Nem orvosolják a múlt gondjait az ünnepek

A karácsony egyre többek szerint évek óta folyamatosan veszít varázsából. A szeretet ünnepe hovatovább csak nevében utal a benne foglalt eredeti tartalomra. Leginkább a körülötte tapasztalható őrülettel okolható az eluralkodó kedvetlenség. A mind magasabbra törő, akut ajándékozási láz, a karácsonnyal szemben támasztott túlzott elvárásaink már előre megkeseríthetik az ünnep hangulatát.

Kérdés persze, mennyire akarunk megfelelni a fogyasztói társadalom ránk nehezedő elvárásainak, illetve képesek vagyunk-e valóban a szeretetnek áldozni ezt a pár napot. Németországban egy közelmúltban készített felmérés kiderítette, a megkérdezettek harmada legszívesebben inkább lemondana a karácsony örömeiről, csakhogy ne kelljen a megelőző időszakot fárasztó ajándékvásárlással tölteni.

Az ünnepek komoly stressz forrását is jelenthetik. Akik „tökéletes” karácsonyra készülnek, ki vannak téve annak, hogy a megelőző időszakot stresszként éljék meg. Az ember nagyot csalódhat, ha azt várja, hogy az ünnepekkor mindenkivel jóban lehet csak azért, mert ünnep van, még azokkal is, akikkel máskülönben nem jön ki. Nem életszerű és problémákhoz vezethet a feltételezés, hogy az ünnepek varázsszerűen orvosolják a múlt problémáit.

A költekezés irányába ható nyomás annyira kikészíti az embereket, hogy nagyon gyakran elillan az ünnepi hangulat. Az emberek azt hiszik, muszáj vásárolni, ajándékot ajándékra halmozni, tekintet nélkül arra, hogy anyagi helyzetük ezt lehetővé teszi-e. ĺgy nem csak az jelent stresszt, hogy úgy érzi, drága ajándékot kell vásárolnia mindenki számára, hanem az év többi részében is nyomasztani fogja, hogy miből fizeti majd a számláit.

Nem szükséges, hogy az emberek szüneteltessék mindennapi életüket, vagy teljesen átszervezzék napirendjüket, csak mert ünnep van. Ne feledjük, hogy önálló lények vagyunk, kialakult életritmussal. Próbáljunk eltekinteni a felhajtástól, és maradjunk meg saját elképzeléseinknél. Ne törődjünk az idealizált képekkel, melyek előírják, hogyan kellene feldíszíteni a lakást, vagy milyen legyen az ajándékozás forgatókönyve.

Az ünnep elsődleges szerepe abban áll, hogy kiszakítson a megszokott mindennapokból, megálljunk egy pillanatra, és rendet teremtsünk önmagunkban. Ehhez nem kellenek külsőségek, mert hiszen éppen a külsőségek okozzák a legtöbb bosszúságot. Sosem vehetünk eléggé pazar ajándékot, sosem állíthatunk lakásunkban égig érő fenyőfát. Az ajándék nem azonos a meglepetéssel. Higgyék el, a karácsony még mindig varázslatos, csak tőlünk függ. (-cz-e, b)