MKP–Híd: amikor mindenki mást akar

A tavaly novemberi magyar–magyar párbeszéd utáni elemzésünket azzal a felvetéssel fejeztük be, hogy szakpolitikai szintről nagyon nehéz lesz átlépnie a Hídnak és az MKP-nek az érdemi politikai együttműködés szintjére. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, és szerdán eljött az a nap is, mikor bizonyítani kellett volna, hogy valós szándék van a pártokban arra, hogy évek szembenállása után elkezdjék a közeledést egymáshoz. Ez végül nem sikerült, s elemzésünkben ennek okait firtatjuk. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"273695","attributes":{"alt":"TÁRGYALÁS ELŐTT","author":"","class":"media-image","height":"362","title":"TÁRGYALÁS ELŐTT","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] Mosolygósan ment be Bugár Béla és Menyhárt József az MKP székházának földszinti tárgyalójába, és ugyan mosolyogva is jöttek ki, ám ekkor már érezni lehetett, hogy itt valami nem stimmel. A sajtótájékoztatóra csak a két pártelnök állt ki, a delegáció többi tagja nem csatlakozott hozzájuk, nem sorakoztak fel Menyhárt és Bugár mögé – ez egyébként olyankor szokás, mikor a politikusok egységet kívánnak demonstrálni. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"273696","attributes":{"alt":"TÁRGYALÁS ELŐTT","author":"","class":"media-image","height":"291","title":"TÁRGYALÁS ELŐTT","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] Farkas Iván, az MKP gazdasági alelnöke (és potenciális Nyitra megyei elnökjelölt) például inkább valahol a terem közepén foglalt helyet, Bastrnák Tibor pedig az ajtó közelében álldogált kissé unott arccal. Nyoma sem volt a novemberi magyar–magyaron tapasztalt barátkozásnak. A politikusok három órán át ültek összezárva a tárgyalóban, láthatóan nem igazán igényelték egymás társaságát a nap további részében. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"273697","attributes":{"alt":"TÁRGYALÁS KÖZBEN","author":"","class":"media-image","height":"320","title":"TÁRGYALÁS KÖZBEN","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] Szerény eredményA sajtótájékoztató formális része gyorsan lepörgött, a két pártelnök bejelentette, hogy nem egyeztek meg semmiben. Az újságírói kérdések egyre szaporodtak, Menyhárt meglehetősen nyugodtan válaszolgatott, Bugár azonban a végére egyre idegesebb lett, már távozott volna a székházból, mondván, már így is négy órát töltött egy olyan tárgyaláson, amelynek egyébként sem lett eredménye.Ebben pedig igaza is volt: a pártok összeborulásából – ahogy azt előre sejteni lehetett – semmi sem lett. Eredményként annyit sikerült prezentálniuk, hogy kizárólag Nagyszombat megyében majd a régiós struktúrákra bízzák, együtt akarnak-e működni, vagy sem, és esetleg besorakoznak-e az MKP által erőltetett Berényi József megyefőnökjelölt mögé, vagy sem. Ez pedig talán az előzetes – utólag nézve talán egy kicsit optimista – várakozásoknál is jóval kevesebb, a gyakorlatban pedig nem sokat jelent. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"273698","attributes":{"alt":"TÁRGYALÁS UTÁN","author":"","class":"media-image","height":"320","title":"TÁRGYALÁS UTÁN","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] Nem közeledtekPedig a dolgok eme végkifejletét már hetekkel ezelőtt sejteni lehetett, akár a pártelnökök és politikusok nyilatkozataiból és hozzáállásából, akár a pártok tájékáról érkező háttér-információkból. Menyhárt és Bugár már nem igyekezett keresni egymás társaságát, és nem próbálta tompítani a kijelentések élét sem.Míg az MKP struktúráiból folyamatosan érkeztek a hírek, hogy nagyon sok helyen nem akarnak közös indulást a Híddal, és a párt egyes erős vagy hangos emberei (Őry Péter, Csáky Pál vagy épp Gubík László) továbbra is meglehetősen agresszívan nyilatkoztak Bugárékról, addig a Híd elnöke is egyre erősebb megjegyzéseket tett. Olyannyira, hogy néhány nappal a két párt második egyeztetése előtt lapunknak adott egyik nyilatkozatában egyenesen mutyival és fosztogatással hozta összefüggésbe az MKP-t. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"273699","attributes":{"alt":"TÁRGYALÁS UTÁN","author":"","class":"media-image","height":"448","title":"TÁRGYALÁS UTÁN","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] MKP: ez maradtMenyhárt József pártja a jelenlegi erőviszonyokat vizsgálva regionális szinten jóval erősebb az országos politikára koncentráló Hídnál. Az MKP elnöke nyilatkozataiban sosem felejti el megemlíteni, hogy a pártnak három megyei alelnöke és több mint negyven képviselője van a megyékben. A magyar–magyar párbeszédet követően is ezt tette, mikor az újságírók arról faggatták, lesz-e a szakmai együttműködésből politikai.Nyilvánvaló volt tehát, hogy egy ilyen „összefogási projektben” az MKP nagyon keveset hajlandó csak engedni valódi erejét jelentő pozícióiból, jóval kevesebbet, mint amennyit a „bizonyítást” követelő Bugár Béla kér. Avagy megfordítva: sokat nem engedhet, mivel parlamenten kívüli pártként csak a régiókban van ereje. Talán csak az volt reményt keltő, hogy a két párt végül kétszer is le tudott ülni tárgyalni, és volt rá némi esély, hogy lassan közelíteni tud egymáshoz a kereslet és a kínálat. Végül azonban kiderült, a felek igazából a közelében sem voltak a megegyezésnek. Régiósabb MKPAz MKP vonakodása a párt új profiljából adódik. Menyhárt ugyanis többször is kijelentette, erős regionális pártot akar csinálni az MKP-ból. A párt – bár nem adta fel teljesen az országos politizálást – középtávon (egy évvel a parlamenti választások után) nem a hosszú távon elérhető összefogásra, hanem a regionális erőpróbákra koncentrál. Azt a párt jelenlegi helyzetében, három parlamenti kimaradás után nagyobb érdekérvényesítő erőnek tartják, hogy minél erősebbek legyenek önkormányzati illetve megyei szinten. Az MKP kommunikációjában pedig az országos megmérettetések sikertelenségei után mintha az jelenne meg: parlamenti jelenlét nélkül is életképesek, és 5-6 potenciális jövőbeni képviselői hely egy MKP–Híd koalícióban nem ér annyit, hogy úszni hagyják a megyei hajót, amelyen ráadásul egyedül ülnek.Emellett pedig a párt egyre erőteljesebben próbálja kihasználni a magyarországi lehetőségeket, amelyek olykor akár „határozott kérésként” is érkeznek Budapestről. Menyhárt a sajtótájékoztatón is utalt rá, hogy az MKP a magyar kormány stratégiai partnere, és ki kell mondani, hogy azt, amit Magyarország a felvidéki magyarokra fordít, az MKP hozza ide. Orbán Viktorék pedig minden bizonnyal még jó pár évig hatalmon maradnak Magyarországon, a magyar belpolitikai helyzet jelenleg nem utal arra, hogy 2018-ra kormányváltás érne. Az MKP valószínűleg abban bízik, hogy ha jó és eladható eredményeket produkálnak regionális szinten, az magával hozhatja a jó eredményt a 2020-as parlamenti választásokon. A Híd kiengednéA Híd is abból főz, amije van – márpedig ütőképes regionális struktúrák kiépítésére nyolc év sem volt elég számukra. Ellenben országos szinten talán sosem voltak még ilyen erős döntéshozatali pozícióban, három minisztériummal, államtitkárokkal. Információink szerint a pártban sokan gyakorlatilag kiengednék ezt a választást, ugyanis a jelen helyzetben túl sok energiát emésztene fel, ha komolyan vennék, ám a négy évvel ezelőttinél sokkal jobb eredményt is sem tudnának elérni. A Híd a kormánypozíció kiaknázására tesz fel mindent, a megyei választások során nincs mit veszteniük, ezért is engedhette meg magának Bugár, hogy sokat kérjen az MKP-tól, és keveset kínáljon cserébe. Forrásaink szerint pl. a Híd Nyitra helyett Nagyszombat megyében szeretett volna nagyon közös megyeelnök-jelöltet állítani – pedig erős embere sem lett volna ehhez –, pont azért, mivel tudta, hogy itt az MKP pályázik a közös pozícióra.A kormányba való belépés azonban megtépázta a pártot, melynek a jövőre is gondolnia kell. A Híd ugyan folyamatosan kommunikálja az eredményeit, a kisiskolák megmentését, az offshore-törvény és a kisebbségi kulturális alap létrejöttét, ám egy idő után eljutnak arra a pontra, amikor már nem verhetik az asztalt a választásokon szerzett 6,5 százalékon túl – ahogy ezt Bugár előszeretettel hangsúlyozza.A kormány népszerűsége ugyanakkor csökken, és mind a balközép, mind a jobbközép térfélen új pártok lépnek színre a jelenlegi ellenzék mellé, így Bugáréknak a kormányzás terhe és a koalíciós botrányok mellett a szlovák szavazók elvándorlásától is félniük kell. Rá lesznek szorulva tehát a kisebbségi magyarok szavazataira 2020-ban, talán minden eddiginél jobban. Miközben a Focus ügynökség tavalyi nagymintás exit pollja pont azt mutatta, hogy ha csak a magyarokon múlt volna, már nem lennének a parlamentben, 2016-ban valószínűsíthetően több magyar voksolt az MKP-ra, mint a Hídra. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"273700","attributes":{"alt":"HAZAINDULÁS ELŐTT","author":"","class":"media-image","height":"387","title":"HAZAINDULÁS ELŐTT","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] Külön utakonNehéz tehát megjósolni, mi várható az elkövetkező időszakban. Bár Menyhárt József azt hangsúlyozza, hogy a két pártnak inkább kiegészítenie kellene egymást, mint rivalizálnia, az sokkal valószínűbb, hogy ez kimondva sokkal egyszerűbb, mint a gyakorlatba átültetni. Amennyiben a magyar–magyar párbeszéd óta eltelt időszakot figyeljük, a lelkes ígéretek dacára a szakpolitikai egyeztetések sem folytatódtak, a rendezvény Facebook-oldalán tavaly november óta nem volt új bejegyzés, és arról sem érkeztek hírek, hogy akár oktatási, akár – továbblépve – gazdasági vagy kulturális kérdésekben együtt szándékozik dolgozni a két párt és a civil szféra. A Híd sem igyekezett bevonni a szakpolitikai egyeztetéseibe az MKP-t, a másik oldalon Menyhárték sem próbálták elfogadhatóbbá tenni Budapesten Bugárékat. A kezdeményezés szimbolikus ereje és potenciálja felszívódni látszik. Ha lesz is bármilyen egyeztetés vagy együttműködés, az nagy valószínűséggel ad hoc jellegű lesz, és mindenki magának követeli majd az esetleges eredményeket, hiszen a pártok érdeke így kívánja. A pártelnökök szerdán tulajdonképpen azt hagyták jóvá, hogy a közeljövőben sem szándékoznak sokat változtatni az elmúlt hét-nyolc év hidegháborús állapotain, az egyetlen különbség, hogy az MKP legfelsőbb szintjéről sokkal óvatosabb és tárgyilagosabb kritika érkezik a Híd irányába, mint Berényi vagy Csáky idejében. Ha a jövőben valaki számon kéri majd rajtuk, valószínűleg egymásra fogják majd a megyei együttműködés elmaradását. A sokszor művileg gerjesztett megosztottság káros következményei pedig 2020-ban, a szlovákiai magyarok szavazási kedvén mutatkozhatnak majd meg: akár együtt fog indulni a két párt, akár nem.