Nem volt esélye az MKP-nak a bejutásra

Az MKP alelnöke, aki egy hét múlva Menyhárt Józseffel küzd meg az elnöki posztért. Mit tart fő feladatának, s hogy viszonyul a párt nevéhez kapcsolódó problémás ügyekhez? Őry Péterrel beszélgettünk. 

- A parlamenti választásokat értékelve, mintha két tábor alakult volna ki az MKP-ban. Van egy – bár meglehetősen gyenge – önkritikus hang, s a másik, amely azt mondja, a párt jól teljesített, a probléma máshol keresendő. Ön hova sorolná be önmagát? 

Azt gondolom, sokkal több nézőpont létezik. Ami a választásokon való szereplésünket illeti, nyilvánvaló, hogy a parlamenti küszöb megugrása volt a cél, ezért dolgoztunk. Ám a valódi probléma ennél sokkal mélyebb, s valójában arról szól, milyen állapotban van a szlovákiai magyar közösség. Az ugyanis egyértelműen kijelenthető, hogy a hazai magyarság választási részvétele alacsonyabb volt az országos átlagnál. S a választási kedv ott a legmagasabb, ahova az utóbbi években a legtöbb beruházás érkezett – tehát például a Pozsony– Zsolna tengelyen. Ezért úgy gondolom, hogy a választási eredményeket tágabb kontextusban kell értelmezni, beleértve azt, hogyan jutott el a közösség a jelenlegi állapotba, s főleg, merre van a kiút. 

- Mi lehetett az a fő ok, amiért újra nem sikerült a bejutás? 

Elsősorban a lakosság elfordulása a politikumtól. Jelenleg egy nagyon komoly társadalmi átalakulás zajlik, amit mintha nem vennénk észre. Egyre növekszik a társadalom kiábrándultsága és polarizálódása, és ez érvényes a hazai magyar közegre is. S nem utolsósorban kihat a közösségünk körében tapasztalható népességfogyás is, aminek hatására a hazai magyarság már nem biztos, hogy elbír két egymással vetekedő pártot. 

- Ebből számomra az áll össze, hogy az MKP felismerte, egyedül már nincs esélye bejutni. Jól értelmezem ezt? 

Március 5-én mai szemmel nézve nem volt esélye, de új helyzet állt elő. Nagyon nehezen előrelátható, milyen lesz a jelenlegi kormánykoalíció teljesítménye, s azt hogyan ítélik majd meg a választópolgárok. Azt gondolom, mindenképpen el kell indítani és intézményesíteni egy magyar-magyar párbeszédet, amely nem ragadhat le pártszinten. Egy olyan fórumra gondolok – nevezhetjük „közösségi kis MÁÉRTnek”, amely összehozná a jelentős hazai magyar intézményeket, s amely a közösség számára fontos kérdésekről tudna érdemi döntéseket hozni. Mondok egy példát: nem abszurd, hogy az oktatásügy kérdéséről külön tárgyal a szülői szövetség, külön a pedagógusszövetség és külön a pártok? Miért nem lehet egy asztalhoz ülni és valamiféle közös jövőképet kialakítani? 

- Ez azt jelenti, hogy az MKP-nak a Híddal is tárgyalnia kellene az együttműködésről? 

Azt gondolom, hogy az elkövetkező fél- vagy egyéves időszakban nem bilaterális kapcsolati rendszerben kell gondolkodnunk, hanem azon, hogyan tudjuk létrehozni a magyar-magyar párbeszéd intézményesített formáját. 

- Tehát a Híddal egyelőre nem tartja fontosnak tárgyalni? 

Nem ezt mondtam. Én azt mondom, hogy úgy érzem, annyira polarizálódott az itteni társadalom, annyi különféle szervezet tevékenykedik a magyar közösség érdekében, hogy végre össze kellene fogni, és valamilyen módon koordinálni őket. Arról nem is beszélve, hogy volt itt egy alapdokumentum, amit az MKP, a Híd, és a Kerekasztal is aláírt, amely alapja lehetett volna egy ilyen összefogásnak, de ez időközben szép lassan elhalt. 

- Ennek szellemében az tűnik logikusnak, hogy a két magyar párt is összefogjon, és közösen induljon a következő választásokon, nem gondolja? 

Azt gondolom, ebben a történetben annyi a kérdőjel, hogy erre a kérdésre ma még lehetetlen érdemi választ adni. Ám azt gondolom, hogy parlamenten kívüli és ellenzéki pártként ehhez méltóan kell viselkednünk, tehát kritikusnak kell lennünk a kormánykoalíció és annak pártjai irányába. Ezen belül konstruktív, tényekre támaszkodó kritikára gondolok. 

- Az utóbbi időben egyre erőteljesebb az MKP kommunikációjában az etnikai jelző. Nem aggályos ön szerint, hogy ezzel a párt elriasztja magától a nem magyar nemzetiségű potenciális választókat? 

Azt gondolom, nem egyedi jelenség, hogy etnikai alapon szerveződjön egy párt, vagy, hogy pontosabban fogalmazzunk, egy specifikus közösség érdekeinek a védelmét vállalja fel. Ilyen szempontból lehet, hogy sokan félreértik az etnikai jelzőt, de mi egy közösségnek a specifikus ügyeit megoldani kívánó politikai tömörülésként értelmezzük magunkat. Azt gondolom, ez egy vállalható és vállalandó dolog. Ám ebből a szempontból jelzésértékű, hogy a parlamenti választásokat megelőzően egyik szlovák párt sem szólította meg a magyar választókat, tehát elmondhatjuk, hogy a szlovák pártok is etnikai alapon szerveződnek. 

- A választások előtt erősen kiéleződött az MKP és az Új Szó közötti viszony. A párt szinte kampánytémává tette lapunk bírálatát. Visszatekintve hogyan értékeli ezt? 

Úgy gondolom, ha velünk szemben kritikus kérdéseket vetnek fel, akkor a médiának önmagával szemben is kritikusnak kell lennie. Pont a kisebbségi lét miatt az itteni médiának van egy jelentős közszolgálati funkciója, ami az Új Szó esetében – lévén egyetlen magyar nyelvű napilapunk, hatványozottan érvényes. Hogy ezt mennyire tölti be, nem az én tisztem megítélni, ezt a kiadónak vagy a tulajdonosnak kellene megtennie. Mindenesetre azt gondolom, bármely médiumnál alapkövetelmény, hogy mindenkinek teret ad a véleménynyilvánításra. 

- Mégis, szerencsés volt az MKP részéről ennyire kiélezni a konfliktust? A párt fizetett hirdetésekben szólított fel az előfizetések lemondására. Mit szólt ehhez? 

Erről a párt akkori vezetését és a kampányfőnököt kellene megkérdezni. De még egyszer feltenném a kérdést, amit egyébként lehet, hogy pont egy ilyen magyar-magyar párbeszéd keretén belül kellene megbeszélni, éspedig, hogy a közszolgálatiság terén hol áll az Új Szó. Mondok egy példát, ami a személyemtől független, jóllehet én vezetem a Pro Civis Polgári Társulást: elkészítjük a törvénytár portálját, ami valójában az állam kötelessége lenne. Ez több ezer oldalnyi anyag, óriási munka van benne, és bár igaz, hogy éppen kampányidőszak van, de azért az rendben van, hogy egy ilyen információnak fizetett hirdetésként kell bekerülnie az Új Szóba? Tehát a közszolgálatiság kérdése szerintem nagyon erősen felmerül ebben a történetben. 

- Elnökké választása esetén változtatna az MKP médiapolitikáján és kommunikációján, vagy sem? 

Minden bizonnyal, hiszen nekem eredetileg ez a kenyerem – kommunikáció szakon végeztem, tehát sok dolgot kicsit másként látok. De hozzáteszem, mindig kettőn áll a vásár, ezért azt gondolom, mindenképpen meg kell vizsgálni azt is, hogy a hazai magyar médiarendszerben mennyire van meg a közszolgálatiság és a kiegyensúlyozottság. 

- Vegyük a Szabad Újság esetét. Nemrégiben kiderült, a lapnak az volt a feladata, hogy bejuttassa az MKP-t a parlamentbe, ehhez kötötték a magyarországi támogatást. Ez ön szerint rendben van? 

Azt gondolom, egy pártot a szavazók juttatnak be a parlamentbe, bár való igaz, hogy a médiának nagy szerepe lehet ebben. Nem tudom, hogy milyen forrásból származnak a Szabad Újság támogatásai, úgyhogy erről nem tudok beszélni. 

- Ezt az információt maga a lap főszerkesztője, Neszméri Tünde erősítette meg, aki maga is MKP-s politikus. Ő saját elmondása szerint személyesen vett részt azon a tárgyaláson, ahol ez elhangzott. 

Ha jól tudom, közszolgálati feladatok ellátására az önök lapja is kap támogatást. 

- Nem is magával a támogatással van a gond, hanem azzal, ha ezt egy párt érdekeinek a kiszolgálásához kötik. 

Elnézést kérek, de azon kívül, hogy ez a sajtóban megjelent, ezt az információt ki erősítette meg? 

- Maga az a személy, akinek elmondták. Tehát az értesülés első kézből származik. 

Én nem voltam ott ezen a tárgyaláson, semmilyen dokumentumot sem láttam ezzel kapcsolatban, ezért nem szeretnék ehhez érdemben hozzászólni. Ám még egyszer hangsúlyozom, hogy nagyon fontosnak tartom a hazai magyar média szempontjából megvizsgálni a közszolgálatiság és a kiegyensúlyozottság elvének érvényesülését. 

- Az mennyire van összhangban a közszolgálatisággal és kiegyensúlyozottsággal, ha egy újságot azért pénzelnek, hogy egy pártot kiszolgáljon? 

Még egyszer. Olyasmiről kérdez, amin személyesen nem vettem részt, amiről csak közvetett információim vannak. 

- Nem kérdezte meg Neszméri Tündétől, mi az igazság? 

Nem, mert nem az én témám. Van a lapnak egy kiadói és tulajdonosi struktúrája, annak a feladata, hogy ilyesmivel foglalkozzon. Nem az én tisztem, hogy beleszóljak egy lap irányultságába és finanszírozásába. 

- Térjünk rá a nemzeti jelentőségű intézmények kiválasztására. Jelenleg az MKP kizárólagos kompetenciájában választja ki azokat a hazai magyar szervezeteket, amelyek ezt a rangot és a vele járó nem kis pénzösszeget megkapják. Ez rendben van így? 

A magyar kormány választja ki a szervezeteket és dönt a támogatás összegéről is, a párt csak javaslatot tesz, ugyanúgy, ahogy más pártok képviselői betöltenek különféle tisztségeket, ahol különféle javaslatokat tesznek. Azt kell megvizsgálni, hogy az adott szervezetek közül a közösség szempontjából ki milyen munkát végez, s azt a szlovák állam mennyire támogatja. 

- Mégis, a jelenlegi tíz nemzeti jelentőségű intézmény közül háromnak MKP-s politikus a vezetője, köztük ön az egyik. Már csak azért is célszerű lenne a szakmára delegálni ezeknek a kiválasztását, hogy a párt esetében ne merülhessen fel a részrehajlás gyanúja. 

Még egyszer mondom: a párt csak javaslatot tesz. 

- A magyar kormány illetékesei azonban azt nyilatkozták nekünk, hogy azt minden esetben változatlanul elfogadják. Tehát, nem kellene bevonni a szakmát a folyamatba? 

Ahhoz, hogy komplex képet kapjunk, azt is meg kellene vizsgálni, hogy hazai forrásokból ki mekkora támogatást kap. Ám, hangsúlyozom,nem ez a kérdés lényege, hanem az, hogy a közösség szempontjából ki milyen munkát végez. Egyébként, ha ez a téma ekkora teret kap a média részéről, akkor szerintem azt is meg lehetne vizsgálni, hogy a hazai támogatások elosztásának mi a mechanizmusa, s ott vajon lezajlik-e döntéshozatal szakmai szintre való delegálása (a hazai kisebbségi támogatásokat szakmai bizottságok osztják el – szerk. megj.). 

- Ha ön elnök lesz, bevonja a szakmai szervezeteket is a jelölési folyamatba? 

Azt kell tekintetbe venni, az érintett szervezetek milyen hiánypótló munkát végeznek, s ennek értelmében kell dönteni. 

- Kérem, válaszoljon igennel vagy nemmel! Ha elnök lesz, változtat ezen, vagy sem? 

Van egy döntéshozatali mechanizmus, amiben az MKP-nak javaslattevő szerepe van. Ezt nem tisztünk felülbírálni, hiszen az egész a magyar kormány kompetenciája. Egyébként azt gondolom, a történet kissé túl van dimenzionálva. S ismétlem, az egész tortát kellene megnézni, nem csak egy szeletét, tehát azt is meg kellene vizsgálni, hogyan működik a hazai támogatások rendszere. 

Ön a párt két elnökjelöltjének egyike. Elnöksége esetén mit tart a legfontosabb feladatának? 

Több irányvonalat is megneveztem a jövő szempontjából, ezek közül talán a legfontosabb a közösségegyesítés, a polarizáltság megszüntetése. További kiemelkedő feladatként azt látom, hogy a reaktív politikáról, amikor csak utólag reagálunk a történésekre, egy építkező politikára kell áttérni. Ennek szerves része a személyi utánpótlás kinevelése, nem csak párt-, hanem össztársadalmi szinten is.