Nagyon fontos lenne a szemléletváltás

1998-ban a jelenlegi kormány deklarálta, hogy egyik prioritásának a közoktatást és a köznevelést tartja. A kormányprogram szerint olyan társadalmat szeretne kialakítani, amelyben a közművelés befolyásolja Szlovákia helyzetét Európában. Sajnos, a célok többnyire csak leírt szavak maradtak. A valóságban van pénz a bankok revitalizálására, állami vállalatok megmentésére, „megerősítésére” privatizáció előtt, csak éppen a közoktatás egyre szomorúbb helyzetét mintha senki sem látná, vagy nem akarja látni.

A másik nagy gond, hogy az oktatásban még mindig az egyenlőség elve érvényesül az iskolák, iskolavezetők, pedagógusok értékelésében. Nem csak a bérekre gondolok, hanem a diferenciált órakötelezettségre is. Nálunk talán még elképzelhetetlen az, ami nem egy szomszédos országban természetes, hogy a pedagógusok óraszám-kötelezettsége aszerint változik, milyen tárgyat, milyen iskolatípusban, tagozaton, esetleg milyen összetételű osztályban oktatnak.

Én nem is annyira a csökkenő gyereklétszámtól tartok, ez természetes folyamat, amelyet már kb. hat éve jeleztek a szakemberek. Nagyobb baj az, hogy egyre több a megkülönböztetett figyelmet igénylő gyermek (testi fogyatékos, mentálisan retardált, hátrányos helyzetű vagy éppen rendkívül tehetséges gyerek). Pedagógusaink nincsenek felkészülve az ilyen feladatok megoldására. Még nagyon kevés a módszertani útmutató, továbbképzés Szlovákiában.

Nálunk a diploma megszerzése után semmi nem kötelezi a pedagógusokat, hogy továbbképezzék magukat. Nem létezik egy rendszer, csak inkább itt-ott elvétve aktivitások, akkreditált tanfolyamok, képzések, mindennemű koordinálás nélkül. Itt megemlíteném a magyar iskolákban oktató pedagógusok részére szervezett továbbképzéseket – a Szlovákiai Magyar PedagógusokSzövetsége által szervezett Nyári egyetemeket –, amelyek közül tudomásom szerint egy sem akkreditált. Többnyire az iskolák élén álló vezetők sem rendelkeznek semmiféle speciális végzettséggel, sokan még az 1. kvalifikációs vizsgával sem – senki nem kötelezi őket, hogy vezetőképzéseken vegyenek részt – ha elvégzik, ha nem a vezetőképzőt, akkor is kapják a pótlékot. Hiába javasoltuk többen is, hogy a novellizált rendeletben (Vyhláška o odbornej a pedagogickej spôsobilosti 41/1996) követelmény legyen legalább az 1. kvalifikációs vizsga vagy az annak megfelelő végzettség és az abszolvált vezetőképző, nem került be a rendelet módosított változatába.

Az 1. kvalifikációs vizsgára is, tisztelet a kivételnek, a magasabb fizetési osztályba jutás érdekében jelentkeznek a pedagógusok. Mivel a 2. kvalifikációs vizsga nem jelent magasabb fizetési osztályba való besorolást, csak nagyon kevés pedagógus vállalkozik rá.

A minőségbiztosítás az oktatásban is elképzelhetetlen magasan képzett szakemberek nélkül. Csak elvétve található olyan iskola, ahol komolyan terveznek, azaz van terv a pedagógusok, a tanítói kar, az iskolai alkalmazottak továbbképzésére.

Ami a tanterveket illeti, az Országos Pedagógiai Intézetben jelenleg is folyik némelyik átdolgozása, néhány tantárgyból teljesen új készül. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nagyon sok esetben éppen a pedagógusok kérik, hogy aprólékos legyen a tanterv – az ok a tanfelügyelőség. Megemlíteném a régebben készült szlovák nyelv és irodalom és a legújabb, már a minisztérium által jóváhagyott zenei nevelés tanterveit, amelyekben a tananyagot két részre osztották, és amelyekben a szerzők kiemelték a törzsanyagot, amely kötelező mindenki számára. Ezek a tantervek már részben biztosítják a pedagógusok számára a kellő szabadságot, de sokszor tapasztaljuk, hogy a pedagógusok nem minden esetben tudnak mit kezdeni ezzel a szabadsággal. Kevés iskola, pedagógus képes helyi tanterveket készíteni. Újra említhetném a szakképzések, tanfolyamok hiányát e téren. Ha Szlovákia az Európai Unióba igyekszik, olyan vizsgarendszert kell kidolgozni, hogy a fiatalok bárhol a világban egyenrangúként folytathassák tanulmányaikat, dolgozhassanak. Ezt a célt szolgálja az érettségi vizsga új koncepciója, amelyet a közelmúltban fogadott el a minisztérium, szintén megköveteli az érvényben lévő tantervek átdolgozását, művelődési sztenderdek, célkövetelmény-rendszerek kidolgozását a közeljövőben mind a gimnáziumok, mind a szakközépiskolák részére.

Az Országos Pedagógiai Intézet az utóbbi években rendszeresen végez tudásszintméréseket, egyre több nemzetközi felmérésbe kapcsolódik be. Az információk ezekről a felmérésekről megtalálhatók az intézet honlapján (www.spu.sanet.sk). A legújabbak nem tantárgyak szerint mérik a megszerzett tudást, hanem a mindennapi életben szükséges készségeket, képességeket vizsgálják. Biztos, hogy a jövő iskolája elképzelhetetlen az állam nagyobb figyelme nélkül – itt főleg az oktatás finanszírozására gondolok –, de nagyon fontos a szemléletváltás is. Tudatosítani kell, hogy az iskolának az életre kell felkészítenie a diákokat.A szerző az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa