Német választás: Merkel partnerre vár

Hiába ígértek a szociáldemokraták (SPD) januárban valódi alternatívát, a nyár végére már szinte csak az volt a kérdés, Merkel kivel alkothat kormányt.

Angela Merkel minden évben a rövid nyári szabadságát a dél-tiroli Alpokban tölti. Évek óta jelennek meg fényképek róla, amint túrafelszerelésben bandukol a férje mellett. Minden évben ugyanaz a nadrág van ilyenkor rajta. Jakob Augstein, a szélsőbaloldali Der Freitag berlini hetilap főszerkesztője szerint már ennek ténye megnyugtatja a németeket. Németországban ugyanis a stabilitás a legfontosabb érték.

Az elmúlt majdnem hetven évben összesen háromszor fordult elő, hogy hatalomban lévő kancellár választást vesztett volna. A németek életérzését talán egy 1957-es kereszténydemokrata (CDU) plakát találta el leginkább, amin Konrad Adenauer hirdette: „Semmi kísérletezgetést!”. Merkel nem csak a nadrágjával, de egész tizenkét éve tartó nyugalmával üzeni a németeknek: a biztosat ne cseréljétek a bizonytalanra. Különösen olyan időkben, amikor Európa számos országában erősödik az EU-ellenesség, Washingtonban pedig egy kiszámíthatatlan outsider ül az elnöki székben, Merkel a biztonságot jelenti sokaknak.

A liberális konzervatív

Amikor 2015-ben megnyitotta a határokat a Budapesten rekedt menekültek előtt, és kijelentette, hogy „egy barátságtalan Németország már nem az én országom lenne” – úgy tűnhetett, Merkel kész kockáztatni is víziókért. Merkel ezen időkben lett Európa-szerte is baloldali és liberális értelmiségiek kedvenc politikusává. A kereszténydemokrata kancellár hirtelen a német baloldal értelmiségi köreiben is választható opcióvá lett. A lakosság széles köreiben azonban hamar lecsengett a lelkesedés, a menekültek egyre inkább pénzügyi teherként, kulturális problémaként, integrációs kihívásként jelentek meg. Merkel az egész tavalyi évet azzal töltötte, hogy visszaevezzen a CDU jobboldali törzsbázisához. Merkel mára azonban ezért lehet egyszerre a nyitás és a zárás kancellárja.

Merkel sikere abban rejlik, hogy mindenütt ott tud lenni. Mivel nem mond sokat, és nem áll le éles politikai vitákat folytatni, minden társadalmi réteg beleláthatja a saját vágyait. Valakiknek Merkel azért szimpatikus, mert befogadta a menekülteket 2015 őszén. Valakiknek meg azért, mert elkezdte a kitoloncolásukat 2016-ban.

Nagyon nehéz olyasvalakivel szemben alternatívát állítani, akinek folyamatosan változik a pozíciója. Merkel az ellenfeleit nem meggyőzi, hanem egyszerűen lefedi. Merkel elaltatja a politikai életet – összegezte a kancellári taktikát Peter Sloterdijk német filozófus a svájci Neue Zürcher Zeitungnak írt esszéjében. Szeptember 24-ére gyakorlatilag minden ellenfele már alszik.

Nem bokszol

Merkel győzelme nem számított azonban mindig ilyen egyértelműnek. A 2015-ös őszi menekültválság előhozott a keresztény uniópártokon (CDU/CSU) és az egész német társadalmon belül éles töréseket. Ennek egyik eredménye a bevándorlás-ellenes Alternatíva Németországnak (AfD) párt, amelynek jó esélye van idén harmadik vagy negyedik erőként bevonulni a berlini parlamentbe. A tavalyi évben még arról szóltak az újságcikkek, hogy vállalja-e Merkel az újbóli megmérettetést. Amikor idén januárban a porondra lépett Brüsszelből Martin Schulz, akit a szocdemek száz százalékkal választottak elnöküknek és kancellár-jelöltjüknek, a CDU/CSU-n belül attól tartottak, hogy Merkel nem lesz képes állni majd a vitát. Mindenki egy nagyon éles, kemény választási küzdelemre számított. Merkel azonban nem mozdult, sem tavaly, amikor saját pártján belül is bírálták, sem idén, amikor Martin Schulz személyében egy elvileg komoly kihívót kapott. Merkel taktikája végül bevált: nem a ringben akarta legyőzni az ellenfelét, hanem eleve nem állt le vele bokszolni. A politikatudomány Merkel kapcsán „aszimetrikus demobilizációról” beszél.

Unalmas kampány

Németország éppen ezért történetének egyik legunalmasabb választási kampányán lesz túl vasárnap. Hiába startoltak idén januárban a szociáldemokraták (SPD) azzal az ígérettel, hogy valódi alternatívát állítanak, a tét a nyár végére egyre szűkebb lett: Kivel fogja megkezdeni negyedik ciklusát is Angela Merkel? Ő minden irányba nyitott: a nagykoalíció ugyanúgy lehetséges, mint a liberális Szabad Demokratákkal (FDP) vagy a Zöldekkel való összefogás.

A szocdemek csődje

A szociáldemokraták ugyan élesebb kampányt akartak, amiben baloldalról bírálhatták volna Merkel politikáját – de több körülmény is ellenük dolgozott. Először is jelenleg ők Merkel kisebbik koalíciós partnerei – azaz nehezen volt hihető, hogy hirtelen ők lennének azon kormány legfőbb ellenzéke, amelynek maguk is tagjai.

Másodszor Merkel kezdettől fogva nem ment be Martin Schulz utcájába: a szocdem politikus hiába tolódott balra, Merkel nem állt vele szemben fel kemény jobboldali jelöltként, hanem csupán unott arccal figyelte állítólagos ellenfelének mozgását. Merkel maradt a politika centrumja, Schulz keringett körülötte egyre idegesebben és bizonytalanabbul.

Harmadsorban a szocdemek jelszava a társadalmi igazságosságról felettébb hamisan csengett, elvégre éppen ők indították be tizenöt évvel ezelőtt kormányon a német történelem legkeményebb neoliberális reformját, az Agenda 2010-et. Hogy e reformcsomag az új német gazdasági csodáért vagy inkább a szociális különbségek növekedéséért felelős-e, arról megoszlik a szakértők véleménye is. A szocdemek azonban egy ilyen neoliberális múlttal a hátuk mögött nehezen tudták hitelesen eljátszani Merkel baloldali alternatíváját.

Negyedsorban Martin Schulz nem tudott szövetségeseket gyűjteni maga köré: a Zöldekkel együtt esélye se lenne a többségre, a kommunista Die Linkével való koalíciót pedig még saját pártján belül is számosan elutasítják. És végül, ötödsorban Angela Merkel talán éppen azt az unalmas stabilitást biztosítja, amire számos német vágyik.

Kohl nyomában

A kancellárnak tehát minden esélye megvan arra, hogy a rekorder Helmut Kohl örökébe léphessen, és még négy évvel meghosszabbítsa a már tizenkét éve tartó ciklusát. De mire ébred majd Németország négy év múlva, amikorra Merkel esetleg kiszáll a politikából? A Der Spiegel e heti nagyelemzése szerint a nyugalom ugyanis csak látszólagos. Egyszer előjönnek azok a viták, amiket Merkel eddig sikeresen hatástalanított, kikerült.

 ANKÉT: MIT VÁR A HÉTVÉGI NÉMETORSZÁGI VÁLASZTÁSOKTÓL?  František Šebej (Híd), a parlament külügyi bizottságának elnöke Minden afelé mutat, hogy ezt a választást Angela Merkel CDU-CSU-ja nyeri meg, méghozzá nagy előnnyel Martin Schulz szocialistái előtt. A harmadik pedig valószínűleg az AfD lesz, ami nagyon rossz hír Németország számára, hiszen egy szélsőjobboldali erő ilyen masszív formában jut be a Bundestag-ba. Meglátjuk, hogyan sikerül majd kormányt alakítani, de valószínű, hogy továbbra is Angela Merkel vezeti majd - Merkel pedig jó hír Európa számára és számunkra is, mert egy értelmes, józan politikus. Ha más állna Németország élén, az egyértelműen rosszabb lenne.  
Petőcz Kálmán, emberjogi szakértő Már egy éve meg vagyok róla győződve, hogy Angela Merkel nyer majd. Ha valóban így lesz, az az amerikai vagy abrit választásokkal szemben folytonosságot és kiszámíthatóságot jelent Európa számára, ami nagyon fontos, mert Németország a britek kilépése óta még inkább Európa központi politikai ereje. S ha folytatódik a jelenlegi irányvonal, az stabilitást hozhat az elkövetkező évekre. Az AfD 10-15 százalékot is szerezhet, de ezt nem tartom óriási katasztrófának: mindig van ennyi ember, akit meg lehet nyerni ilyen retorikával, melyet ők folytatnak. A német politikai kultúra magasabb szinten van annál, hogy ezt egy AfD szétbomlasztaná. 
 Berényi József (MKP), volt külügyi államtitkár Angela Merkel asszony megnyeri a választásokat, a szocialistáknak nem sikerült olyan témákat találniuk, melyek növelték volna népszerűségüket. Az egyedüli kérdés az, hogy vannak-e Németországban rejtőző szavazók - a radikálisok és időnként a liberálisok is rendelkeznek ilyen szavazókkal, akik különböző társadalmi okok miatt az utolsó pillanatig titkolják, kire fognak szavazni. Ilyenkor pedig megtörténhet, hogy felszalad a radikális jobboldal, vagy a liberális oldal. A jövőt illetően annyi biztos, hogy az európai integráció nagyobb fokozatra kapcsolása időszerű lesz Merkel asszony újabb négy éve alatt. Biztos, hogy a francia elnökkel szorgalmazni fogják a szorosabb együttműködést és az újabb hatáskör-átadásokat a nemzeti szintekről az európai szintre.   Ondrejcsák Róbert, a védelmi tárca államtitkáraNem jósolhatom meg és nem is kommentálhatom az eredményeket, viszont úgy gondolom, hogy ami nekünk fontos lehet, az a kontinuitás, hogy a folytonosság megmaradjon a német külpolitikában és a biztonságpolitikában is. Ráadásul most egy új lendületet kapott az európai biztonságpolitika és ebben Németország és Franciaország közösen vezető szerepet játszott és nekünk ez jó, s szeretnénk, ha ez meg is maradna.  (Techet Péter, fm, dp)