Miről árulkodik a betűvetés...?

MIKLÓSI PÉTER

Pusztán szűkebb környezetünkben is elegendő körbepillantani, hogy megállapítsuk: egyre ritkábban, egyre kevesebbet írunk kézzel, sokkal inkább a számítógép, a maroktelefon billentyűzetét pötyögtetjük. Ám korszellem, napi gyakorlat, tucatszám küldött e-mail meg sms ide vagy oda, mindez mit sem csökkenti – az élet bizonyos egyéb területein – a tudományos íráselemzés helyét és fontosságát. Vagy például a jellem kézírás alapján történő minősítésének szerepét; esetleg annak tudatosítását, hogy a grafológia segítségével is feltárható az egy-egy adott munkaköri beosztásra pályázók rátermettsége, egyéni alkalmassága. Viszont az aláírásban, legalábbis a grafológia avatott tudorai szerint, az önmagunkról alkotott vágykép jelenik meg. Minderről Horňák Ottília íráselemzővel, a Szlovákiai Magyar Grafológusok Szövetségének elnökével, a budapesti Grafológiai Intézet szakmai folyóiratának állandó munkatársával beszélgetünk. Íróasztalán ujjnyi magasan papírhalmaz, az egyes lapokon hosszabb-rövidebb s értelemszerűen kézzel írt szövegek.

Kedves Ottília, a grafológus csupán a mások írására kíváncsi, csak azokat elemzi, avagy megvizsgálta már a saját kézírását is?

Nem. De mert ismerem az írásomat, írásjelenségeim komplex értékelése nélkül is tudok olvasni belőle. Látom hát, hogy milyen vagyok.

Az íráselemzés mesterség, tudomány, netán művészet?

Tudományon alapuló mesterség, amely akár művészetté is nemesedhet.

Na, ezt az érvelést azért nem ártana kibontani!

Tudomány, mert közel kétszáz írásjelenség precíz vizsgálata szükséges ahhoz, hogy biztosan következtethessünk a kézíró tulajdonságaira, jellemére; így az analízis minden eleme és szabályszerűsége tényszerűen bizonyítható. Mesterség, mert a grafológusnak a kézírások hiteles vizsgálatához rengeteg gyakorlásra és hosszú idő alatt szerzett, megalapozott ismeretekre van szüksége. Érzékeny gondolkodást, nagy körültekintést, lélektani ismereteket igénylő munka ez. Különösen, hogy személyes, bizalmas információkról van szó, amelyek kezelése jelentős felelősséggel jár. És ha valaki a lélek tudatos és tudatalatti rétegeinek grafológiai elemzését szívvel-lélekkel végzi, az már maga a művészi tökély. Ráadásul érdekes is!

Ön szerint tehát a grafológia a lélek bugyraiba is bepillantást enged. Mi minden olvasható hát ki a kézírásból?

Megtudhatjuk például, hogy a vizsgált személy milyen mentális képességekkel rendelkezik. A kézírás értékes információkat hordoz az illető érdeklődési köréről, fizikai és pszichés állapotáról, érzelmi és intim életéről, az emberekhez való viszonyulásáról, a megbízhatóságáról, karrierépítési készségeiről... Soroljam még?

Inkább arról tájékoztasson, mire nem képes a grafológia?

Például az íráselemzőhöz kerülő sorok írójának biológiai korát megmondani, ugyanis az írás a mentális szintet, a személyiség érettségét, nem az életkort tükrözi. Nem képes megállapítani a biológiai nemet, az etnikai vagy nemzetiségbeli hovatartozást. És bár a kézírás megmutatja az illető képességét, készségeit, tehetségét, kiemelt érdeklődési területeit, a művészi hajlamot, de azt nem árulja el, hogy a kézírás alanya szakképesítését tekintve mivel foglalkozik. Ami pedig különösképpen fontos: a grafológia nem tud jósolni! Az íráskép mindig csak az adott állapotot mutatja, a jövőt nem lehet belőle kiolvasni. Ugyanis megváltozhat az illető társadalmi környezete, személyi érettsége, az értékrendje, ezért lehetetlenség arra következtetni, hogy mi lesz vele, mondjuk, öt-tíz esztendő múlva.

A kézírás rendre őszinte? Vagy lehet hazug is?

Mindig őszinte. Kerülnek elém olyan levelek, amelyek feladói közlik, hogy engem akarnak próbára tenni, ezért megváltoztatták az írásukat. Arra persze nem gondolnak, hogy ilyen esetben az íráselemző nem veszi figyelembe például a betűk dőlésszögét, hanem a grafojegyek sokaságának számos egyéb jelét, kölcsönhatását vizsgálja. Ha egy meghatározó elem kimarad is az értékelésből, attól még az írásminta valós képet ad az írójáról.

Eszerint Horňák Ottíliát semmiképpen nem tudom megvezetni? Ha egy A/4-es méretű sima papírlapra körülbelül harminc sor nem másolt, nem diktált, golyóstollal írt folyamatos szöveget leteszek az asztalra? Ahogy illik: megszólítással, dátummal, aláírással...

Sajnálom, de nem tud kifogni rajtam, fenntartom, hogy a természetes kézírás mindig őszinte.

Vizsgálódásai közben mit szemlél, mit fürkész a grafológus?

Rengeteg dolgot. A megszólítást, az aláírást, a margókat, térközöket, szóközöket, a sortávolságot, sorvezetést, a kezdő- és végvonalakat, a kötésmódot, az oválokat, ékezeteket, hurkokat, kötöttséget, az írás hajlásszögét, nagyságát, szélességét, szabályosságát – és mindez csak pár százalékát alkotja az íráskarakterek ezreinek, amelyek az írást olyan egyedivé teszik, mint amilyen akár az ujjlenyomat is.

Tényleg, mi a különbség a grafológus és egy törvényszéki írásszakértő ténykedése között?

Amennyiben tudományos szintű írásszakértő valaki, akkor egyazon szakma két ágáról beszélhetünk. A grafológus egy megfelelő írásminta alapján jellemrajzot készít a szóban forgó személyről. A törvényszéki írásszakértő elsősorban aláírást hitelesít, igazolja vagy cáfolja, hogy a vonatkozó „autogram” az érintett személytől származik-e, azaz hamisítvánnyal vagy eredeti kézjeggyel van dolgunk. És ha már a kriminalisztika jött szóba, fontos tudni, hogy a grafológus sohasem azt mondja meg: valaki gyilkolt-e, hanem azt, a gyanúba keveredett személy hajlamos-e a bűntényre! Tehát a hajlamosságra figyelmeztethetek, a tényre nem.

A hiteles eredetiség kérdésén kívül, a mindennapok körforgásában, minek a megállapításához elegendő egy puszta aláírás?

Ez szakmailag vitatott kérdés. Tény, hogy Max Pulver, aki a térszimbolika elméletét fogalmazta meg a grafológiában, 1934-ben kiadott könyvében azt írja: az aláírás – jellemrajz dióhéjban. Ez a svájci orvos és pszichológus rájött, hogy a tér függőleges irányai személyiségvonásokat, a vízszintes irányai szociális tartalmat hordoznak, vagyis az emberek közti viszonyt fejezik ki. Napjaink általános szakmai véleménye, hogy az a grafológus, aki már járatos az íráselemzésben, csupán egy aláírásból képes elkészíteni az illető legfőbb jellemvonásainak analízisét; de csak egy aláírás nem elég a teljes jellemkép megállapításához.

Egy ikerpár aláírása vagy folyóírása is eltérő lehet?

Ó, nagyon. Nekem épp ikertestvérem van, a kézírásunk mégis jelentősen különbözik. Mindenki önálló egyéniség, amit a kézírása is tükröz.

És a nyomtatott betűk? Róluk mi mondható el?

A szkript írás külön fejezete az íráselemzésnek. Itt elsősorban azt kell tudni, hogy az illető műszaki beállítottságú-e, ráadásul olyan területen is dolgozik-e? Mert ha egyik sem, akkor a nyomtatott betűk használata eleve azt jelzi, hogy a szóban forgó személy nem kívánja kiadni a saját énjét. Ugyanis a folyóírás három zónára osztandó, míg a nyomtatott betűknél csupán egy zóna van, az illető esetében így nem tudom megvizsgálni az ösztönvilágot, a szexualitást, az anyagiakhoz való viszonyt, és más tekintetben is jóval kevesebb az információ.

Az íráselemzés elárulhat rólam egy-egy olyan titkot, amit akár 10-15 éve palástolok a nyilvánosság előtt? Egy ballépést, egy törvényszegő cselekedetet, ne adj'isten egy elhallgatott sikkasztást?

Erre vonatkozóan a grafológiában vannak az úgynevezett hazugságjelek, illetve az árulkodó titokjelek. Bár itt is érvényes, hogy egy jel még nem jel; az íráselemzőnek legalább három-négy, de akár több ilyen jelet is kell találnia ahhoz, hogy mélyebben elgondolkodjon...

Hangulatfüggő a kézírás? Másképpen írok a gyász napjaiban, s másként, mondjuk, egy unoka megszületésének örömében?

A grafojelek között a sor formája jelzi a hangulatot. Ha lefelé esik, az levertséget, szomorúságot, mélabút, negatívumokat mutat; ha viszont felfelé ívelő, az a feldobott lelki állapotúak kézírásának sajátja. Mint ahogy azt is világosan látni, ha valaki fizikai kényszer nyomása alatt kénytelen megírni valamit.

Mennyire képes a grafológus észrevenni, ha egy magyar család magyar anyanyelvű csemetéje szlovák iskolába kényszerül?

Az a gyerek bizony a kézírása tükrében is láthatóan szorong, fél, ki akar törni. Ilyen esetekben megjelenik az úgynevezett faltól falig írás, vagy a kéményesedés, ami azt jelenti, hogy a sorközök, akár kicsit srégen, egymás alá esnek. Ha ez több egymás alatti sorban észlelhető, az a kiútkeresést, a kitörés vágyát mutatja.

Ha egy vadidegen írásmintával szembesül, első blikkre mit állapít meg?

A domináns jegyeket. Az alany fő tulajdonságait tudom fölmérni. Ez olyasmi, mint amikor egy idegennel leül társalogni valaki, s az első benyomások alapján egyfajta előzetes képet tud alkotni magának az illetőről. A teljes, hiteles grafológiai jellemrajzhoz tüzetes, türelmes és objektív írásvizsgálat szükséges.

A saját tudta nélkül is lehet valaki grafológiai vizsgálat alanya?

Alapvetően nem. Hiszen aki segítséget, eligazodási pontokat remél az íráselemzéstől, az aligha teszi ezt akár másokkal szemben is hátsó szándékkal. Ha viszont csalódott családtag, bizalmatlan rokon, kíváncsi ismerős vagy kolléga szeretne megtudni ezt-azt a grafológia révén valakiről, ahhoz bizony az érintett beleegyezése szükségeltetik.

És ha egy cég egy-egy állás meghirdetésekor kézzel írott életrajzot kér?

Manapság a vállalatok egyre inkább a megfelelő helyre a megfelelő embert keresik. Ezért valóban gyakran kérnek grafológussal megvizsgáltatandó, saját kézírású önéletrajzot. Etikai kérdés, hogy ezt közlik-e a jelentkezőkkel? Mert ha valaki ebbe nem egyezik bele, sohasem szabad visszaélni a kézírásával. Még akkor sem, ha a cég az íráselemzőtől nem teljes jellemrajzot kér, hanem csupán a leendő munkáltató által meghatározó fontosságúnak tartott tulajdonságok kizárását vagy alátámasztását.

Mivel az íráselemző is csak ember, így talán megkérdezhetem: mikor téved a grafológus?

Ha alapos elemzés helyett csak a szubjektíven felületes megérzésére támaszkodik. Például holmi gömbölyű betűk megpillantása után egyből és „szakértelemmel” rávágja: ez biztosan egy kedves, jó, előzékeny, alkalmazkodó, minden más tekintetben is angyali teremtés írása. Magyarán: ha nem a tudományos és elmélyült vizsgálódás eszközeivel él. Vagy ha egybemossa a grafológiát a titkos és rejtett, csak a beavatottaknak hozzáférhető ezotérikával.

Mikor hiteles egy grafológiai vizsgálat?

Ha az, amit az íráselemző kiolvas valakinek az írásából, azt az élet legalább nyolcvan százalékban igazolja.

Ön, nyilván joggal, azt állítja, hogy a kézírás akár a röntgenfelvétel: belülről mutatja meg az embert. De vajon mit kezd egy grafológus az esemesüzenetekkel, az elektronikus postán jövő-menő levelekkel?

Semmit. Legalábbis én ilyesmivel nem foglalkozom. És remélem, hogy a toll, mint olyan, nem megy ki a divatból. Bízom benne, hogy lesz, aki forgatja; hogy nem felejtünk el írni.

Legyen így! És akkor nekem hinnem kell a grafológiában, hogy elhiggyem, amit a kézírásom alapján ön értékelésképpen mondani fog?

Nem énnekem, hanem az írás őszinteségében kell hinnie. És elhinni a grafológia tudományosságát. Azt, hogy a grafológia tudományos jeleken alapuló szaktudomány.

Akik bíznak a grafológiában, szívesen szembesülnek önmagukkal?

Is-is. Akad, aki akár havonta is kíváncsi lenne. De voltam olyan hivatalban, ahol tudták rólam, hogy grafológus vagyok; s amikor beléptem az irodahelyiségbe, a fiókba tették, elpakolták előlem a kézzel írt irományaikat... Tudja, a köznapi életben sem szeret mindenki a tükörbe nézni.