„Nem lehetett őt figyelmen kívül hagyni” – eltemették Duray Miklóst

Gyakorlatilag teljesen megtelt a losonci zsinagóga belső tere a 2022. december 30-án, 77 éves korában elhunyt politikus, író és egyetemi tanár búcsúztatására. A rövid zenés, énekes betétekkel színesített búcsúztatáson feleségével, Lévai Anikóval együtt vett részt Orbán Viktor magyar miniszterelnök. Ugyancsak jelen volt Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke. A meghívottak között szerepelt Boris Kollár, a szlovák parlament elnöke, ám végül nem tudott részt venni az eseményen. A szlovák állam koszorúját Grendel Gábor parlamenti alelnök helyezte el a ravatalnál. Rajtuk kívül számos, a magyarországi és a szlovákiai magyar közéleti személyiség és értelmiségi jelent meg a zsinagóga belterében.

Fegyvertelen szabadságharc

A búcsúbeszédek sorát Lezsák Sándor nyitotta. „Amit valóban különösnek mondhatunk (legalábbis gyakran hiszékeny voltunkban így éltük ezt meg), az a rendszerváltás következményeiként kialakuló parlamentáris demokráciában, többpártrendszerben, jogállamiságban, vagyis a szabadság szerkezeti feltételeiben átélt csalódás és kiábrándulás – kiváltképp a nemzeti lét és identitástudat, önrendelkezés dolgában. Józan ésszel senki sem várhatott paradicsomi állapotokat a rendszerváltástól, de a fentiek jegyében joggal várhatta a magyarság helyzetének javulását, legalább a többségében magyaroklakta településeken. Ehelyett még anyanyelve és nemzeti jelképei használatában is korlátozták.

Csendes, fegyvertelen szabadságharc folyik tehát szerte a Kárpát-medencében a magyarság megmaradásáért. Duray Miklós folyamatos és több évtizedes szabadságküzdelmének ez a magyarázata”

– fejtette ki a Magyar Országgyűlés alelnöke.

Nemzetközi ügy a magyarságé

Gyurcsík Iván, az Együttélés Politikai Mozgalom egyik alapítója és az elhunyt barátja külön kiemelte az elhunyt politikus maradandó érdemeit az államszocializmus idejéből:

„Jogvédői tevékenységének két eredménye volt: sikerült elkerülni a magyar iskolák megszüntetését, s egyúttal nemzetközi üggyé vált a felvidéki magyarság ügye, ami a kitelepítések a lakosságcsere óta nem történt meg.

Polgári hagyományt, nemzeti öntudatot és kiállást hagyott ránk. Nemcsak a gondolatok tárházát, hanem emberi tartást, az elnyomás elleni küzdelem kötelességét, legyen az nemzeti vagy osztályalapú. A szülőföld, az otthon, a táj, a haza, a közösség, a jog és az ország fogalmak keretei között kereste az eligazodást.”

Figyelni kellett rá

Bárdos Gyula érzékletesen foglalkozott Duray Miklós személyiségvel, habitusával, valamint azzal, hogy ez hogyan jelent meg a közéletben: „Tudjuk, hogy őt nem lehet pótolni, mert olyan személyiség, egyedi jelenség, bátor, szókimondó, őszinte ember volt, aki saját érdekeit sosem helyezte a közösségi érdek elé. Sokszor kényszerűen a háttérbe szorítva, igazságtalanul mellőzve, de egyenes gerinccel töltötte be küldetését – mondta el, írt le, nem mindenkinek és nem mindenütt tetsző véleményét.

Duray Miklóssal lehetett egyetérteni, lehetett vele vitázni, érvelni, más véleményt megfogalmazni, de nem lehetett őt figyelmen kívül hagyni, nem észrevenni”

– hangsúlyozta a Csemadok országos elnöke.

Újraépíteni az életünket

Forró Krisztián, a Szövetség elnöke helyenként történeti ívekkel tarkított beszéddel emlékezett meg Durayról: „Őszintén meg kell vallalnunk, hogy az következetes kiállása sokunkat szembesít saját gyengeségeinkkel. Amikor a gyorsuló asszimiláció, a közösségünk gazdasági nehézségeit vagy a parlamenti képviseletünk hiányát vizsgáljuk, nézzünk bele a Duray Miklós által közösségünknek felállított tükörbe. Élete össze volt kötve Losonccal, és e város történelme is példaként szolgálhat számunkra, hogy akár a kilátástalannak tűnő helyzetben is fel tudtunk állni, újra tudtuk építeni életünket, ha kellő hittel, bizalommal és egységesen tettük dolgunkat. Losonc teljes, 1849-es pusztulása után, a Bach-korszakban nemzeti összefogás eredményeként főnixként épült újjá a város.

Losonc és Duray Miklós üzenet számunkra, hogy ne adjuk fel a közösségi jogainkért folytatott küzdelmet.”

Üzenete a mának

Utolsóként Gubík László, a Szövetség a Közös Célokért elnöke szólalt fel. A Duray Miklóshoz való viszonyát számos példával mutatta be, hangsúlyozva, hogy személyes kapcsolatuk elmúlt 10 évében minél több fiatallal próbálta megismertetni a veterán politikust. „Jusson eszünkbe Miklós, amikor gyermekünket átkísérjük egy magyar iskola kapuján, mert az őnélküle nem biztos, hogy lehetővé vált volna. Jusson eszünkbe Miklós, amikor külföldön tervezzük az életünket, mert ő sajátjai szavát meghallva azonnal hazajött, mikor szólította a kötelesség.

Jusson eszünkbe Miklós, amikor politizálásra adjuk a fejünket, mert az ő szemében ez a hivatás mindig a köz szolgálatával és a közösségi érdekérvényesítéssel jelentett egyet, sosem a hírnév mulandó hajszolásával és az önmegvalósítás hamis álcájával" 

– sorolta, hogy többek között mint jelenthet manapság Duray Miklós életútja.

Az ökumenikus gyászszertartást Zsidó János nyékvárkonyi plébános, illetve Somogyi Alfréd református lelkész tartotta, akik külön-külön is méltatták az elhunyt érdemeit. Az Ady, majd a Temető utcán végighaladó gyászmentetet az egyházi személyek vezették, közvetlenül a koporsó mögött a családtagok haladtak, majd őket követték a közjogi méltóságok, valamint magyarországi diplomácia, a szlovákiai magyar társadalmi és politikai élet képviselői. A elhantolás után a gyászolók elénekelték a Szózatot.