N. Tóth Anikó díjai

„Leguggolok, fölállok. Egy idő után mégis megszokják, hogy ott matatok, halkan megindul a beszélgetés. Újrarendeződnek a vonások...” „A portréhoz az ember tudatosan elrendezi az arcát. Megmerevíti a vonásokat. Még ha mosolyog is: élettelen. Majdnem olyan, mintha maszkot öltene. Éppen ezért inkább valamiféle életképekre volna szüksége. Amelyek az emberek hétköznapi tevékenységét mutatják meg. Munkamozzanatokat, spontán arcrezdüléseket.” (Fényszilánkok; részletek a regényből) Mindig lefényképez engem — szólt N. Tóth Anikó Németh Zoltánhoz azon az ünnepségen, melynek (szerény, de annál főbb) szereplői voltak: N. Tóth Anikó Madách-díjat kapott Fényszilánkok (Kalligram) című regényéért, Németh Zoltán nívódíjat A haláljáték leküzdhetetlen vágya (Kalligram) című verseskötetéért. Egy héttel később N. Tóth Anikó műve a Posonium Irodalmi Díjak fődíját is elnyerte.

(Cs. G. — a szerző felvételei)