Nem zavarja a dorgálás a Kotleba-hívő papokat

Ján Košiar a tavalyi parlamenti választások előtt vált országosan ismertté, amikor aláírta a Mi Szlovákiánk Néppárt választására buzdító kiáltványt és a nagyszombati bazilikában Kotleba jelenlétében misézett. Az egyház több mint egy évig nem foglalt állást az ügyben, a Szlovákiai Püspökök Konferenciájának szóvivője csak a napokban tett közzé egy nyilatkozatot, miszerint egy pap nem szólíthat fel nyíltan politikai párt támogatására, ezért egyes papok önkényes viselkedésére az egyház figyelmeztetéssel vagy áthelyezéssel reagált.

Határozott fellépés

Nyilvánosan csak a görögkatolikus redemptorista szerzetes Miroslav Čajkát rótta meg az elöljárója. Čajka videóblogokban arról beszélt, hogy Krisztus a legnagyobb extrémista és március 14-én Marian Kotleba oldalán vett részt a szlovák állam megalakulásának évfordulója alkalmából szervezett ünnepségen Besztercebányán. Elöljárója határozottan elítélte a viselkedését és felszólította, hogy a jövőben tartózkodjon minden olyan cselekedettől, amely a politikai elkötelezettség látszatát keltheti.

A római katolikus püspökök és rendi elöljárók soha nem nyilatkoztak ilyen konkrétan a szélsőséges nézeteket valló papokról. A püspöki konferencia szóvivője is csak a politikai pártok támogatását ítélte el, az egyház tanításának is ellentmondó szélsőséges nézeteket nem.

Ján Košiar és a hozzá hasonlók továbbra is következmények nélkül szabadon hirdethetik a véleményüket. Košiar tavaly szeptemberben aláírt egy felhívást a Nemzeti Emlékezet Intézetéből elbocsátott Martin Lacko történész és a konspirációs elméleteket valló egykori hittanoktató Anton Čulen támogatására. Čulentől a pozsonyi érsekség megvonta a hittanoktatói engedélyét, jelenleg a Mi Szlovákiánk Néppárt képviselőjének, Natália Grausovának az asszisztense. A felhívást, amely szerint Lackót és Čulent is a politikai meggyőződésük miatt üldözik, a kommunista titkosszolgálat aktáiban ügynökként nyilvántartott hegybányai (Štiavnické Bane) pap, Imrich Šišulák és a takcsányi (Stakčin) pasztorációs központ vezetője, Marián Čižmár is aláírta.

Tavaly decemberben Ján Košiar ott volt a Mi Szlovákiánk Néppárt karácsonyi káposztaleves-osztásán Nagytapolcsányban, és a párt honlapja szerint azóta is részt vesz a rendezvényeiken. Márciusban a vághosszúfalui pappal, Ignác Jurišsal és a jezsuita Jozef Mydlával, valamint Natália Grausovával és Anton Čulennel együtt a Szlovák Nemzeti Színház Natálka című előadása és az ifjabb Michal Kováč elrablásáról szóló film ellen tiltakozott. „Elítélünk minden olyan művészetet, amely lekicsinyli és elítéli a szlovák nemzeti érzelmeket” – olvasható a felhívásban. Ezt idén márciusban a mečiari amnesztiák eltörlése ellen tiltakozó nyilatkozat követte, amelyben az aláírók abbéli aggodalmukat fejezik ki, hogy az eltörést szorgalmazók a szlovák államiság alapjait ássák alá. Legutóbb Tiso védelmére kelt Ján Košiar. A felhívásban, amelyet aláírt, az olvasható, hogy a sajtó „sátáni hazugságok orgiáját terjeszti arról, hogy Tiso háborús bűnös volt”.

Az egyház inkább hallgat

A püspöki konferencia szóvivője, Martin Kramara szerint Košiart tavaly eltiltották az aktív pasztorációs munkától és a cíferi nyugdíjas-otthon lelkészi szolgálatával bízták meg. Mivel az otthonban nyugalmazott papok is élnek, akik maguk miséznek, túl sok dolga nincs, segédlelkészként szabadon járhatja az országot Kotlebáékkal. Gyakran látni őt a nagyszombati bazilikában is, május 24-én Ján Orosch érsekkel együtt misézett a kanonokok beiktatásán.

Kramara már nem akar foglalkozni azzal, volt-e foganatja a megrovásoknak, megkeresésünkre csak azt hangsúlyozta: nem igaz, hogy az egyház tolerálja egy bizonyos politikai párt támogatását. „Amennyiben ezt a papok nem respektálják, világosan az értésükre adjuk, hogy nem cselekedhetnek így” – mondta Kramara, aki szerint az egyház tiszteletben tartja az állam hatásköreit, ami azt jelenti, hogy nem vesz részt a politikai csatározásokban.

Martin Slosiarik szociológus szerint azonban a sem mellettük, sem ellenük hozzáállás puszta alibizmus. „Pozitív, hogy az egyház semmilyen politikai pártot vagy ideológiát nem támogat. Másrészt viszont nem adhatja fel a kölcsönös toleranciának és egymás tiszteletének a védelmét. Határozottan hallatnia kellene a hangját minden olyan esetben, amikor szélsőséges megnyilvánulásokról van szó, főleg, ha ez a köreiben történik.”