Csökkenés helyett létszámbeli stabilizációt hozott a népszámlálás nemzetiségre vonatkozó két kérdése

Ahogy arról beszámoltunk, a 2021-es népszámlálás nemzetiségre vonatkozó adataiból kiderült, hogy az ország 422 ezer lakosa vallotta magát magyar nemzetiségűnek az erre vonatkozó első kérdésnél, ez az ország lakosságának 7,75 százalékát jelenti. További 34 ezer személy jelölte meg azonban a magyart a nemzetiségre vonatkozó második kérdésnél is. Ők így együtt az ország lakosságának 8,37 százalékát alkotják. Ez volt az első népszámlálás, amikor két kérdésnél is lehetőség volt a nemzetiségi identitás megjelölésére. A 2011-es népszámlálás szerint, amikor egy kérdés vonatkozott a nemzetiségre, Szlovákiában 458 467 magyar élt, ami az összlakosság 8,5%-át tette ki.

Gyurgyík László demográfus a népszámlálási adatokkal kapcsolatban lapunknak elmondta, a 2011-es felmérésben a nemzetiségi kérdésre vonatkozó adatok és a 2021-es népszámlálásban a nemzetiségre vonatkozó első kérdésre adott válaszok lényegében összehasonlíthatóak. „Ha sorba rakjuk az elmúlt évtizedek nemzetiségi megoszlásról szóló adatait, akkor a mostani első kérdésre vonatkozó adatok elég jól beillenek ebbe a sorba” – nyilatkozta. Ugyanakkor megjegyezte, hogy a korábbi cenzusokban egy nemzetiségre vonatkozó kérdés volt, 2021-ben pedig kettő, ami valamilyen módszertani különbséget jelent. Rámutatott azonban, hogy hasonló módszertani különbségek más tekintetben is megjelennek. Így például a 2021-es felmérést a polgárok legnagyobbrészt interneten töltötték ki, míg korábban papíralapú kérdőívekkel végezték a népszámlálást. „Az online kérdőívek kitöltése teljesen más opciót jelentett az időseknek, mint a fiataloknak” – mutatott rá a szakember. A szerinte azonban összességében mindez nem jelent akkora különbséget, hogy ne lehetne összevetni a 2011-es nemzetiségi adatokat és a 2021-es kutatás során a nemzetiségre vonatkozó első kérdésre adott válaszokat. Ezt igazolja az is, hogy a szakember még a népszámlálást megelőzően úgy becsülte, hogy 410-420 ezer magyar nemzetiségű élhet az országban. „Ha most lett volna egy olyan felmérés is, amelyben csak egy kérdés vonatkozik a nemzetiségre, akkor ennek nagy eséllyel hasonló eredménye lett volna, mint amit most a két nemzetiségi kérdést tartalmazó népszámlálás első ilyen kérdésére kapott adatok mutatnak” – nyilatkozta a szakértő.

A második kérdés

A 2021-es népszámlálás online űrlapján először a „Mi az ön nemzetisége?”, majd az „Egyéb nemzetiséghez tartozónak is vallja magát?” kérdés következett. Gyurgyík szerint, bár több mint 34 ezren válaszoltak a második kérdésre úgy, hogy a magyar nemzetiséghez is tartozónak vallják magukat, a magyarok valódi számának megállapításakor a korábbi népszámlálások alkalmával is hasznosabb volt a felmérés anyanyelvre vonatkozó kérdése. Elmondta, hogy a korábbi cenzusok során felmért szlovákiai magyarság adatait rávetítették azoknak a halmazára, akik magyar anyanyelvűnek vallották magukat. „A 2001-es népszámlálás során 50 ezren lehettek, akik magyar anyanyelvűnek, de szlovák nemzetiségűnek vallották magukat, és a fordított esetre is volt 8-10 ezer példa” – mondta. Ezen utóbbi csoportokban találni például sok olyan személyt, aki nemzetiségileg vegyes házasságokból érkezik. Gyurgyík szerint a mostani népszámlálásban a nemzetiségre vonatkozó első vagy második kérdésnél magukat magyarnak vallók együttes csoportja a korábbi cenzusok során felmért magyar anyanyelvűek csoportjával vethető össze.

A szakember azonban a 2021-es népszámlálás egyes járásokra, településekre vonatkozó adatainak vizsgálata során egy érdekes jelenségre is rámutatott. A jellemzően magyarlakta járásokban szinte alig tér el a nemzetiségi első és második kérdésnél magukat magyarnak valló személyek összege a magyar anyanyelvűek számától. „Azokban a járásokban azonban, ahol szórványosodik a magyarság, és ebbe beleszámítanak a pozsonyi, valamint a kassai városrészek is, ez az eltérés már jóval jelentősebb” – mutatott rá Gyurgyík azzal, hogy az első és második kérdésnél magukat magyarnak vallók ezeken a helyeken sokkal többen vannak, mint a magyar anyanyelvűek. Ezt azzal magyarázza, hogy ezekben a térségekben sok olyan személy élhet, akinek a felmenői között még voltak magyarok, de elsődleges nemzetisége és anyanyelve is szlovák. „De mégis van egyfajta magyar kulturális háttere” – magyarázta Gyurgyík, aki szerint ezek a csoportok jól azonosíthatóak a szórvány jellegű járásokban. A szakember hozzátette, hogy az ország középső és keleti részeiben a magyar identitású személyek valamekkora átfedést mutatnak a roma nemzetiséghez tartozókkal, de az erre vonatkozó pontos adatokat még nem publikálta a Statisztikai Hivatal.

Gurgyík arra is kitért, a 2021-es népszámlálás során az ország teljes lakosságának 5,4 százalékáról nem sikerült megállapítani, milyen nemzetiségű, de az eddig publikált adatokból nem lehet pontosan kikövetkeztetni, hogy ebben a csoportban mennyi lehet a magyar. „Az azonban már most is látszik, hogy az ismeretlenek aránya nagyobb a nagyvárosokban, a szlovákiai magyarok legnagyobb része viszont nem nagyvárosban lakik” – mondta a szakértő. Az ismeretlen nemzetiségűek aránya a 2011-es felmérés során 7 százalék volt.

Ravasz: +34 ezer magyar

Ravasz Ábel, aki a Híd színeiben az előző kabinet idején a romaügyi kormánybiztos tisztségét töltötte be és aki a nemzetiségre vonatkozó két kérdés egyik átültetője volt, az adatok publikálása után arra emlékeztetett, az AKO ügynökség 2021 áprilisában az Új Szó felkérésére egy 12 százalékos becslést adott a magukat magyaroknak valló emberek számára. „Sajnos a valóság ezt jelentősen alulmúlta” – nyilatkozta lapunknak azzal, hogy jól látszik a csökkenés az első kérdés esetében (36 ezer magyar), amit végül a második kérdés kompenzált ki (34 ezer magyar). „Személy szerint abban bíztam, hogy a második kérdés beszámítása után a 2011-es érték fölé kerülünk, ehhez végül pár ezer ember hiányzott” – mondta. Úgy látja, az okok kereséséhez a településszintű adatok elemzésére van szükség. „Látható, hogy a második kérdéssel együtt van ahol a magyarság még erősödni is tudott, máshol viszont kifejezetten gyors volt a csökkenés” – mutatott rá. Ravasz szerint fontos lesz összeírni azon települések listáját, ahol 2031-ben már reálisan veszélyeztet a magyar nyelvi jogok elvesztése. Hozzátette, most nem látja, hogy valamely falvak vagy városok ilyen veszélyben lennének.

A népszámlálás eredményeinek értelmezése kapcsán kijelentette: „A zajló számháborút bizarrnak tartom.” Ravasz szerint ugyanis nincs olyan kormányzati szerv, amelyik amellett foglalt volna állást, hogy csak az első kérdést számolják be az adott kisebbség létszámának megállapításakor. Hozzátette, a külföldi gyakorlat is az első és a második kérdésre adott válaszok összegzésének irányába mutat, illetve a többi hazai kisebbség is ezt szeretné. „Jó lenne, ha a magyar véleményformálók egy része befejezné a »minél rosszabb, annál jobb« típusú öncsonkító matematikát és standard módon beszámolnának mindenkit, aki magát magyarként jelölte meg” – jelentette ki Ravasz.

Arra a kérdésre, a nemzetiségre vonatkozó két kérdés módszertana vajon beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket, hiszen az említett AKO-felmérés alapján magasabb számokra is számítani lehetett volna, Ravasz azzal válaszolt, Szlovákiában első alkalommal volt lehetőség a második nemzetiség jelölésére. „Ezzel a lehetőséggel 306 ezer ember élt, ami kifejezetten magas szám. A kisebb kisebbségek, de a romák és a ruszinok is nagyon nagy számban jelöltek két nemzetiséget, az eredmény a közösségeik megerősödése” – véli. Hozzátette, az, hogy a második kérdésnél 34 ezren jelölték be a magyar nemzetiséget, a közösség számára egy nagy csökkenés helyett létszámbeli stabilizációt jelent. Rámutat, ez több tízezer embert jelent a magyarság számára a statisztikában. „Feltételezem, ha a magyar politikai képviselet nem kampányolt volna aktívan a második jelölés ellen, a szám lehetne magasabb is. Mindenesetre beigazolódott, hogy ezzel a változással minden nemzetiség jobban járt” – tette hozzá.

Bizonytalan helyzet 

Fiala-Butora János, kisebbség jogi szakértő szerint a népszámlálás nemzetiségre vonatkozó második kérdésére érkező válaszok természetesen valamilyen mértékben mindig növelik a kisebbségi közösségek létszámát, ezt önmagában nem nevezné sikernek. A Szlovák Statisztikai Hivatal álláspontját osztja, mi szerint a 2021-es adatok nem hasonlíthatóak össze a korábbi felmérések számaival, ugyanakkor az új módszertan szerinte is jobban leképezi a kettős identitásúak csoportját. „Ami viszont a hátránya: az állami intézkedések számára egy bizonytalan helyzetet teremt" - mondta a jogász arra utalva, nem világos, hogy a nemzetiségre vonatkozó második kérdésre válaszolókat miként veszik figyelembe az egyes szabályozási területeken. „Ennek az értelmezésnek a kialakítására felállt egy munkacsoport. Remélem azt az álláspontot fogják kialakítani, hogy az első és második helyen megjelölt nemzetiséget össze kell adni” - tette hozzá. Ő maga támogatja azt a lehetőséget, hogy a nemzetiség bevallására két lehetőség volt. „Mindez azért, mert nem érzem, hogy az amúgy is nagyon nem hatékony kisebbségpolitikánkat komolyan gátolta volna a módszertani váltás - de hogy nem volt kellőképpen megalapozva a váltás, az igaz" - tette hozzá. Fiala-Butora szerint a népszámlálás hibája, hogy azt az igazán fontos kérdést nem tették fel, az ország polgárai milyen nyelveken beszélnek anyanyelvi, vagy más szinten. "A nyelvpolitika szempontjából ennek az adatnak lenne értelme" - tette hozzá. 

Az értelmezés

Fiala-Butora arról is beszélt, hogy a népszámlálásban felmért nemzetiségi arányokat különböző törvények esetében, intézkedések meghozatalánál veszik figyelembe. Így az is elképzelhető, hogy ezek esetében különbözőképpen veszik figyelembe a cenzus két kérdésében megállapított nemzetiségi adatot. Példaként a közmédia nemzetiségi adásainak műsoridejét említette, amely szintén a népszámlálás során felmért nemzetiségi arányokhoz igazodik. „Egy magyar romát itt a magyarok és a romák közé is be lehet számítani” – magyarázta a jogász, azzal, hogy a kulturális támogatások elosztásánál azonban más lehet a helyzet.