Miroslav Kusý politológussal a zavaros koalíciós viszonyokról

Mi a véleménye az ANO és a KDH közötti konfliktus kiéleződéséről és arról, hogy a kereszténydemokraták ezentúl szabadabban viszonyulnak a koalíciós szerződéshez?

Ez nemcsak az ANO-val, hanem az egész koalícióval szemben is kitolás. Kemény szavak, erőfitogtatás ez a KDH részéről, ilyesmire néhányszor már volt példa, de végül soha semmi drámai nem történt. Azt sugallták, Martin Fronc miatt kilépnek a koalícióból, majd enyhítették radikális álláspontjukat azzal, hogy majd az oktatási törvényről szóló voksolás után döntik el, mit csinálnak. Erős kijelentéseket tesznek, ám radikális lépésekre nem szánták el magukat. A koalíciós alapelveket kezdettől fogva megsértették: hol az egyik, hol a másik partner nem tartott be valamilyen egyezséget, úgyhogy semmi új a nap alatt. Egyik sem makulátlan, hiszen a KDH és az SDKÚ is sértett már meg megállapodást. Az is sokszor előfordult, hogy egyáltalán nem egyeztettek, hanem egyikük kész tények elé állították a többieket. S ha meggyanúsították egymást a koalíciós szerződés megsértésével, ködösítettek, mentegetődztek, elboronálták a dolgot. A különbség most mindössze annyi, hogy a kereszténydemokraták nyíltan bejelentették és vállalták, nem fogják betartani a koalíciós szerződést. Egyébként elég furcsa, hogy ha a KDH számára olyan fontos Martin Fronc személye és a felsőoktatási reform, akkor a törvényről szóló szavazás után miért nem kezdeményeztek azonnal koalíciós tanácskozást, miért tanakodtak olyan sokáig, egyáltalán összehívják-e. Elvonultak, s a háttérben tanakodtak, mihez kezdjenek, milyen ellenlépéseket foganatosítsanak – de csak úgy, hogy kormányban maradhassanak. ĺgy aztán kitalálták, hogy bejelentik: elkezdődik a parlamenti adok-kapok, s nem fogják egymás törvényeit megszavazni.

Akár egymás minisztereinek a leváltását is támogathatják?

Elméletileg ez a veszély is fennáll. Az ellenzéknek jól jön a koalíció szétforgácsoltsága, mert abban bízhat, hogy az ANO miniszterét majd a KDH segítségével cserélhetik le, a KDH-s tárcavezetőt pedig a liberálisok szavazataival meneszthetik. Ugyanakkor nem hiszem, hogy ez bekövetkezhet, nem fogják ily módon egymás kormánytagjait támadni, mert az valóban a kormány széteséséhez vezethet, ami végső soron egyiküknek sem érdeke. Mindvégig hatalmon akarnak maradni, ezért más taktikát választanak majd, hogyan álljanak bosszút egymáson.

Mit szól ahhoz, hogy partnerek között személyes konfliktusok vannak, s például már egy ideje nem fognak kezet, Rusko pedig nem ment el a tegnapi tárgyalásra?

Ha egy szekeret húznak, a személyes ellentéteket félre kellene tenni. Egyébként is illik bizonyos politikai kultúrát betartani, de, sajnos, gyakran nem a józan eszükre hallgatnak.

A konfliktusoknak lehet ideológiai hátterük is?

Kétlem. A tandíjrendszer szorgalmazása tipikusan liberális elképzelés, vagyis a költségtérítéses rendszer ellen legkevésbé a liberálisoknak szabadna tiltakozniuk. A KDH és az ANO ez esetben szerepet cserélt, úgyhogy tényleges ideológiai ellentétről a két párt között soha sem beszélhettünk, inkább arról van szó, hogy nem szimpatikusak egymásnak. A KDH fundamentalista, elvhű pártként lép fel, például a művi terhességmegszakítással vagy a kereszténységgel összefüggő kérdésekben nem ismer kompromisszumot. Az ANO pedig álliberális, populista párt, mely csak akkor ragaszkodik a liberális értékekhez, ha ez éppen jól jön neki, s minden alkalmat megragad, hogy növelje népszerűségét. Pavol Rusko kezdettől fogva saját pozícióját igyekezett erősíteni, ha valami nem a szája íze szerint alakult, azonnal ellentámadásba lendült, s valamilyen parlamenti szavazással bosszulta meg partnerei elutasítását. Ennek tipikus példája a Beneš-dekrétumokkal kapcsolatos voksolás: így „köszönte meg” az MKP bírálatát. (sza)