Nemzetkoncepció és politika

„A határon túli magyarok számára eddig is nyilvánvaló volt, hogy magyarok. Saját akaratukból lettek RMDSZ- vagy MKP-tagok.” A szerző felvételeElőadásában, amely a státustörvényről szólt, felvetette azt a kérdést, amely szerint a jogszabály új intézményrendszert teremt. Mit ért ez alatt?

Azzal kezdtem, hogy a kedvezménytörvény újraintézményesíti a nemzetet, ezzel implikálja a nemzet újrameghatározását, ezen belül felveti a „ki a magyar?” kérdését. Ezt tematizálja a státustörvény, és a végrehajtási utasításokon keresztül intézményrendszert alakít ki, amelybe bekerülnek: a magyar állam mint központ és a határon túli magyar egyének. Itt változik egy kicsit a politika, mert eddig a magyar állam csak a határon túli magyar szervezetekkel volt kapcsolatban. Ez most újfajta reláció.

Mit jelent ez a határon túli magyarok számára? Közelebb kerülnek a magyar államhoz?

Valamilyen viszony – egyesek szerint jogviszony, mások szerint nem jogviszony – alakul ki, emiatt a román, szlovák, horvát állampolgárság, illetve egyes egyének esetében az RMDSZ-, MKP-, VMSZ-tagság mellett van most egy magyarigazolványuk, amely egy nemzettagsági igazolvány. Ha megnézzük, hogy miért is fontos a határon túli magyarok számára, kiderül, hogy a jelképes vetülete legalább olyan jelentős. Egyes rétegeknél fontosabb, mint a tényleges kedvezmények. Az igazi kedvezményeket elsősorban diákok, pedagógusok, a mobilisabb réteg tagjai használhatják fel. Az idősek – bár néhány kedvezménynyel ők is tudnak élni – nem is nagyon szándékoznak Magyarországra utazni. Vagy azért mert idősek, vagy mert nincs pénzük – bármilyen ok miatt. De az identitásukhoz fontos, hogy legyen magyarigazolványuk. Olyan államokban élnek ugyanis, melyek ennek fontosságát kétségbe vonják. Most már kevésbé intézményesen, mint régen, de a mindennapi politikai légkör olyan érzetet kelt bennük, hogy ők másodrangú állampolgárok. Ezt egyensúlyozza, kompenzálja egy picit a státustörvény.

Előtérbe kerülhet a magyarigazolvány, mondjuk, az RMDSZ-tagsággal szemben?

Nem hiszem, hogy ezeket egymással ellentétbe lehetne állítani. Más-más jellegű dolgok. A határon túli magyarok számára eddig is nyilvánvaló volt, hogy ők magyarok. Saját akaratukból lettek RMDSZ- vagy MKP-tagok. Most még inkább saját választásukból kérvényezik ezt a magyarigazolványt. Nem hiszem, hogy konfliktusba kerülnének.

Az jelenthet-e konfliktust, hogy a státustörvény egységes magyar nemzetet jelöl meg a preambulumában?

Ez szerintem két területen jelenik meg konfliktusként. Először is a szomszédos államok részéről, amelyek nem a technikai lebonyolításban találnak kivetnivalót, hanem politikai problémáik vannak a törvénnyel kapcsolatban. A törvényt nem szeretik, azt a törvényt, amely egységes magyar nemzetben gondolkodik. Ők viszont állampolgárságban és államban gondolkodnak, mondván, a kisebbségek az adott állam polgárai, és ennek kell az elsődleges kötődésnek lennie. Szubjektíven természetesen a határon túli magyarok Budapestet tekintik fővárosnak. Ez most megerősödik ezzel az intézményes kötődéssel. A másik típusú konfliktus a belföldi. Itt is kétféle nemzetmeghatározás ütközik. Az egyik az úgynevezett politikai nemzet, a másik pedig az etnokulturális nemzet. A volt Fidesz– MDF-kormány az utóbbira helyezte a hangsúlyt, az előző ellenzék azonban az állampolgári nemzetkoncepcióra. Náluk az ország áll az első helyen, a Fidesz–MDF-nél a nemzet.