Mit tegyünk, ha elbocsátanak?

Ehhez bizonyos feltételeket teljesíteni kell: csak az jogosult a segélyre, aki az utóbbi négy évben legalább három évig fizette a munkanélküli biztosítást, azaz együtt legalább 1095 napig. Lehet kevesebb is, de csak abban az esetben, ha a segélyt igénylő személy határozott időre szóló munkaszerződés alapján dolgozott, és legalább két évig, azaz 730 napig fizette a munkanélküli biztosítást.

Munkanélküli segélyre ugyan akkor is jogosultak lehetünk, ha lekéssük a hétnapos határidőt, azonban a „különbözeti” időre az állam nem fizeti az egészségbiztosítást. Például ha május elsejétől veszítjük el a munkánkat, de csak május 10-én jelentkezünk a hivatalban, akkor az elsejétől 10-éig terjedő időszakra magunknak kell fizetnünk a havi egészségbiztosítási járulék arányos részét. Ha május hetedikéig jelentkezünk a munkahivatalban, akkor az állam egész hónapra fizeti a biztosítást. Csak az egészségbiztosítást fizeti, a nyugdíjbiztosítást nem.

Ha a munkanélküli segély folyósításának idején megbetegszünk vagy gyermeket szülünk, a segélyt leállítják arra az időre, amíg tart a betegállomány, illetve jár az anyasági vagy a gyermekgondozási segély. Ha ez letelik, tovább folyósítják a munkanélküli segélyt, a jogosultság végéig, azaz legfeljebb hat hónapig.

A hat hónap letelte után a következő alkalommal akkor lehetünk jogosultak a munkanélküli segélyre, ha legalább három év eltelt az előző segélyjogosultság befejezése óta. Ha az „előző” segélyt nem merítettük ki, mert például a hat hónap letelte előtt találtunk munkát, akkor a „fennmaradt” összeget az esetleges következő alkalommal, mikor munkanélkülivé válunk, kifizetik. Tehát ha például először csak három hónapot merítettünk ki, majd elhelyezkedtünk, s netán rövid időn belül újra elvesztettük a munkánkat, vagyis a törvény alapján nem teljesítenénk a szükséges három évet, akkor az előző segélyből fennmaradt összegre jogosultak vagyunk.

A munkanélküli segély ideje, mértéke
A munkanélküli segély legfeljebb hat hónapig jár – abban az esetben, ha legalább három évig, azaz 1095 napig voltunk biztosítottak az utóbbi négy évben. Ha ennél kevesebb ideig, de legalább két évig 730 napig voltunk biztosítottak határozott idejű munkaszerződéssel, akkor a segélyt négy hónapig fizetik.

A segély a napi keresetünk kivetési alapjának fele szorozva az adott hónap napjainak számával. Vagyis lényegében a havi bruttó bérünk 50 százaléka.

Ha a külföldi állásunkat vesztettük el...
Sok külföldön dolgozót érint a munkahely elvesztése, hiszen a gazdasági válság minden országot sújt. Mi a teendő, ha külföldi cég alkalmazottjaként veszítjük el állásunkat, s igényt tartunk a munkanélküli segélyre? A szlovákiai magyarok leginkább Magyarországon dolgoznak, de természetesen Csehország, illetve a többi ország esetében is hasonlóan kell eljárni.

Ha szlovák munkaközvetítő ügynökséggel álltunk szerződésben, nem közvetlenül a vállalattal, akkor ügyintézés szempontjából egyszerűbb a dolgunk: legkésőbb hét napon belül be kell mennünk az állandó lakhelyünk szerint illetékes munkaügyi hivatalba, ahol a szükséges nyomtatványok kitöltése után nyilvántartásba vesznek. Ha teljesítjük a törvényi feltételeket – az utóbbi négy évben legalább három évet, azaz összesen 1095 napot dolgoztunk, vagyis fizettük a munkanélküli biztosítást, illetve határozott idejű munkaszerződés esetén az utóbbi három évben legalább 730 napig biztosítottak voltunk –, akkor jogosultak vagyunk a munkanélküli segélyre.

Hosszasabb az ügyintézés, ha közvetlenül a külföldi céggel kötöttünk munkaszerződést, s így veszítettük el az állásunkat. Ilyenkor ugyanis külföldön fizettük az egészség- és társadalombiztosítási járulékokat, köztük a munkanélküli biztosítást. Az Európai Unió törvényei értelmében ezt is beszámítják a biztosítási időbe. Azaz nem kell attól tartanunk, hogy ez az időszak elveszik. Azonban igazolni kell a Szociális Biztosítónak, amely a munkanélküli segélyt fizeti, hogy külföldön dolgoztunk, s biztosítottak voltunk. A biztosított napok számát, az uniós szabályozás értelmében E301 kitöltött formanyomtatvánnyal kell igazolni. Ezt annak az országnak az illetékes hivatala adja ki, ahol alkalmazásban álltunk.

Magyarországon – több ezer itt dolgozó szlovák állampolgár veszítette el az utóbbi hónapokban a munkahelyét, leginkább Komáromban és Esztergomban – ezt az igazolást az illetékes munkaügyi központok adják ki. Az uniós járulékfizetési alapelv alapján függetlenül attól, hogy az adott személy melyik országban dolgozott, az állandó lakhelye szerint jogosult a munkanélküli ellátására. A Magyarországon dolgozó külföldi állampolgár, ha megszűnik a munkahelye, sok egyéb nyomtatvány mellett kap egy ún. igazolás a munkanélküli járadék megállapításához című nyomtatványt is. Ezt kell bevinnie vagy postán beküldenie a munkahelye szerinti regionális munkaügyi központba, mely ennek alapján kiállít egy E301-es európai uniós igazolást, s az igénylő az alapján fogja kapni Szlovákiában a járadékot. Ez tehát azokra vonatkozik, akik az adott magyarországi vállalattal közvetlen munkaszerződésben álltak, vagy Magyarországon bejegyzett munkaközvetítő céggel álltak szerződésben, s rajtuk keresztül dolgoztak valamelyik magyarországi vállalatnál.

Akik viszont szlovák munkaközvetítőkön keresztül dolgoztak Magyarországon, azok szlovák munkaszerződéssel rendelkeztek, tehát jogilag ez annyi, mintha itthon veszítették volna el munkájukat, tehát az E301 nyomtatványt nem kéri a Szociális Biztosító.

Ha kezünkben a nyomtatvány, gyakorlatilag ugyanúgy kell eljárnunk, mintha itthon váltunk volna munkanélkülivé: regisztráltatjuk magunkat a lakhely szerinti munka-, szociális és családügyi hivatalban, a hivatal a szükséges iratokat elküldi a Szociális Biztosítónak. Érdemes regisztráltatni magunkat akkor is, ha nem vagyunk jogosultak a munkanélküli segélyre. Ugyanis az állam ekkor is fizeti helyettünk az egészségbiztosítási járulékot. Ha nem vagyunk nyilvántartásban a munkaügyi hivatalban, akkor magunknak kell kötelezően fizetni a járulékot – 26,75 eurót (806 korona).