változásokat. Az 500-nál kevesebb magyart számláló településeken belül a magyarok száma emelkedett – a 200-449 magyart számláló településeken élő magyaroké kis mértékben csökkent. Az 500 főnél több magyart számláló településeken csökkent a magyarok száma. A legnagyobb csökkenés a 10 000-nél nagyobb magyar lélekszámú városok magyar népességében mutatkozik. (87 514-ről 69 291-re).

Az, hogy a magyar népesség száma a nagyobb számú magyar lakost számláló településeken csökkent, nem jelenti automatikusan, hogy a magyarlakta településeken élő népesség aránya is e településkategóriákon belül csökkent. ĺgy az 1000-1999, illetve 2000-4999 magyar lakost számláló helységekben 2001-ben a magyar népesség nagyobb aránya élt (18,7%, 19,0%), mint 1991-ben (17,9%, 18,1%).

Az előző fejezetben már foglalkoztunk a helységek nagyságcsoportjai szerinti változásokkal. Most ennek egy szeletét a helységek városok, illetve falvak szerinti megoszlását vizsgáljuk a településeken élő magyarok aránya szerint. Látnunk kell, hogy a települések városokra és falvakra történő felosztása két igencsak heterogén kategóriát eredményez. Hiszen a városi jogállással rendelkező helységek (de kisebb mértékben a falvak is) igen heterogének lakosságszámuk, urbanizációs jellegük, társadalmi szerkezetük stb. szerint.

Az 5. táblázat adataiból jól látható, hogy a magyarlakta helységeknek a településeken élő magyarok aránya szerinti megoszlása a városok és falvak szerint igencsak eltérő jellegű. Míg a falvak közül a minősített magyar többségűek aránya a legnagyobb – 42,3%, (214 helység), a városoknak mindössze 10%-a (2 város) tartozik ebbe a típusba. Ezzel ellentétesen, a 10% alatti, de legalább 100 magyart számláló települések kategóriájába tartozik a magyarlakta városok 46,7%-a (21 város), a községeknek viszont csak egy elenyészően kis töredéke, 0,8% (4 község). Látnunk kell, hogy a városok közül az ebbe a típusba tartozóknál mutatható ki a legnagyobb számbeli változás.

A változások általános trendjét a városok és a falvak esetében is az igen jelentős lefelé irányuló (a magasabb magyar arányú települések irányából a kisebb magyar arányú települések irányába mutató) mobilitás határozza meg. Eltérés mutatható ki – a magyar jellegű települések között – a városok és falvak számának alakulásában. A városok száma 10%-kal (5 város) csökkent, a falvaké viszont 0,6%-kal (3 község) emelkedett. Ez a változás azonban egyrészt az általunk meghatározott magyar nyelvterület kiterjedése csökkenésének az eredménye, melyből nagyobb a városok részesedése, ezenkívül a városi és falusi települések számát, arányát a helységek közigazgatási állásában (státusában) bekövetkezett változások is befolyásolták, ez utóbbi pedig a községek számának emelkedését eredményezte.

Hitelesebb képet kapunk a változásokról, ha a városi és a falusi népesség számában bekövetkezett változásokat vizsgáljuk meg. (6. táblázat)

Azt tapasztaljuk, hogy a magyarlakta településeken élők aránya 8,3%-kal csökkent, a változás eltérő mértékű volt a falvakban és a városokban. A városokban élők aránya 10.6%-kal, a falvakban élőké 6,7%-kal csökkent. Ez a magyar nyelvterület kiterjedése változásának és a települések jogállásában bekövetkezett módosulásoknak köszönhető. A magyarlakta településeken belül jelentősebb mértékben csökkent a városok aránya, mint a falvaké. Ez pedig nagyobb mértékben csökkentette a városi, mint a falusi népességet. (Azt, hogy valójában milyen mértékben csökkent a városi, illetve falusi népességen belül a magyarok aránya az 1991-es magyar nyelvterületre vonatkozólag, a későbbiekben ismertetjük.) A magyarlakta településeken belül a magyarok aránya szerint bekövetkezett változásokhoz hasonlóan alakultak a falvakon belüli változások is. A városi népességnek a települések etnikai jellege szerinti változásai már kevésbé követik az általános trendeket. Ez természetes is, mivel ha akár csak 1-2 város átkerül egy másik településkategóriába, ezáltal jelentős mértékben módosul az egyes típusokhoz tartozó népesség száma. Ez történt a minősített magyar többségű városok esetében. Ezek száma felére (4-ről 2-re) csökkent, ezért 19,3%-ról 8,3%-ra esett vissza a leginkább magyarlakta városokban élők aránya. A többi típusnál kimutatott eltérések már kevésbé meghatározók.

A magyarlakta területeken belül bekövetkezett változások vizsgálatát a továbbiakban a magyar nyelvterület változásaira korlátozzuk. (Azaz a továbbiakban a 10%-nál nagyobb magyar arányú településeket vizsgáljuk.)

A magyar nyelvterület településeinek etnikai összetétele 1991 és 2001 között jelentős mértékben módosult, a települések száma közben alig változott (523-ról 526-ra emelkedett). A nyelvterület tényleges kiterjedése valójában csökkent, mivel az évtized folyamán a települések területi változásait a községek szétválása jellemezte. (A 90-es években 14 település vált szét, de csak egy községösszevonásra került sor az évtized folyamán.) Általában a nyelvhatáron, illetve a nyelvhatár közelében elhelyezkedő néhány településnél csökkent a magyar népesség aránya 10% alá.

1991-ben a magyar nyelvterület községeinek 83%-ában (432 település), 2001-ben már csak 78%-ában (410 település) haladta meg a magyar népesség aránya az 50%-ot. Ezen belül a minősített magyar többségű községek aránya még nagyobb mértékben csökkent. 1991-ben a nyelvterület községeinek 52%-ában (272 település), 2001-ben már csak 41%-ában (216 település) haladta meg a magyarok aránya a 80%-ot. Ezzel szemben a magyar kisebbségű települések aránya 17%-ról (91 település) 22%-ra (116 település) emelkedett.

Tehát a magyarlakta településeken a 90-es években a magyar népesség jelentős mértékű eróziója figyelhető meg. A domináns magyar többségű községek száma érzékelhetően csökkent, a magyar többségű, de szlovákok által is jelentős mértékben lakott községek száma nem változott meg jelentősebb mértékben, a magyar minoritású községek aránya viszont jelentős mértékben gyarapodott.

(7. táblázat)

A magyar nyelvterületen belül a magyar népesség arányának csökkenésével párhuzamosan emelkedik a szlovák nemzetiségű lakosság aránya. 1991-ben a magyar nyelvterület 523 községéből 15,9%-ban (83 településen) volt többségben a szlovák lakosság. Minősített többségben 17 településen volt. 2001-re a szlovák többségű települések száma 100-ra (19%) emelkedett, ezen belül a minősített szlovák többségű települések száma nem változott. További jelentős mértékű változások a szlovák kisebbségű településeknél mutathatók ki. Az évtized folyamán arányuk 46,3%-ról (242 település) 55,7%-ra (293 település) emelkedett. A legnagyobb változások a 10%-nál kisebb szlovák arányú településeknél mutatkoznak. Arányuk 37,8%-ról (198 település) 25,3%-ra (133 település) csökkent. Hogyan változott a magyar nyelvterület lakosainak a száma és nemzetiségi megoszlása a 90-es években?

A magyar nyelvterületet (1991-ben) alkotó települések nemzetiségi összetétele a az 1990-es években jelentős mértékben módosult. (8. táblázat)

A magyar nyelvterületen élő népesség száma alig változott, igen kis mértékben csökkent. A magyarok száma 39 337-tel (520 968-ról 481 631-re) csökkent, a szlovákok száma 24 602-vel (308 782-ről 333 384-re) emelkedett. Az egyéb és ismeretlen nemzetiségűek száma is 14 500-zal (17 833-ról 35 347-re) nőtt. Ez utóbbiak emelkedéséhez a romák számának 7524 fős (9748-ról 17 272-re) gyarapodása mellett az ismeretlen hovatartozásúak számának országos viszonylatban is igen jelentős növekedése is hozzájárult. (A romák számának emelkedése is bizonyos mértékben hozzájárult a magyarok számának csökkenéséhez. Kimutatható, hogy országosan a romák aránya 18,6%-kal, a magyar nyelvterületen belül 77,2%-kal emelkedett.) A magyar népesség számának csökkenése és a romák számának emelkedése közti összefüggések vizsgálatára a következő fejezetben visszatérünk.

A nemzetiségek számában bekövetkezett változások egyúttal a nemzetiségek arányát is jelentékenyen módosították. A magyarok aránya 61,5%-ról 56,8%-ra apadt, a szlovákoké 36,4%-ról 39,3%-ra, s az egyéb és ismeretleneké is 2,1%-ról 3,8%-ra nőtt.

(9. táblázat)

A magyar nyelvterület községeiben élő lakosság száma eltérő módon alakult az egyes településtípusokban. A minősített magyar többségű településeken élő lakosság száma és aránya jelentős mértékben, 252 296 főről 178 111 főre csökkent, párhuzamosan az e csoportba tartozó települések számának jelentős mértékű csökkenésével. E településtípuson belül mind a magyar, mind a szlovák népesség csökkent. A teljes csökkenésből (81 491 fő) a magyarság száma 74 185 fővel, a szlovákoké 7123 fővel részesedett.

A magyar többségű településeken élők száma – miközben az e csoportba tartozó községek száma csökkent – (278 530 főről 327 833 főre) nőtt, e növekedés (49 303 fő) nagy részét a magyarok (32 611 fő), kisebb részét a szlovákok (8791 fő) teszik ki. A magyar kisebbségű településeken élők száma – párhuzamosan a községek számának emelkedésével – szintén emelkedett (31 953 fővel), s ebből a legnagyobb részt a szlovákok (22 934 fő), kisebb részt a magyarok növekedése (2237 fő) jelenti.

A korábbi évtizedekben a magyar lakosság száma a községekben élő magyarok részarányának emelkedésével fokozatosan emelkedett. 1991-ben ez a növekedés már távolról sem volt oly egyenletes, s a 2001-es népszámlálás lényegesen eltérő jellegzetességeket mutat. Mint már említettük, a községekben élő magyar lakosság részaránya növekedésével többé-kevésbé folyamatosan nő az e településeken élő magyar lakosság száma is. A községek megoszlásához hasonlóan, a korábbi évtizedekben a leghomogénebb településeken élt a magyarság legnagyobb számban. 1991-ben a 80% feletti magyar részarányú településeken élt a szlovákiai magyarság 44,5%-a, (252 296 magyar lakos), 2001-ben már csak 34,2% (178 111 magyar lakos). Ez az apadás elsősorban a nemzetváltási, asszimilációs folyamatokkal magyarázható.

4. A magyarlakta településeken bekövetkezett változások elemzése longitudinális – hoszszanti megközelítésben

Az eddigiekben keresztmetszeti módszerrel vizsgáltuk a magyarlakta településeken bekövetkezett változásokat. A keresztmetszeti módszerrel végzett vizsgálatok 1991-es és 2001-es vizsgálati egységei (Szlovákia helységei) nem azonosak, mivel a magyarlakta településekhez tartozó községek összetétele – nemzetiségi összetételük változása következtében – módosult.

A következőkben egy panel segítségével vizsgáljuk a magyarlakta települések szintjén bekövetkezett etnikai változásokat. Ebben a vizsgálatban a vizsgálat kezdeti időpontjában meghatározott panel (esetünkben a magyar nyelvterülethez 1991-ben tartozó községek) vizsgálati egységeinek változását elemezzük 2001-ben is. Ezért a vizsgált időszakban a mintához tartozó települések területi kiterjedése nem változik.

Ennek vizsgálatához egy olyan panelt alakítottunk ki, melyben az egyes települések 1991-es adatai mellé 2001-es népszámlálási adatait rendeltük, s ezek változásait az egyes települések szintjén elemeztük. Az 1991-es adatoknak a 2001-es adatokhoz történő rendelésénél az időközben összevont vagy szétvált községek esetében az adatokat a települések legkisebb azonos (közös) területére vonatkoztatva aggregáltuk. Mint már utaltunk rá, 1991-ben 553, 2001-ben 551 település minősült a magyarlakta területhez tartozónak. (A továbbiakban az 1991-es cenzus során magyarlakta településként kimutatott 553 helység képezi vizsgálati panelunk bázisát.) Azonban ennél jelentősebb mértékben csökkent ténylegesen a magyarlakta települések területi kiterjedése, tekintettel arra, hogy 1991-ben a magyarlakta települések közül 13-ban csökkent a magyar népesség aránya 10% vagy 100 fő alá. Továbbá a két cenzus közti időszakban 13 község vált szét/le – ezek közül egy községleválás esetében nem változott a magyarlakta települések száma, mivel a levált község volt magyar jellegű – 1 községet egy másikhoz csatoltak. Ily módon az 1991-es panel adataival végzett számítások eltérnek a korábbiakban ismertetett keresztmetszeti (transzverzális) megközelítéstől.

Az, hogy az egyes községekben milyen mértékben változott (csökkent vagy növekedett) a magyar népesség száma az 1990-es években, a 10. táblázat szemlélteti.

Az 552 magyarlakta településen 464-ben 49 052 fővel csökkent, 2-ben nem változott, s 86-ban 2761 fővel emelkedett a magyarok száma. A települések közel kétharmadában 100 fő alatti csökkenés figyelhető meg, 7 városban több mint 1000 fővel csökkent a magyarok száma.

A csökkenés – növekedés skála két végpontján a magyarok lélekszáma legnagyobb mértékben 3861 fővel (Pozsonyban) csökkent, s legjelentősebben 140 fővel (Deregnyőn) emelkedett.

A továbbiakban a változások mértékét, arányát a települések etnikai jellege szerint vizsgáltuk meg. A változások nagyságát feltételezésünk szerint a települések etnikai jellege (azaz milyen arányban él a magyar népesség a vizsgált településeken) nagymértékben meghatározza. Úgy véljük, hogy minél nagyobb arányban él magyar népesség az egyes településeken, annál kevésbé csökken az ott élő magyarok aránya és fordítva. Ebben az esetben is az 1991-es cenzus magyarlakta településeihez csatolt 2001-es adatokat tartalmazó panel segítségével vizsgálódunk. Ily módon szűrtük ki a területi változásokból adódó torzulásokat is. Feltételezésünket a 11. táblázat adatai alapján vizsgáljuk meg.

Az adatokból látható, hogy a szórványjellegű településeken (a 10%-nál alacsonyabb magyar arányú települések) a magyar népesség aránya csaknem 1/5-ével, a magyar kisebbségű településeken 14%-kal, a magyar többségű településeken 7,6%-kal, s a minősített magyar többségű településeken 5,2%-kal csökkent.

Az előző fejezetben már utaltunk rá, hogy a magyarlakta településeken a roma népesség aránya nagyobb mértékben nőtt, mint országos átlagban. Ezért most azt vizsgáljuk meg, vajon van-e összefüggés a településeken élő magyarok aránya és a romák számának növekedése között. Az adatok viszonylag szoros összefüggést mutatnak ki a magyarlakta települések típusai (a településeken élő magyarok aránya) és a roma népesség számának növekedése között. A roma népesség legnagyobb arányban (több mint 2,6-szorosára) a minősített magyar többségű településeken emelkedett, a magyar nyelvterület többi településén pedig több mint 1,5-szeresére. A szórványjellegű településeken az országos értékek alatt, 1,1-szeresére emelkedett. (12. táblázat)

Megerősítettnek tűnik tehát a magyarlakta területeken élő romák számának emelkedése s a magyarok számának csökkenése közti összefüggés. Ugyanakkor látnunk kell, hogy itt csak egy vetületét vizsgáltuk ennek az összetett kérdésnek. Pontosabb képet csak a vizsgált magyar és roma nemzetiségek migrációs adatainak, termékenységi specifikumainak, 5 éves korcsoportjai szerinti eltéréseinek vizsgálata alapján kaphatunk.

Felmerül a kérdés, hogy milyen egyéb tényezők befolyásolták a szlovákiai magyarság számának csökkenését. Az egyik számításba vehető tényező a települések nagysága, pontosabban városias, illetve falusias jellege. Igen gyakran megfogalmazódik az a feltevés, hogy a városokban az asszimilációs (nemzetváltási) folyamatok gyorsabb lefolyásúak, mint a falvakon. Az előző, 3. fejezetben ezt a szempontot vizsgálva úgy találtuk, hogy ez a feltételezés nem teljesen megalapozatlan. (13. táblázat)

A korábban ismertetett keresztmetszeti vizsgálat eredményei jelentős mértékben nagyobb arányú csökkenést mutattak ki a magyarlakta városokban (10,6%), mint falvakban (6,7%). Panel vizsgálatunk az előzőnél kisebb eltérést mutatott ki a vidéki és a városias jellegű települések között. A táblázat (látszólag) ellentmondáso– adatokat tár elénk: összességében a falvakban 7,3%-kal, a városokban 9,9%-kal csökkent a magyarok aránya. Ugyanakkor valamennyi településtípuson belül a városokban kisebb mértékben csökkent a magyar népesség aránya, mint a falvakban. Ez a látszólagos ellentmondás a magyar népességnek a települések urbanizációs típusai, a falvak és városok etnikai jellege szerinti megoszlására vezethetők vissza. A falusi településeken élő magyar népesség kisebb arányban él magyar kisebbségű vagy szórványjellegű településeken, míg a városokban ezzel ellentétes tendencia figyelhető meg. Ily módon a városoknak a magyar népesség aránya szerinti kedvezőtlenebb megoszlása eredményezi a falusiaknál magasabb arányú népességfogyatkozást. Ezért úgy tűnik, meg kell kérdőjeleznünk azt a régóta közszájon forgó, sokszor ismételt, bizonyosságként kezelt feltételezést, mely a szlovákiai magyarság asszimilációját az urbanizációs és migrációs folyamatokkal közvetlenül hozza összefüggésbe. Okkal feltételezhetjük, hogy a városi jellegű települések irányába mutató migráció nem azért vezet jelentős mértékű nemzetiségváltáshoz, mert a vándorlás városokba irányul, hanem azért, mert a migránsok által megcélzott városias jellegű településeken a magyarok aránya alacsonyabb, mint a magyarlakta falvakban (a magyarlakta településhálózatban a községek inkább magyar többségűek, illetve magyar domináns többségűek, a városok pedig inkább magyar kisebbségűek), amelyek a migránsok nagy részét kibocsátották.

Ez a felismerés mindamellett semmit sem von le abból a történelmi tapasztalatból, hogy a csehszlovák érában sokkal gyökeresebb mértékű magyarságfogyatkozás volt kimutatható a városokban, mint a falvakban.

5. A magyar népesség számának, arányának változása Szlovákia közigazgatási egységein belül

Az etnikai arányok módosulásának a változását Szlovákia kerületeiben és járásaiban az 1990-es években közvetlenül nem vizsgálhatjuk, mivel 1996-tól megváltozott Szlovákia közigazgatási beosztása. Ezért az 1991-es adatokat az 1996-os új kerületek és járások területére számítjuk át.

Szlovákia 8 kerületéből a magyar népesség száma 3-ban (a Trencséni (1058), Zsolnai (660) és Eperjesi (817) kerületekben) elenyésző. Legnagyobb számbaan magyarok a Nyitrai (196 609), Nagyszombati (130 740), továbbá a Kassai (85 415), Besztercebányai (77 795) és Pozsonyi (27 434) kerületben élnek. A magyar népesség száma eltérő módon alakult az egyes kerületekben. Tekintettel arra, hogy etnikailag a kerületek a járásoknál is sokkal heterogénebb területek, ezeken belül a nemzeti hovatartozást megőrző, illetve nemzetváltást kiváltó tényezők legkülönbözőbb kombinációi hatnak, s mivel a kerületek szerint a magyar nemzetiségűek lélekszámának vizsgálatától lényegesebb összefüggések megvilágítása nem várható, ezért ettől eltekintünk.

Vizsgálatunk további részében a magyar népesség járások szerinti megoszlásának változását vizsgáljuk. A magyar népesség számának vizsgálata járási bontásban viszonylag csekély többletinformációt nyújt a korábbiakban végzett vizsgálatokkal összehasonlítva. A járási bontásban közzétett adatok (a közigazgatási egységek határainak változása következtében) csak nagy nehézségekkel vagy egyáltalán nem hasonlíthatók össze a korábbi évtizedek adataival.

Magyarlakta járásoknak az 1000 főnél több magyart számláló járásokat minősítjük. Vizsgálatunkba Pozsonyt és Kassát nem bontjuk járásokra – Pozsony 5, Kassa 4 járásra tagolódik –, a két várost egy-egy egységként kezeljük. Ily módon Szlovákia 79 járása helyett 72 egység szintjén vizsgálódunk. A magyarlakta járások által behatárolt területen élő népesség száma 1991 és 2001 között kis mértékben (9286 fővel, 0,4 %-kal, 2 135 338-ról 2 144 624-re) emelkedett, a magyar népesség száma viszont jelentős mértékben, 46 027 fővel – 26,3%-ról 24%-ra (560 709-ről 514 682-re) visszaesett. A szlovák nemzetiségűek száma 28 053 fővel – 70,4%-ról 71,4%-ra (1 503 546-ról 1 531 599-ra), a romák száma 9837 fővel (28 853-ról 38 690 főre) emelkedett. Emelkedett a ruszinok (1236-ról 2248-ra) és az ukránok száma is (2132-ről 2781-re). Ezzel szemben nem elhanyagolhatóan csökkent a csehek száma 220866-ról 18 970-re). Valamennyi magyarlakta járás területén 1991-ben (amennyiben Pozsonyt és Kassát 1-1 egységként kezeljük) a magyarok aránya meghaladta a 10 ezer főt. 2001-re a Nagyrőcei és a Kassai járásban a magyarok száma már ez alá az érték alá csökkent.

Míg az állandó népesség száma a járások többségében nőtt, valamennyi járásban csökkent a magyarok száma. (14. táblázat)

A magyar népesség fogyatkozása jelentős mértékben a járások területén élő magyarok arányával van fordított összefüggésben. A magyar többségű vagy jelentős mértékben magyarlakta járásokban a csökkenés kisebb (Dunaszerdahelyi (83,3%) – 1,7%, Komáromi (69,1%) – 4,9%, Rimaszombati (41,3%) – 5,7%) Galántai járásokban (38,6%) – 4,6%), mint a kisebb arányban magyarlakta járásokban, városokban (Pozsony (3,8%) – 19,0%, Kassa (3,8%) – 16,9%, Nyitrai járásban (6,7%) – 16,4%). Ugyanakkor regionális eltérésekre a rendelkezésre álló adatokból nem következtethetünk.

Összefoglaló

A jelen dolgozatunkban vizsgált területi megoszlás szerinti változások alapján közvetlenül nem határozhatók meg az igen összetett magyar népességfogyás finomszerkezetének sajátosságai.

A szlovákiai magyarság területi megoszlás szerinti változásainak vizsgálatánál a magyarlakta települések jellemzőinek leírása mellett a magyar nyelvterület, a magyar többségű települések számának, kiterjedésének csökkenésének okaira, sajátosságaira is igyekeztünk rámutatni. Egyebek között kimutattuk, hogy a magyarság csökkenése a településeken élő magyarok arányával fordított arányban zajlik. A magasabb magyar arányú településeken kevésbé fogyott a magyarok aránya, mint fordítva. Kimutattuk, hogy a városok számlájára írt nagyobb asszimilációs hatás elsősorban a helységek etnikai jellegével magyarázható. A magyarlakta területeken a magyar népesség aránya nagyobb a falvakban, mint a városokban – a következménye. Arra is rámutattunk, hogy a roma népesség arányának a magyar nyelvterületen az országostól sokkal nagyobb mértékű növekedése szintén nem elhanyagolható mértékben csökkenthette az itt élő magyarok számát.

A magyar népességszám fogyásának okait részletesebben a népszámlálási adatok további szegmenseinek vizsgálata teszi lehetővé. Egy későbbi írásunkban egyes demográfiai mutatókat, közt–k a korcsoportok szerinti változásokat vesszük górcső alá.

A szerző szociológus, a Mercurius Társadalomtudományi Kutatócsoport tagja

1. táblázat. A szlovákiai magyar népesség száma és aránya a helységek nagyságcsoportjai szerint 1991–2001

aa helységekben élő

lakosok száma 1991 2001

Szlovákia % Ebből % Szlovákia % Ebből %

összesen % magyar összesen magyar

Kevesebb mint

199 43729 0,8 4165 0,7 45808 0,9 4201 0,8

200-499 284966 5,4 42024 7,4 276280 5,1 38461 7,4

500-999 554632 10,5 82870 14,6 556289 10,3 77260 14,8

1000-1999 737614 14 110983 19,6 767561 14,3 103520 19,9

2000-4999 695873 13,2 94973 16,7 743307 13,8 84800 16,3

5000-9999 346229 6,6 59810 10,5 368623 6,9 59781 11,5

10000-19999 456958 8,7 53844 9,5 460574 8,6 48057 9,2

20000-49999 836960 15,9 83863 14,8 850194 15,8 75966 14,6

50000-99999 640017 12,1 3692 0,7 646054 12 3091 0,6

100000 felett 677357 12,8 31072 5,5 664765 12,4 25391 4,9

Összesen 5274357 100 567296 100 5379455 100 520528 100

2. táblázat. A magyarlakta települések etnikai jellegének a változása 1991–2001

A települések etnikai jellege 1991 2001

(a magyarok aránya a Helységek % Helységek %

településeken) száma száma

Kevesebb mint 10% , de több 30 5,4 25 4,5

mint 100 fő

10% - 50% 91 16,5 116 21,1

50% -80% 160 28,9 194 35,2

80% felett 272 49,2 216 39,2

Összesen 553 100 551 100

3. táblázat. A szlovákiai magyar népesség megoszlása a települések etnikai jellege szerint 1991–2001

A magyarok aránya

a településeken 1991 2001

magyarok % magyarok %

száma száma

Kevesebb mint 10% ,

de több mint 100 fő 39893 7,1 32131 6,3

10% - 50% 83180 14,8 85417 16,6

50% - 80% 437788 33,1 218103 42,4

80% felett 184492 45,0 178111 34,7

Összesen 560861 100,0 513762 100

4. táblázat. A magyarlakta települések, és az ott élő magyarok megoszlása a helységekben élő magyarok száma szerint 1991–2001

a helységekben élő

lakosok száma 1991 2001

Települések % Magyarok % Települések % magyarok %

száma száma száma száma

Kevesebb mint 199 111 20,1 14005 2,5 126 22,9 15744 3,1

200-499 184 33,3 64370 11,5 187 33,9 63975 12,5

500-999 132 23,9 93551 16,7 117 21,2 81427 15,8

1000-1999 74 13,4 100537 17,9 72 13,1 95930 18,7

2000-4999 33 6,0 101647 18,1 32 5,8 97440 19,0

5000-9999 14 2,5 99237 17,7 13 2,4 89955 17,5

10000-19999 3 0,5 43457 7,7 3 0,5 46839 9,1

20000 felett 2 0,4 44057 7,9 1 0,2 22452 4,4

Összesen 553 100,0 560861 100,0 551 100,0 513762 100,0

5. táblázat. A magyarlakta falvak és városok etnikai jellegének a változása 1991–2001 %

A magyarok aránya

a településeken 1991 2001

Helységek Ebből Ebből Helységek Ebből Ebből

összesen város falu összesen város falu

Kev. Mint 10%

de több mint 100 fő 5,4 52,0 0,8 4,5 46,7 0,8

10 - 50% 16,5 20,0 16,1 21,1 22,2 20,9

50 -80% 28,9 20,0 29,8 35,2 26,7 36,0

80% felett 49,2 8,0 53,3 39,2 4,4 42,3

Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

N (szám szerint) 553 50 503 551 45 506

6. táblázat A falvakban és városokban élő magyarok számának alakulása a helységek etnikai jellegének a változása szerint 1991 - 2001 %

A magyarok 1991 2001

aránya a

településeken Magyarok Ebből Ebből Magyarok Ebből Ebből

összesen városokban falvakban összesen városokban falvakban

Kev. Mint 10%,

több mint 100 fő 7,1 17,7 0,2 6,2 15,8 0,2

10 - 50% 14,8 28,0 6,2 16,6 –7,2 10,0

50 -80% 33,1 35,0 31,8 42,5 48,6 38,6

80% felett 45,0 19,3 61,9 34,7 8,3 51,3

Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

N (szám szerint) 560861 222376 338485 513762 198370 315392

7. táblázat A magyarlakta települések és az ott élő szlovák lakosság megoszlása a helységekben élő szlovákok aránya szerint 1991–2001

A szlovákok 1991 2001

aránya

a településeken

Települések Szlovákok Települések Szlovákok

száma % száma % száma % száma %

Kev. Mint 10 % és

kev. Mint 100 fő 177 33,8 5458 1,8 115 21,9 3891 1,2

Kev mint 10%

és több mint 100 fő 21 4,0 3133 1,0 18 3,4 2910 0,9

10% - 50% 242 46,3 109619 35,5 293 55,7 115284 34,6

50 % - 80% 66 12,6 130786 42,4 83 15,8 126926 38,1

80 % felett 17 3,3 59786 19,4 17 3,2 84373 25,3

Összesen 523 100,0 308782 100,0 526 100,0 333384 100,0

8. táblázat. A magyar nyelvterület nemzetiségi megoszlása 1991-ben és 2001-ben

Nemzetiség 1991 2001

Szám szerint % szám szerint %

Magyar 520968 61,5 481631 56,8

Szlovák 308782 36,4 333384 39,3

Egyéb és ismeretlen 17833 2,1 32333 3,8

Összesen 847583 100,0 847348 100,0

9. táblázat. A magyar és a szlovák népesség megoszlásának a változása a magyar nyelvterületen a településeken élő magyarok aránya szerint 1991–2001

A magyarok aránya

a településeken 1991 2001

Összesen Ebből Ebből Összesen Ebből Ebből

magyar szlovák magyar szlovák

10 - 50% 286533 83180 196362 318486 85417 219296

50 -80% 278530 185492 85843 327833 218103 94634

80% felett 282520 252296 26577 201029 178111 19454

Magyar nyelvterület

összesen. 847583 520968 308782 847348 481631 333384

10. táblázat A magyar népesség számában bekövetkezett változások nagysága helységek szerint 1991–2001

A magyarok számában bekövetkezett változás nagysága

A változás Helységek % Magyarok %

nagyságcsoportjai száma száma

szerint

Több mint 1000 fős csökk. 7 1,3 11766 22,7

999 - 500 fős csökkenés 6 1,1 4298 8,3

499-200 fős csökkenés 28 5,1 8706 16,8

199 - 100 fős csökkenés 62 11,2 8743 –6,9

99 - 50 fős csökkenés 140 25,4 9612 18,6

4– -1 fős csökkenés 221 40,0 5927 11,4

0 2 0,4 0 0

1 - 49 fős növekedés 66 12,0 1181 2,3

50 - 99 fős növekedés 1– 3,1 1203 2,3

100 fő feletti növekedés 3 0,5 377 0,7

Összesen 552 100,00 51813 100

Ebből csökkenés 464 84,1 49052 94,7

Nincs változás 2 0,4 0 0

Ebből növekedés 86 15,6 2761 5,3

11. táblázat. A magyar népesség számában 1991 és 2001 között bekövetkezett változások nagysága a településeken élő magyarok aránya szerint

A településeken élő magyarok

Aránya Száma száma számának

1991-ben 2001-ben változása %

10% alatt, min. 100 fő 39893 32494 81,5

10-50% 83381 71707 86,0

50-80% 185291 171252 92,4

80% felett 252296 239033 94,8

Összesen 560861 514486 91,7

12. táblázat. A magyarlakta helységekben élő romák számának, arányának változása 1991–2001. (panel)

A helységekben A romák számának, arányának változása

élő magyarok

aránya 1991-ben

száma Száma Változás

1991-ben 2001-ben 2001-1991 %

10% alatt, min.

100 fő 13565 15131 1566 111,5

10-50% 3351 5202 1854 155,3

50-80% 4442 6909 2467 155,5

80-100% 1955 5261 3306 269,1

Összesen 23313 32506 9193 139,4

13. táblázat. A falvakban és városokban élő magyarok arányának alakulása a helység etnikai jellege szerint 1991–2001 (%)

A magyarok 1991 2001 Változás 1991 - 2001

aránya

a településeken

Magyarok Ebből Ebből magyarok Ebből Ebből Magyarok város Falu

összesen városokban falvakban összesen városokban falvakban összesen

Kev. Mint 10%, több mint 100 fő 7,1 18,1 0,2 6,3 16,3 0,2 81,3 81,3 81,0

10 - 50% 14,9 28,8 6,1 14,0 27,7 5,– 86,1 86,7 84,4

50 -80% 33,0 33,2 33,0 33,3 34,7 32,4 92,4 94,– 91,3

80% felett 45,0 19,9 60,7 46,5 21,3 61,8 94,7 96,4 94,4

Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 91,7 90,1 92,7

N (szám szerint) 560861 216696 344165 514503 195344 319159 -46358 -21352 -25006

14. táblázat. Szlovákia magyarlakta járásainak magyar nemztiségű lakossága az 1991-es és 2001-es népszámlálás adatai alapján*

Járás 1991 2001 Növekedés/csökkenés 1991-2001 A lakosok Ebből % A lakosok Ebből % A lakosok % Ebből %

száma magyar száma magyar száma magyar

Pozsony 442197 20312 4,6 428672 16451 3,8 -–3525 96,9 -3861 81,0

Szenc 49871 12214 24,5 51825 10553 20,4 1954 103,9 -1661 86,4

Dunaszerdahely 109345 95310 87,2 112384 93660 83,3 3039 102,8 -1650 98,3

Galánta 92645 38295 41,3 94533 36518 38,6 1888 102,0 -1777 95,4

Vágselye 54159 21754 40,2 54000 19283 35,7 -159 99,7 -2471 88,6

Komárom 109279 78859 72,2 108556 74976 69,1 -723 99,3 -3883 95,1

Érsekújvár 153466 63747 41,5 149594 57271 38,3 -3872 97,5 -6476 89,8

Nyitra 160725 13113 8,2 163540 10956 6,7 2815 101,8 -2157 83,6

Léva 120703 38169 31,6 120021 33524 27,9 -682 99,4 -4645 87,8

Nagykürtös 46813 14384 30,7 46741 12823 27,4 -72 99,8 -1561 89,1

Losonc 72946 22513 30,9 72837 20072 27,6 -109 99,9 -2441 89,2

Rimaszombat 82112 36404 44,3 83124 34323 41,3 1012 101,2 -2081 94,3

Nagyrőce 40143 10256 25,5 40918 8994 22,0 775 101,9 -1262 87,7

Rozsnyó 60681 21434 35,3 61887 18954 30,6 1206 102,0 -2480 88,4

Kassa-vidék 99292 16240 16,4 106999 14140 13,2 7707 107,8 -2100 87,1

Kassa 235160 10760 4,6 236093 8940 3,8 933 100,4 -1820 83,1

Tőketerebes 100520 33191 33,0 103779 30425 29,3 3259 103,2 -2766 91,7

Nagymihály 105281 13754 13,1 109121 12819 11,7 3840 103,6 -935 93,2

Összesen 2135338 560709 26,3 2144624 514682 24,0 9286 100,4 -46027 91,8