MKP: Védjük meg termőföldünket

Amikor tavaly ősszel a törvényjavaslat parlamenti vitája zajlott Budapesten, figyelmes lettem a Szlovák Mezőgazdasági és Élelmezési Kamara szóvivőjének nyilatkozatára, aki a szaktárca és a tárcavezető figyelmébe ajánlotta a budapesti törvényjavaslatot. Mondván, hasonló szabályozásra égetően szükség volna Szlovákiában is. Azóta eltelt háromnegyed év és láss csodát, Ľubomír Jahnátek földművelési miniszter szintén a magyarországihoz hasonló földtörvény mellett ágál. Első lépésben ugyan szakmai megfeleltség oldaláról közelíti meg a földvásárlást, célja azonban, hogy hazai kezekben maradjon a termőföld. Várjuk ki a végét, óvatosan optimista vagyok a tekintetben, hogy műhelyében megszülethet a „korszerű“, korunk szellemiségét és társadalmunk, közösségünk igényeit tükröző törvényjavaslat. Két alapvető nehézséget kell eközben leküzdeni. A legnagyobb különbség a két ország között abban rejlik, hogy míg Magyarországon csupán magánszemélyek (az új, szigorú törvény értelmében csak gazdálkodó magánszemélyek) vásárolhatnak termőföldet, addig Szlovákiában jogi személyek is. Ugyan a földvásárlási moratórium vérverejtékesen kiizzadott meghosszabbítása (amely 2014. áprilisában lejár, ezért sürgős a földtörvény alapos módosítása) az utolsó pillanatban megtörtént, ám a jogi személyek kedvező pozíciója biztosítja a dán, holland és egyéb uniós valamint nem uniós érdekeltségek számára, hogy Szlovákiában bejegyzett társaságuk korlátlanul vásárolhat termőföldet. Első lépésben ezt a lehetőséget kellene módosítani. Ami nem lesz egyszerű, mert a második jelentős különbség, ami a két szomszédos ország földvásárlási gyakorlatát és jogi hátterét jellemzi, ezt megakadályozhatja.  Történetesen 2004-ben, Európai uniós tagságunk elérését megelőző és szavatoló feltételek megtárgyalásánál Szlovákia a termőföldet áruként jegyeztette be (amelyre az általános uniós szabályzat érvényes: a személyek, áru, szolgáltatások és a tőke szabad áramlása az unión belül), Magyarország pedig nemzeti kincsként. Emiatt Magyarországon a jogi személyek eddig sem vásárolhattak termőföldet, Szlovákiában máig vásárolhatnak, mert egyszerű áruként tekintenek a termőföldre, amely a tőke szabad mozgásának célpontja lehet.Emiatt és más részletek végett lesz rendkívül összetett feladat Szlovákiában a magyarországihoz hasonló földtörvényt érvényre juttatni. Mindenesetre a szaktárca vezetőjének hozzáállása bíztató.  A Magyar Közösség Pártjának szakmai véleménye, hogy a földvásárlási moratórium 2014. áprilisi megszűnését követő időszakra alaposan fel kell készülnünk. Olyan jogszabályokat kell addig érvényre juttatni, amelyek szavatolják Szlovákiában a hazai gazdák tulajdonjogát a hazai termőföldre, megakadályozzák a termőföld „elkótyavetyélését“, spekulatív áruba bocsájtását. Mások mellett Csallóköz, Mátyusföld, Gömör és Bodrogköz szülöttei sem szeretnének földönfutókká válni saját szülőföldükön. Ma ugyan a termőföld döntő többsége hazai magánkezekben van (hivatalosan a termőterület 2 %-át birtokolják külföldiek), ami nem azt jelenti, hogy ez tartósan így marad. Főleg a moratórium érvényességének megszűnését követően. Éppen ezért kell a magyarországihoz hasonló földtörvényt érvényre juttatni 2014. áprilisáig.   A különleges védelmet a termőföld tetemes árkülönbsége indokolja Lajtán innen és a Lajtán túl. Az is igaz, hogy régiónkban a termőföld iránti fokozott érdeklődés tornázhatná fel a termőföld árát. Ám a válság idején számíthatunk fokozott érdeklődésre, amikor a beruházások és az ingatlanvásárlások piaca hihetetlenül beszűkült? Mai (változatlan) viszonyok közepette bizonyára sokáig fog tartani, míg a termőföld ára kiegyenlítődik az Európai Unióban, míg megszűnik hátrányos földpiaci helyzetünk.  Eközben az ár/érték tekintetében ne feledkezzünk meg a kiváló ivóvíz-készletünkről (amelynek jelentősége a közeljövőben alaposan felértékelődik). A Kárpát-medence a kontinens „édenkertje“, legalábbis a zöldség- és gyümölcstermesztés tekintetében, a sajátos ízek hazája. Köszönhetően a jellegzetes időjárási viszonyainknak egyre inkább ugyanez elmondható lesz a szőlészetről és a borászatról is. A védelemre tehát azért van szükség, hogy csillapítsuk az eddigi, 23 éve tartó kedvezőtlen folyamatot. Néhány év elteltével nehogy arra ébredjünk fel tömegesen, hogy segédmunkásokká válunk az egykoron birtokunkban levő termőföldeken.