Munka nélkül senki sem juthat lakáshoz

A szociális minisztérium hatáskörébe eddig nem tartozott a romakérdés. Miért döntött a Radičová-kormány úgy, hogy az eddig az emberi és kisebbségi jogokért felelős miniszterelnök-helyettes illetve a roma kormánymegbízott hatásköreinek egy része a szociális minisztériumba kerül?

Meggyőződésem, hogy a roma problematika elsősorban szociális-gazdasági kérdés. A lakhatásuk, oktatásuk, foglalkoztatásuk – mind olyan kategória, amelynek megoldása nem sűríthető be csak a roma kormánymegbízott feladatai közé, ugyanis sokkal szélesebb és összetettebb a probléma.



Hogyan osztódnak el most a hatáskörök Rudolf Chmel emberi és kisebbségi jogokért felelős miniszterelnök-helyettes, Miroslav Pollák, a romakérdések kormánymegbízottja és a szociális minisztérium között?

Rudolf Chmel hivatalába tartoznak a szélesebb értelemben vett emberi és kisebbségi jogok, természetesen nem csak a roma kisebbség problémái. A kormánymegbízott feladatai közé elsősorban a roma kultúra kérdésköre tartozik, s ami nagyon fontos, nemcsak a telepeken élő romák mindenapjaival foglalkozik, hanem az egész roma közösséggel, az integrálódott romákkal is, például az őket ért diszkriminációs ügyekkel. A minisztériumhoz pedig kifejezetten csak a roma telepek problémáinak megoldásával összefüggő feladatok tartoznak, tehát a szociális-gazdasági kérdések – lakhatás, foglalkoztatottság, oktatás stb. Ezek persze szorosan összefüggnek, ezért a hármunk munkája óhatatlanul átfedi egymást. A kormány eredeti elképzelése szerint egyébként a roma kormánymegbízotti funkció megszűnt volna, a szociális minisztérium pedig két államtitkárral számolt, melyek közül az egyik feladata kifejezetten csak a romakérdés kezelése lett volna. Az államigazgatási takarékoskodás miatt azonban nem lehetett két államtitkári posztot létrehozni, ezért megmaradt a roma kormánymegbízott, nekem ugyanis, mint államtitkárnak a roma kérdéskörön kívül természetesen más feladataim is vannak.



Pártja, az SaS bevezette a „szociálisan kirekesztett közösségek”, vagyis SVS-csoportok fogalmát. Miért volt szükség erre az új kifejezésre, hiszen a párt programjából is világos, hogy elsősorban a romatelepeken élőket értik alatta?

Igen, elsősorban a romatelepek lakóit, de nemcsak őket, hanem mindenkit, aki a társadalom peremén él, és onnan képtelen önerőből kiemelkedni. Az tehát, hogy ki tartozik az SVS-csoportba, nem etnikai, hanem szociális alapon lesz meghatározva.



Összeurópai, évtizedek óta megoldatlan, sok szakértő szerint megoldhatatlan problémáról van szó. Gondolja, hogy ez a kormány képes lesz a problémák kezelésére?

Nyilván négy év alatt mi sem tudunk kiküszöbölni minden gondot, és minden helyzetet kezelni. De elindítunk valamit, és meggyőződésem, hogy épp a szociális problémák megoldásánál kell kezdeni.



A kormányprogramnak is ez az egyik sarkalatos része, „például a többfokozatú szociális lakhatás a megszolgáltság elve alapján”. Ez mit jelent?

Onnan kezdenénk, hogy a roma telepeket egyszerűen fel kell számolni, amíg ugyanis léteznek Luník IX-ek és hasonló telepek, nincs esély az előrelépésre. Természetesen ezt ne úgy értsük, hogy most buldózerrel nekimegyünk, és egyik napról a másikra megszüntetjük, ez nem lehetséges. Én nagyon gyakran járok ezekre a telepekre, s tudom, hogy nagyon sok olyan család is él ott, amely rendkívül nehezen viseli az ott uralkodó állapotokat. Fizetik a közüzemi számlákat, a lakbért, de mivel ugye érvényben van úgymond a kollektív bűnösség elve, hiába fizetnek ők, ha mások nem. A villanyt, gázt rég kikapcsolták ezekben az épületekben, így azok is szenvednek, akik civilizált életmódot szeretnének folytatni, dolgozni, rendesen nevelni a gyerekeiket. A kormány terve az, hogy ezeket az embereket kiemelje onnan. De ennek feltétele van: részt kell venniük például a közmunkákban, a gyerekeket iskolába kell járatniuk. Vagyis véget szeretnénk vetni annak a sok évtizedes gyakorlatnak, hogy ezek a csoportok teljesen ingyen jussanak lakáshoz, majd gyorsan lelakják azt, esetleg megint újat kapnak. Ráadásul ez is egyik oka a társadalomban a bizonyos csoportok részéről sajnos jelen lévő romaellenes hangulatnak. Az ilyen gyakorlat ugyanis nem vezet sehova, pontosabban nem oda vezet, ahova szeretnénk. Lehet tehát lakáshoz jutni, de csak bizonyos szabályok betartásával, bizonyos feltételeknek eleget téve. Például részt kell venniük ezek felépítésében. Részt kell venniük a közösségi központok tevékenységében. Ha ezt megteszik, akkor joguk van először egy alacsonyabb szintű szociális lakásra, később esetleg egy valamivel magasabb kategóriájúra, ahol természetesen sokkal jobb körülmények között élhetnek majd, mint jelenleg a romatelepen. Aki nem tesz eleget a feltételeknek, marad a telepen, de biztos vagyok benne, hogy többen lesznek azok, akik ilyen módon képesek lesznek kikerülni onnan, s emberhez méltó körülmények között élhetnek.



Az említett közösségi központok hálózatának bővítése is szerepel a kormányprogramban.

Igen, mert ez is az alappillére a szociálisan kirekesztett csoportokból való kikerülésüknek. Már most is működnek közösségi központok, és személyes tapasztalatom, hogy az ide járó gyerekek csodálatos dolgokra képesek, kedvesek, tehetségesek. A Luníkon például nem tudnak mit kezdeni magukkal, nincs aki összefogja őket, programot szervezzen nekik, tehát szinte természetes, hogy elkallódnak, csavarognak, egy részük bűnözővé válik. Ahol működik a közösségi központ, ott pozitív dolgokat láthatunk. Tánccsoportokat, rajzcsoportokat stb., s a gyerekek ezt élvezik, szeretik. Jók a tapasztalatok a közösségi központokkal, ezért bővítenénk a hálózatot, de nemcsak azt, hanem a tevékenységi körüket is. Délutánonként például iskolai klubként is működne, hiszen ezeknek a gyerekeknek a legalapvetőbb feltételei sincsenek meg a tanulásra, hiába járnak iskolába, ha otthon nincs villany, nincs fűtés, nincs víz, nem tudnak másnapra készülni.



Ha már az oktatásánál tartunk: a kormány be akarja vezetni az úgynevezett nulladik évfolyamot.

Ezzel ugyanis kiküszöbölhető, hogy jó képességű roma gyerekek, csak azért, mert romák, automatikusan speciális-kisegítő iskolába kerüljenek, onnan ugyanis aztán szinte semmi esély ara, hogy továbbtanuljanak, szakmát szerezzennek, ha pedig nincs szakmájuk, nem dolgoznak, a kör tehát bezárul. Egy további terve a kormánynak, hogy bevezetnénk az ilyen SVS-csoportok számára az úgynevezett szociális kártyát, ez több országban működik és bevált. Ennek az a lényege, hogy az államtól járó segély egy része erre a kártyára fut rá, erről fizetendők a közüzemi díjak, továbbá csak élelmiszerre, ruházatra lehet fordítani. Tisztában vagyok vele, hogy ezek nem lesznek egyszerű, és főleg nem népszerű intézkedések, akár utcai tüntetések is lehetnek emiatt, de a gondokat végre el kell kezdeni megoldani.



Hetek óta borzolja a kedélyeket az, hogy egyre több városban építenek betonfalat a romatelep és a város más része közé. Pavol Kandráč emberjogi biztos szerint ez azonban nem jogsértő. Ön miként látja ezt?

Amikor először olvastam a falépítésekről, azt gondoltam, ez talán nem a legmegfelelőbb megoldás. De amióta személyesen jártam a helyszíneken, azt gondolom, felesleges hisztéria van körülötte. Az, amit például Nagymihályban láttam, egyáltalán nem egy félelmetes betonfal, inkább csak egy kerítés. Ha elbeszélgetünk az ott élő emberekkel, tehát akik a falat emelték, akik naponta szembesülnek a problémákkal, hogy a telepeken élő romák például a panelházak kapuiban végzik el a szükségüket, akkor le kell szögeznünk: igenis gond van. Gond, amit az önkormányzatoknak kellene megoldaniuk. Kérdem én, mit tettek az önkormányzatok négy évig, ha az emberek kénytelenek voltak a saját kezükbe venni az igazságszolgáltatást?