Nem egyértelmű az új javaslat

Egy fontos momentumot nem szabad figyelmen kívül hagyni: a törvény módosítása eleget tesz a Velencei Bizottság és az Európai Bizottság kifogásainakSikerült megőrizni a kedvezménytörvény eredeti szándékát?

A legutóbbi, tavaly novemberi Máért-ülésen az alapgondolat az volt, hogy a módosítás őrizze meg a törvény eredeti szándékát, formailag is a lehető legkisebb változásokon menjen keresztül. Emellett az ülésén elfogadták azt is, hogy eleget kell tenni a velencei bizottság észrevételeinek, s figyelembe kell venni az Európai Bizottság véleményét. Tehát a módosításnak meg kell őriznie az eredeti szellemiséget, de az európai intézmények követelményeinek is meg kell felelnie. Számos szakértői értekezleten kellett megvitatni a tervezetet, amelyet a magyar külügyminisztérium szakértői fogalmaztak meg.

Hogy zajlott a négy tárgyalási forduló?

Sokszor nemcsak a formai esetekben kellett vitára kelni a jogi szakértőkkel, hanem tisztázni kellett, hogy a politikai szándék ugyanaz-e, mint amelyet a Máért 2002-ben megfogalmazott. A magyar kormányzat részéről négy módosítás született meg úgy, hogy minden egyes javaslatot a határon túli szervezetek szakértőivel megvitatott. Gyakorlatilag három hete tárgyaltuk meg az utolsó módosítást. Ezután készült el a legutolsó módosító javaslat, melyet az MKP elnöksége hétfőn megtárgyalt. Összegezve, az MKP szerint a magyar kormány javaslata eleget tesz e kettős célnak.

Milyen változások következtek be a törvényben?

Az MKP tárgyalódelegációja a négy tárgyalás során több esetben vitt vissza a törvénybe olyan elemeket, amelyeket fontosnak vagy szimbolikusnak tartottunk. A törvény preambuluma, amely az elveket fogalmazza meg, azzal csonkult, hogy a magyar nemzet fogalma kikerült a javaslatból. Egy kompromisszumos megoldással sikerült elérni, hogy a bevezetőbe visszakerüljön az egységes magyar nemzet, a kulturális nemzet fogalma. Sikerült megőrizni, hogy a törvény a kedvezményeket és a juttatásokat továbbra is a magyarigazolványhoz kösse, s ne vonatkozzanak mindenkire, aki magyar nemzetiségű és a határon túl él. Harmadik elemként sikerült megőriznünk, hogy ne szűküljenek le a kedvezmények a magyar határokon belülre, vagyis ezeket a kedvezményeket különböző formában ki lehessen használni a határokon túl is. Ezeket az eredményeket leginkább az RMDSZ támogatásával sikerült elérnünk.

Az eredmények ellenére az MKP elnöksége mégis megjegyzéseket fűzött a javaslathoz.

Az MKP elnöksége 10 módosító pontban fogalmazta meg, mi az, ami nem egészen megfelelő formában szerepel a javaslatban. A legfontosabb elem az oktatási-nevelési támogatások kérdése, ez a legtöbbet vitatott kérdés Szlovákiában. Novemberben létrejött Bugár Béla és Mikuláš Dzurinda között egy egyezmény ez ügyben, ám a kormányfő akkor – számunkra ma is érthetetlen módon – visszalépett, s a mai napig sincs köztünk egyezség. A szakértői tárgyalások során próbáltunk olyan megoldást találni, ami megfelel minden határon túli magyar közösségnek. A megoldásnak lehetővé kell tennie az egyéni juttatásokat akár egyénileg, akár egy kollektív szerven keresztül, legyen az szülői szervezet, vagy pedagógusszervezet. A magyar kormány megfogalmazása univerzális, szerintük megfelel ennek az elvnek. Az MKP elnöksége viszont fenntartotta véleményét, hogy a megfogalmazás nem teljesíti ezt a kettősséget, tehát szeretnénk, ha visszatérne a Máért az eredeti javaslatunkhoz.

Hogyan értelmezzem azt, hogy nem elég egyértelmű a megfogalmazás?

A megfogalmazás szerint a jogosultak a magánszemélyek, de nincs rá garancia, hogy a szervezetektől eljusson a kedvezmény az egyénekhez. A törvény korrekt eljárásban, feltételezésben bízik, mi ezt konkretizálni szeretnénk. A javaslat hátulütője, hogy ha eljutnak a kedvezmények a címzetthez, valamelyik Magyarországgal szomszédos ország nem folyamodik-e retorziókhoz. Az előrehaladáshoz arra lenne szükség, hogy a szomszédos ország elismerje a törvény hatályát ebben a vonatkozásban saját állampolgáraira is.

Ha ez az utolsó láncszem bekerülne a törvénybe, valószínűleg Szlovákia továbbra is elutasítaná a jogszabályt, hiszen Dzurinda eddig is folyamatosan megfogalmazta, mi a kifogása, ezt fokozatosan orvosolták, majd kijelentette: baja van az egész törvénnyel. Ezek a módosítások biztosan nem vezetnek oda, hogy például Pozsony elfogadja a törvényt.

Egy fontos momentumot nem szabad figyelmen kívül hagyni: a törvény módosítása eleget tesz a Velencei Bizottság és az Európai Bizottság kifogásainak. Ha ez igaz, márpedig a magyar kormány állítja, hogy konzultált a mostani módosításformáról az európai illetékesekkel – sőt, az uniós csatlakozási szerződésre is hivatkozik a jogszabály, aminek köszönhetően a csatlakozás után is érvényes lehet akár az unós országokban is –, akkor szilárd hivatkozási alapja van a magyar kormányzatnak és a szlovákiai magyar politikai képviseletnek is az esetleges szlovák megtorlásokkal szemben, hiszen egy Európa által elfogadott törvény ellen alkalmaznának retorziókat Szlovákiában. Ezeket a magyar állam és mi is ki tudnánk védeni. Mivel az ominózus Dzurinda-látogatás óta szlovák kormányzati részről nem volt hajlandóság a megegyezésre, csak arra tudunk hagyatkozni, hogy a korábban kifogást emelő európai szervezeteknek elfogadható lesz a törvény, így a mai szlovák kormányzatnak fogcsikorgatva bár, de el kell fogadnia.

Az utazási kedvezmények nem bővülnek?

A törvény mostani formájában eléggé szigorú, a meglevő utazási kedvezmények formailag kulturális jellegű rendezvények látogatására szűkülnek. A törvényhozó a kérdés részletes megoldását a végrehajtó rendelkezések közé utalta, szerintünk pedig ezt a törvény parlament által elfogadott formájának kell biztosítania.

A diák- és pedagóguskedvezményekkel mi a helyzet?

Ez esetben sem világos a megfogalmazás. Szeretnénk, ha a törvény korábbi szelleme szerint a kedvezményeket és a támogatásokat azok is megkaphassák, akik diák- és pedagógusigazolvány tulajdonosai, de nem feltétlenül magyar nyelven tanulnak vagy oktatnak a határon túl. Itt kimondottan szakirányokról van szó, hiszen magyarul sem anatómiát nem tanulhat itt senki, sem elektrofizikát nem oktathat az egyetemen. A jelenlegi javaslat ezt a kérdést nem kezeli egyértelműen. Lényeges változás, hogy beemelték a lehetséges kedvezményezettek közé azokat a diákokat és pedagógusokat, akik nem magyar nemzetiségűek, nem birtokosai a magyarigazolványnak, de magyar nyelven, magyar kultúrát tanulnak, vagy oktatnak. Ez például azokat érinti, akik hungarológiát hallgatnak Eperjesen, vagy másutt. Velük kapcsolatban azt kértük, formailag ne kezeljék együtt őket azokkal, akiknek magyarigazolványuk van, hanem a törvény elkülönített részében foglalkozzanak velük. Ez elsősorban lélektanilag fontos, így láthatóan is érvényesül, hogy a törvény a határon túli magyarokról és az ő kedvezményeikről szól.

Az MKP elnöksége egységes volt a kifogások megfogalmazásában? Tudjuk, hogy Duray Miklós általában radikálisabb álláspontot szokott képviselni, főleg a kedvezménytörvény kérdésében.

A törvénymódosítás vitája az MKP-ban mindig komoly elemzéseket és vitákat váltott ki, különbözőek voltak az álláspontok. Az egyik meghatározó vélemény mindig Duray Miklósé volt, aki nehezen tudta elfogadni azokat a módosításokat, amelyeket a nemzetközi szervek véleménye alapján a magyar kormányzat megfogalmazott. Az MKP-ban egyetértésre jutottunk ebben a tíz kérdésben. A szakmai munkát hárman végeztük: Duray Miklós, Duka Zólyomi Árpád és én, az elnökség elé hétfőn közös anyagként terjesztettük be, amit az egyhangúlag jóváhagyott, szavazni sem kellett a kérdésről. A négytagú tárgyalóbizottság, Bugár Béla, Bárdos Gyula, Duka Zólyomi Árpád és én ennek szellemében kapott tárgyalási felhatalmazást a szombati Máért-ülésre.