Nem nagy veszteség

A Vágsellyei Járásbíróság már csak az év végéig működik; a megszüntetéséről határozó törvény ugyanis 2005. január elsején lép életbe. Daniel Miženko, a járásbíróság elnöke elmondta: „Január elseje után nem számolják fel a bíróságot, csupán összevonják a Galántai Járásbírósággal.” Még tavaly, amikor először került szóba a járásbíróságok számának csökkentése, Miženko lapunknak azt mondta, szeretnék elérni, hogy az összevonás után is maradjon Vágsellyén a Galántai bíróságnak legalább egy kihelyezett részlege. Akkor azzal érvelt, az itteni épület, amit az 1996-os területi-közigazgatási beosztás során újonnan kialakult Vágsellyei járás székhelyén egy volt bölcsődéből építettek át, megfelel a bírósági tárgyalásokra, és kár lenne ezt nem kihasználni. Most azonban elmondta, amikor Daniel Lipšic igazságügyi miniszter nemrég Vágsellyén járt, nem tanúsított megértést a javaslat iránt, mondván ilyen módon nem lenne értelme az összevonásnak, hiszen éppen az épületek jobb kihasználásával akarnak megtakarítást elérni. Arra a kérdésünkre, hogy az összevonás jelent-e munkaerő-lefaragást, a sellyei elnök azt válaszolta, a miniszter által elmondottak alapján az vágsellyei bíróság mindenestül átköltözik Galántára, s csak azután dől el, ki válik feleslegessé. Miženko szerint a bírók és a jogászok munkájára biztosan továbbra is szükség lesz, legfeljebb az adminisztratív munkaerő válhat feleslegessé, hiszen egy bíróságnak nyilván nem lesz szüksége két bérelszámolóra, vagy pénztárosra. A Vágsellyei Járásbíróság évente átlagban 6000 esettel foglalkozott, és mindössze félszáz azon ügyek száma, amelyeket nem sikerült lezárni. Az elnök azt is elmondta, általában az ilyen kis bíróságok képesek a leggyorsabban dolgozni, a nagy bíróságok mellett szól viszont az, hogy ott a bírák jobban tudnak szakosodni egy-egy szakterületre.

Hogy mit szól a bíróságok összevonásához az egyszerű állampolgár? ĺme egy 44 éves deáki agrármérnök véleménye: „A Vágsellyétől délebbre fekvő falvak lakosai számára az utazás szempontjából biztos, hogy kényelmesebb lenne, ha továbbra is itt maradna a bíróság. Másik kérdés, hogy milyen gyakran utazik az ember bíróságra. Nekem például egész életemben egyszer akadt dolgom a járásbíróságon, amikor új munkahelyre jelentkeztem, és feddhetetlenségi bizonyítványt kellett beszereznem. Hogy 44 év alatt egyszer Sellyére utazom-e vagy Galántára, nem oszt, nem szoroz.”