Milyen volt 2018?

Nyugodtan mondhatom, hogy dolgos és eredményes évet zártunk. A tudomány művelése nem látványos feladat, és az intézet egyes részlegeiben folyó háttérkutatás, könyvtári és levéltári munka nagy része is olyan, amely nem kívánkozik az újságok címoldalára. Ami láthatóbb, azok a kiadványaink, a konferenciáink, a kiállításaink és persze azok a digitális tartalmak, amelyek az adatbank.sk oldalunkon találhatók meg. Idén kiadott könyveink mind tartalmasak és érdekesek. Volt közöttük nyelvészeti (Lanstyák István könyve a nyelvalakításról), történeti, szociológiai és etnológiai témájú is (L. Juhász Ilona könyve Komárom emlékjeleiről). És külön öröm, hogy az 1938-as visszacsatolással kapcsolatos visszaemlékezéseket tartalmazó kötetünk (Csak álltunk és sírtunk) az egyik legsikeresebb könyv a felvidéki könyvpiacon is. Filmes részlegünkön két programot valósítottunk meg. 100 év 100 percben című projektünkben 10 pár perces rövidfilmben dolgoztuk fel a felvidéki magyarság történetének fontosabb mozzanatait, és elkészült az 1956-os forradalom felvidéki eseményeit megörökítő 50 perces filmünk, amelyet – nyugodtan mondhatom – hatalmas sikerrel mutattunk be október 23-án és azóta is több tucat helyszínen. És ami mindenképp említést érdemel, néhány napja digitalisemlekezet.eu címmel új honlapot indítottunk, amelyen a szlovákiai magyar közösség 100 éves történetét mutatjuk be családi fotókon keresztül. Mindenkinek ajánlom, érdemes megnézni.

Simon Attila, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója

*  *  *
A Kerekasztal számára a 2018-as év elsősorban az útkeresésről szólt, ennek a témának rendeltük alá a novemberi éves konferenciánkat is. Továbbra is érezhető és gyakran megfogalmazzák azt az igényt, hogy a civil szervezetek közösen fel tudjanak lépni a számukra fontos ügyekben, de abban, hogy melyek is ezek a fontos ügyek és milyen módon érdemes fellépni, már nincs nagyon egyetértés, társadalmi konszenzus, sokkal könnyebb volt mindezt megfogalmazni öt éve, mint most. Ennek következtében elmaradtak a látványos „magyar” vonzatú akciók. Mindez komoly probléma, nyíltan pedig abban mutatkozik meg, hogy témák híján a hangos és látványos összmagyar társadalmi mozgalmak Szlovákiában elhaltak, szakmai vonalon könnyebb előrelépéseket elérni. Történik mindez abban a korban, amikor a tüntetők kis híján megdöntik a szlovák kormányt, és emberek ezrei vonulnak az utcákra. Személy szerint nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy visszafordíthatatlannak bizonyul-e a magyar közösség (a polgári mellett a politikai részvételben is mérhető) passzivitása, és mi ennek a mélyebb oka.
A Kerekasztal szakmai vonzatú programjai továbbra is futnak és meglehetősen eredményesek. 2018-ban egyebek mellett elkészült egy újabb beiratkozási videó, sikerült lekövetni és dokumentálni a kisebbségeket érintő változások jogi vonatkozásait, egyre többen követik szlovák közegből a madari.sk weboldalt, vagy jogi segítséget nyújtunk a kisebbségi ügyekben hozzánk forduló magánszemélyeknek és szervezeteknek. Ez szükséges, de a kelleténél jóval kevésbé látványos tevékenység, a későbbiekben pedig a szakmai szervezetek együttműködését szeretnénk szorosabbra fűzni, és mivel komolyabban is megváltoznak a civil szervezetekre vonatkozó szabályok, a széles körű tájékoztatás is fontossá válik.

Tokár Géza, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala szóvivője

*  *  *
A Pozsonyi Kifli Polgári Társulás dinamikus, sikeres évet tudhat maga mögött. Ezt bizonyítja, hogy egyesületünk eddigi tevekénységét Pozsony vezetősége elismerő oklevéllel értékelte, amelyet az idei városi napok alkalmából rendezett ünnepségen vehettünk át a Prímási palotában. Különösen megtisztelő volt számunkra a szlovákiai magyar helytörténészeket tömörítő szakmai szervezet, a Pro Patria Honismereti Szövetség díja.
Magyar és szlovák nyelvű rendezvényeink is „telt házasak”. Örömmel jelenthetjük ki, hogy mára a Pozsonyi Kifli PT által szervezett tematikus városnéző séták a legnépszerűbb pozsonyi magyar kulturális események közé tartoznak. Internetes magazinunk, a pozsonyikilfi.sk weboldal cikkeit tízezrek olvassák és lájkolják. Kiadványaink, a Pozsonyi mesék és a Pozsonyi Naptár iránt óriási volt az érdeklődés a standunknál az idei adventi vásárban.
Nagy erővel készülünk a következő esztendőre, hiszen úgy érezzük, hogy ismeretterjesztő munkánkkal egyre több embert tudunk megszólítani. Természetesen a szakmai körökben elért eredményeink is nagyban motiválják tevékenységünket, és arra ösztönöznek, hogy újabb terveket valósítsunk meg.

Ifj. Papp Sándor, a Pozsonyi Kifli PT alapítója

*  *  *
Mozgalmas és kicsit bonyolult évet zártunk, mivel 2018-at egy szerkezeti átalakítással és személycserékkel kezdtük. Több olyan tevékenységet is sikerült előkészíteni, amelyek kifutása túlmutat egy éven. Ilyen például az együttes szerkezeti átalakítása, a pozsonyi, belvárosi székház felújítása. Az évet talán 2 időszakra osztanám, az első félévben harminchétszer léptünk színpadra, főleg Dél-Szlovákia falvaiban, ott voltunk a jubileumi előadáson Gombaszögön, melyet én rendeztem, ifjúsági csoportunk a Pozsony Táncegyüttes részt vett a zselízi Országos Néptáncfesztiválon és májusban a Komáromi Jókai Színházban önálló bemutatót is tartott. Finomhangolás (Finetuning) című előadásunkat öt alkalommal, nagy sikerrel mutattuk be a Shanghaiban a Xintiandi Művészeti Fesztiválon. A második félév a Határon túli nemzeti tánc című előadásunk bemutatójával indult, amit egy háromhetes hazai előadássorozat követett. Ott voltunk az Országos gyermek-néptáncfesztiválon Rima-
szombatban és az Országos Néptáncfesztiválon Komáromban. Színházunk látogatottsága is nőtt, hiszen bábszínháztól kezdve a kortárs táncon át a prózai színházig, számos előadást mutattak be a belvárosi színháztermünkben. Művészeink részt vettek a Példafolyamat Mozgalom elindításában, valamint a Vekker és a Káva Kulturális Műhely Megtart, nem enged című előadásában is közreműködtek. Az év utolsó napjaiban előkészítettük azt az előadást is, amellyel a jövő évi avignoni fesztiválra jelentkezünk.

Hégli Dusan, az Ifjú Szivek művészeti igazgatója

*  *  *
Sokszínű, változatos, dinamikus, bátor, vakmerő – bármelyiket választanám, csak eufemizmus lenne. Mert az igazság az, hogy 2018 nagyon nehéz év volt a TANDEM-ben. Nehéz, mert nem féltünk a nehezebb utat választani. Sokszor kerültünk abba – az egyébként szerencsés – helyzetbe, hogy dönthettünk: megkönnyítjük magunknak az életünket, és azokat a megoldásokat keressük, amelyek kisebb energiabefektetéssel és kevesebb időráfordítással járnak, vagy hűek maradunk az értékeinkhez, az elveinkhez és az általunk helyesnek vélt utat választjuk. Az utóbbi mellett döntöttünk, és 2018-ban a helyes út a göröngyösebb út volt. Mert egyszerűbb lett volna a Komárom közeli régióban képzéseket tartani a diákönkormányzatoknak, de mi azt mondtuk, hogy elvisszük egész keletre – Kassára, Királyhelmecre és Szepsibe – a DiNaMit programunkat, mert ott is szükség van rá. 2017-ben a Bodrogközben gyűjtöttünk életmeséket. Mondhattuk volna, hogy akkor a keleti régió kipipálva, s folytathattuk volna közelebb a gyűjtést, de mi úgy döntöttünk, elmegyünk az Ung-vidékre is. Mikor bejelentkezett hozzánk egy erdélyi árva roma fiú önkéntesnek kilenc hónapra, aki alig tudott írni és számolni, senki nem szólhatott volna egy szót sem, ha elutasítjuk, de mi esélyt adtunk neki, pedig ez alaposan megbonyolította az életünket. Nálunk erről szólt 2018: kitartani a helyes úton akkor is, ha az a nehezebb. Elfáradtunk, de megérte.

Urbán Péter, a TANDEM, nonprofit szervezet vezetője

*  *  *
2018 bizonyos szempontból a szélsőségek éve volt. Nagy közösségi sikerek és nagy állami botrányok jellemezték. Például bizakodásra adott okot, hogy a Minority Safepack megmutatta, van egymillió ember Európában, akinek fontos a kisebbségvédelem. Most már a sikeresség tudatában megnyugodva mondhatjuk el, hogy a kezdeményezés túlmutatott a kisebbségi jogok tematizálásán. Egyrészt a DH számára páratlan közösségi élményt jelentett, másrészt olyan széleskörű szolidaritást láthattunk megnyilvánulni a magyar társadalom részéről ennek kapcsán (külön kiemelném a diákságot), amelyet nagy értéknek tartok. Ehhez az évhez köthető viszont Szlovákia történelmének egyik legmegrázóbb eseménye is. A Ján Kuciak meggyilkolása miatt megindult tüntetéshullámnak pedig a kormányt is sikerült megrendítenie. És hol voltunk ebben a helyzetben mi, szlovákiai magyar egyetemisták? A tömegben, a tüntetők mellett álltunk. A vidámabb történetek közé tartozik, hogy Gombaszög ebben az évben is folytatta értékmentő és közösségépítő munkáját, de most már egy új kategóriában is nyerő a tábor, a régió legnagyobb turisztikai fejlesztését végzi. Gímesi gólyatáborunk megnőtt, és idén is bizonyította, hogy a Z-generáció egyáltalán nincs elveszve. A tudomány szempontjából is jó évet hagyunk magunk mögött, a Felvidéki TDK egyre népszerűbb, és már második éve örülhetünk a különálló műszaki szekciónak. Összességében jó évet zártunk. A szlovákiai magyarságnak 2019-re pedig kevesebb széthúzást és több kétnyelvű táblát kívánok!

Kotiers Róza, a Diákhálózat elnöke

*  *  *
A Csemadok, vagyis a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség életében a mögöttünk levő esztendő már a jövő évi kerek jubileumra való felkészülés jegyében telt. Egyértelmű sikerként könyvelhettük el, hogy az ismert, elsősorban anyagi jellegű problémák ellenére az összes országos rendezvényünket megvalósítottuk, s több regionális, illetve helyi  kulturális kezdeményezésünk kapott szakmai elismerést. A Csemadok-rendezvények látogatottságán is sikerült javulást elérnünk. Ezt bizonyítja, hogy a korábbi évekhez viszonyítva több néző, illetve érdeklődő vett részt az országos, kerületi, járási, körzeti és helyi rendezvényünkön. A Kárpát-medencei testvérszervezeteinkkel folytatott szakmai együttműködésünk területén ismét bebizonyosodott, hogy érdemes egymás munkájára figyelni, mert van mit tanulnunk egymástól.
A kulturális és közművelődési  tevékenységünk mellett a társadalmi, valamint közéleti jelenlétünk is erőteljesebb lett, hiszen Pozsonytól egészen a keleti végekig számos Csemadok-tagunk kapott bizalmat a novemberi önkormányzati választáson és lett ismét vagy új polgármester, illetve helyi képviselő. Ezt nagyon fontosnak tartom, mert ez megalapozhatja az olyannyira szükséges közösségépítő, valamint közművelődési, illetve kulturális tevékenység eredményességét. A kórosan – főleg az ismert politikai okok miatt – megosztott magyarságunknak olyan hiteles emberek odaadó munkájára van szüksége, akik tudnak és akarnak közösségben gondolkodni. Örülök, hogy számos helyen olyan Csemadokosok kaptak bizalmat, akik komolyan veszik azt, hogy meg kell találnunk egymáshoz az utat, s a személyeskedések és torzsalkodások, illetve széthúzás helyett az együttműködésre, az összefogásra kellene fókuszálnunk.
Szövetségünk országos elnökeként – társaimmal, kollégáimmal együtt – úgy szeretnék a következő esztendőben megemlékezni szervezetünk megalapításának hetvenedik évfordulójáról, hogy a visszatekintés és emlékezés mellett figyeljünk a megújulásra, s ott, ahol erre szükség mutatkozik, akár az újratervezésre is, mert  csak így tudjuk továbbra is megvalósítani közösségépítő elképzeléseinket.

Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke

*  *  *
Mint a legtöbb munkahelyen, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségében is egész évben tervezett program szerint végezzük napi feladatainkat, de sajnos váratlan, fájdalmas eseményben is volt részünk idén. Áprilisban Jókai Tibor, szövetségünk elnöke, feledhetetlen kollégánk és barátunk eltávozott közülünk, és magával vitte tudását, tapasztalatát és lendületét. A feladatok – tervezettek és rendkívüliek – azonban tornyosultak, sokszor azonnali megoldást követeltek, nem tűrtek halasztást. Maradéktalan megoldásukhoz kellett munkatársaim és a magam részéről is kreativitás, szervezőkészség és nagy adag munkabírás. A mögöttünk álló esztendőben számos területi, országos, és határokon is átívelő rendezvény szerepelt szövetségünk programjában a pedagógusok, diákok és a szülők részére, hiszen köztudott, hogy szövetségünk immár 28 esztendeje munkálkodik a honi magyar nyelvű közösség anyanyelvű oktatásának védelméért és fejlesztéséért. Ebben egyenrangú szerepe van pedagógusnak, szülőnek és tanulónak. Számomra jelentős változást hozott a 2018-as esztendő, ugyanis októberben a rimaszombati országos tisztújító közgyűlésen a pedagógusszövetség elnökévé választottak. Ha kívánságom lehetne az újesztendővel kapcsolatban, sok vidám, motivált magyar gyermeket szeretnék látni megfelelően bérezett, jól képzett pedagógusok vezetésével munkálkodni korszerű, jól felszerelt iskolákban, ahová a szülő elégedetten küldi gyermekét.

Fekete Irén, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke