Nem törődünk a gyermekekkel

Nem mindegy, mire tanítjuk a gyereketIllusztrációs felvételA képviselők munkáját élénk figyelemmel kísérők többsége egyetért a büntethetőségi korhatár tervezett csökkentésével. A büntetőjogi felelősségre vonható személyek körének esetleges bővítése a társadalom jelentős hányadában pozitív visszhangot váltott ki. Az emberek többségét elborzasztják a kis- és fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények, melyek – éppen az egyesek szerint magas büntethetőségi korhatár miatt – jelenleg megtorolatlanul maradnak.

A bűnelkövető tizenévesek ügyei újra és újra alkalmat szolgáltatnak igazságszolgáltatási rendszerünknek arra, hogy szigorúbban lépjen fel a fiatalkorú elkövetőkkel szemben, s megváltoztassa a bírói gyakorlatot.

A büntethetőségi korhatár tervezett csökkentését szorgalmazóknak nem szabad elfeledkezniük arról a tényről, hogy ha fiatal korban bűnözőkkel zárják össze a gyermeket, az elkerülhetetlenül visszakerül közéjük. A gyerekek általában – ahogy a gyakorlat több esetben bizonyítja – sokszorosan megbosszulják a társadalmon a rajtuk esett sérelmeket.

A jelek szerint nem tulajdonítunk túl nagy figyelmet annak, amit a szakirodalom „bűnözéstől való elpártolás”-nak hív, mikor felnőttkorra a bűnözői magatartással szemben a törvénytisztelet válik dominánssá. A társadalom a kiskorú elkövetőkkel szemben engedékenyebb része ugyan elismeri, hogy a legtöbb gyermek és fiatal elkövet kisebb bűncselekményeket, nehezményezi azonban, hogy az egész megelőző mechanizmusunk arra az elkerülhetetlennek tűnő feltételezésre alapszik, hogy a fiatal szabálysértőből később mindenképpen bűnöző válik.

Egyes vélemények szerint fiatalkori bűnözési hullámnak vagyunk tanúi. A gyermekkorúak által elkövetett bűncselekmények száma folyamatosan nő, mégis még mindig hiányoznak a hatékony gyermekvédelmi program feltételei. Jobb megoldás híján a gyermek elkövetőket átmenetileg nevelőintézetekben helyezik el a beilleszkedési, magatartási zavarokkal küzdő, a tartósan beteg, fogyatékos és drogfüggő gyerekekkel együtt, életkor vagy probléma szerinti megkülönböztetés nélkül. A problémás gyerekek ellátása nem megfelelő a pénzhiány és az intézetek telítettsége miatt. A hatékony lépések helyett csupán félmegoldásokhoz folyamodunk, ebből adódóan újra a gyerek veszít.

Az Európai Unió tagállamainak többségében más és más a büntethetőségi korhatár. A gyerekek elsősorban az iskolai és a szociális ellátások kérdésében jönnek szóba. A családszociológusok véleménye szerint az EU egyszerűen nem törődik a gyerekekkel. A minisztériumok, a gyámügy és a rendőrség általában elbeszélnek egymás mellett. (ervé, sz)