Működőképes modell alapján

Ladislav Gáll személyében három hónapja új vezérigazgatója van a Bősi Vízlépcső felépítésével ismertté vált Vízügyi Beruházási Vállalatnak. Vele beszélgettünk a vízlépcső jelenlegi helyzetéről és a finanszírozással kapcsolatos elképzelésekről.

Ladislav Gáll: A finanszírozási modell lehetőséget ad a hitelek törlesztésére és az eddigi állami segítség visszafizetéséreA szerző felvételeA Bősi Vízi Erőmű állítja elő a hazai villamosenergia-termelés tizedét, a vízlépcső hiteleinek törlesztése mégis évek óta az állami költségvetést terheli. Kirajzolódott már valamilyen megoldás ezzel kapcsolatban?

A kormány tavaly július 3-án határozatban hagyta jóvá a Bősi Vízlépcső vagyoni helyzetének rendezését. A 618/2001-es kormányrendelet értelmében a vízlépcső energetikai és vízgazdálkodási részének összevonásával néhány átmeneti lépés után a Bősi Vízlépcső önálló állami tulajdonú vállalatként működik majd. Ez a cég vállalná a hitelek törlesztését, a vízlépcső működtetését és a fennmaradó beruházások elvégzését. A Vízügyi Beruházási Vállalat (VV) a földművelésügyi minisztériummal közösen előkészítette az összes lépést, amely ahhoz szükséges, hogy Szlovák Villamosművekkel a tulajdonunkban lévő Zsolnai Vízlépcsőt kicserélhessük a Bősi Vízlépcső energetikai részére. Ez a vagyoncsere arra alapul, hogy a Magyarországgal 1977-ben kötött szerződés alapján a közös tulajdonú vízi erőmű nem kerülhet magánkézbe. Ezt a lépést idén január 1-ére terveztük, de a villamosművek privatizációja miatt 2002 végére halasztották. Viszont arra az időszakra, amíg teljesül az említett kormánydöntés, a két cég egy olyan megállapodást kötött, amely szerint a Bősön gyártott villamosenergia árának 65 százalékát a VV kapja meg. Ez nagyon komoly változás vállalatunk működése szempontjából. ĺgy ugyanis lehetővé válik a működési költségek fedezése, a hitelek törlesztése, sőt az eddigi állami segítség visszafizetése és részben újabb beruházások is.

Ez azt jelenti, hogy megtérítik azt a pénzt is, amelyet eddig Önök helyett a pénzügyminisztériumnak kellett hiteltörlesztésként kifizetnie?

Igen, fokozatosan erre is sor kerül. Az említett 65 százalék ugyanis éves szinten 2,3 milliárd koronás bevételt jelent.

Mennyi a vállalat éves törlesztési kötelezettsége?

Idén esedékes az egyik, 40 millió eurós hitelünk visszafizetése, erre a kormánydöntés alapján még a privatizációs bevételek felhasználásával kerül sor. Vállalatunk idén 1 milliárd koronát tud felhalmozni, ezt az elmúlt években kapott állami segítség törlesztésére fordítjuk. Ezután már csak a második, 200 millió dolláros hitelcsomag marad, amely 2006-ban jár le. Elképzelésünk szerint a Bősről nekünk járó összegből, illetve a zsolnai erőmű bevételéből évente 2,7 milliárd koronát tudunk felhasználni a kötelezettségeink fizetésére. Ezek összesen megközelítőleg 17 milliárd koronát tesznek ki. Mivel 2006-ban a hitel fejében 9,6 milliárd koronát kell majd visszafizetnünk, nyilvánvaló, hogy addigra ez nem halmozódik fel. Elképzeléseink szerint a szükséges öszszeget egy új, várhatóan 10-12 éves lejáratú hitelből teremtjük elő. Ez a pénzügyi modell jó nevű könyvvizsgáló cégek elemzése szerint is működőképes.

Ilyen mértékű kötelezettségek mellett mennyi marad beruházásra?

Azon kívül, hogy finanszírozzuk a vízlépcső működését, javításokat és karbantartást is végzünk 500 millió koronáért. Emellett azonban igyekszünk fedezetet találni a megkezdett létesítmények befejezésére, az egyes hidrológiai, illetve energetikai művek felújítására. Idén a Bősi Vízlépcső esetében erre 250 millió koronát szánunk. Ez főként a biztonsággal függ össze, mint például a hajózsilip felújítása vagy a veszélyhelyzet esetére szolgáló lakossági figyelmeztető rendszer. A Zsolnai Vízlépcsőn 80 millió korona értékben tervezünk beruházásokat.

A kilencvenes évek elején a vízlépcsőépítés keretében községi infrastruktúra építése is folyt. Míg azonban Pozsony mellett mindent felépítettek, a Dunaszerdahelyi járásban általában csak torzókat hagytak maguk után. Van remény arra, hogy a helyzet változik?

Természetesen. Bizonyára a tempó nem lesz olyan mértékű, mint amikor ezt külföldi hitelekből fedezték, de az ilyen járulékos beruházásokról sem feledkezünk meg. Itt elsősorban vízvezetékekről, csatornázásról és víztisztítókról van szó. Jelenleg az oroszvári csatornázást fejezzük be, de fokozatosan a többire is sor kerül. Hasonló módon járunk el a Zsolnai Vízlépcső esetében is, itt még 450 millió korona értékben van szükség járulékos beruházásokra.

A finanszírozás jövőbeni alakulása nagyban függ a Szlovák Villamosművek hitelezőitől. Mi történik akkor, ha ezek nem egyeznek bele a tervezett vagyoncserébe?

Az említett kormányrendelet továbbra is érvényes, csak éppen a megvalósítás határideje tolódott el. Amennyiben megvalósul, a Bősön gyártott energia teljes egészében a miénk lesz, vagyis cégünk komoly hazai villamosenergia-termelővé válik. Ez azt jelentené, hogy az előbb említett elképzelések finanszírozására még több pénz jutna. De hangsúlyozni szeretném, hogy már a mostani modell is lehetővé teszi az elképzeléseink finanszírozását.

Végezetül tehát leszögezhetjük, hogy a vízlépcső környékén élők a jövőben nagyobb figyelemre számíthatnak a vállalatuk részéről, mint az elmúlt években?

A felvázolt lehetőségek reményt adnak erre. A vízlépcső tízéves sikeres működése és a külföldi tapasztalatok arra utalnak, hogy a lakosság idővel elfogadja a vízlépcsőt és kihasználja az előnyeit. Ebben a mi cégünk is igyekszik majd segíteni. Ez az én személyes ambícióm és az igazgatói posztot is azzal foglaltam el, hogy az ügyek intézését általános elégedettségre mozdítsam elő.

Végül egy aktuális kérdés. Mi lesz a bősi iparvágány sorsa?

Az iparvágányt annak idején ideiglenes jelleggel a vízlépcső építéséhez létesítették és napjainkban működésképtelen. A Dunaszerdahelyi Járási Hivatal döntése alapján az úttal együtt kötelességünk felszámolni és a talajt rekultiválni. Mi csak az ideiglenes földkivételért évi 2,6 millió koronát fizetünk. Amikor egy nagyon kedvező ajánlatot kaptunk a vasút felszedésére, a felszámolással kapcsolatos szándékunkat jeleztük a bősi községi hivatalnak, de a részükről nem kaptunk semmiféle választ. Végül a Dunai Ipari Park jelentkezett és abban állapodtunk meg, hogy a bősi önkormányzat először kezelésbe, később pedig saját tulajdonba átveszi az iparvágányt. Ezzel egyidőben a 2,6 millió koronás kötelezettséget is átvállalják. A mi eredeti célunk az volt, hogy a tulajdonosoknak visszajuttassuk a termőföldet, a cégünk pedig megszabaduljon a nem produktív költségektől.

Ez azt jelenti, hogy az utat is felszámolják?

Itt is hasonló megoldás lesz, a bősi önkormányzat először a kezelési jogot veszi át, majd pedig az ipari parkkal közösen rendezi a tulajdonjogokat.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?