Merkel és Hollande az EP-ben

Strasbourg. Történelmi beszédeknek harangoz-ták be, ám végül semmi újat sem adtak, a hosz-szabb távú vízió pedig teljesen hiányzott belő-lük. A francia elnök és a német kancellár esete az Európai Parlamenttel.

Helmuth Kohl és Francois Mitterand hetekkel a berlini fal leomlása után tartott közös beszédet az Európai Parlamentben. 26 évvel később újra egy konzervatív német kancellár és egy baloldali francia államfő állt az EP-képviselők elé, ám az alaphelyzet azóta gyökeresen megváltozott: 1989-ben falak omlottak le, később jelentősen bővült az EU és mélyült az integráció. Most viszont az utóbbi negyedszázad egyik legnagyobb válsága előtt áll az unió, ráadásul a menekülttéma meg is osztja a közvéleményt.

Amikor hónapokkal ezelőtt Martin Schulz EP-elnök a berlini falbontás évfordulójának emlékére elkezdte szervezni a két vezető politikus meghívását, még nem gondolhatta, hogy beszédük fő apropóját a menekültkérdés fogja adni. Schulz bevezetőjében előhozakodott a múltbeli párhuzammal, történelminek aposztrofálva Angela Merkel és Francois Hollande közös jelenését, ám az EP-képviselők többsége legalábbis vegyes érzelmekkel hagyta el szerda délután a parlament strasbourgi üléstermét.

Sok az ideológia

„A mostani feszült helyzetben szükség van a politikai vezetésre, a bátor útmutatásra, és erre nagyon helyesen vállalkozott Angela Merkel. Viszont a mai helyzetben konkrét cselekvési tervet, vagy legalább előtárgyalt lépések bejelentését vártam a tagállamok közt” – mondta a beszéd után lapunknak Nagy József (Híd, EPP) képviselő, aki szerint több egyenes beszédre, kevesebb ideológiára lenne szükség. „Hiszen máig nem sikerült döntést hozni a miniszterek tanácsában a külső határok közös védelméről” – tette hozzá az EP-képviselő.

Csáky Pálnak (MKP, EPP) nem voltak nagy elvárásai a közös beszéd előtt. „A két felszólalás jobb volt, mint amitől tartottam” – mondta lapunknak az EP-képviselő, aki szerint a két vezető politikus alighanem érzékelte, hogy valamit tenniük kell, mivel az emberek kezdik elveszteni az EU problémamegoldó képességébe vetett hitüket.

Dublin halott

Merkel és Hollande felszólalásában nem volt sok új elem – akciótervként lényegében az uniós kormány- és államfők tanácsának hetekkel ezelőtti döntéseit ismételték el –, hacsak azt nem vesszük annak, hogy mindketten nagy nyilvánosság előtt, egy mindenki által figyelt és jegyzett beszédben ismerték el: Dublin III. a múlté. Ez az az utóbbi hónapokban sokat ragozott EU-szabály, amely alapján a menekülteket abba az uniós államba kell visszaküldeni, amelyben az EU területére léptek – feltéve, ha ott korábban regisztráltak, vagyis bizonyítható, hogy jártak az adott országban. „Jó szándékú volt Dublin III., de nem működik. Új módszert kell bevezetni” – fejtette ki a képviselők előtt a német kancellár.

Emiatt Magyarország is fellélegezhet, hiszen a görögök következetlen regisztrációs politikája miatt sok menedékkérőt Magyarországon vettek jegyzékbe először az EU területén – sok menekültet Magyarországon sem regisztráltak, csak továbbküldték, küldik őket Ausztriába –, s ha Németország végre akarná hajtani a dublini rendeletet, akkor menekültek százezreit kellene visszaküldenie abba az országba, ahol regisztrálták őket.

Hollande úgy véli, az erős Európa ehhez elengedhetetlen: „nem kevesebb, hanem több Európára van szükség. Európának meg kell erősítenie önmagát, különben Európa véget érhet, elbukhatunk”. Szerinte erősíteni kell az eurozónát és a schengeni szabályokat, és közös európai határőrséget és parti őrséget kell létrehozni.

Merkel kijelentette, hogy a határok lezárása nem old meg semmit. „Az nem segít senkinek, ha lezárjuk a határokat és elvágjuk magunkat a világ többi részétől. A bezárkózás az internet korában illúzió, amely csak újabb és még nagyobb problémákhoz vezetne” – magyarázta a német kancellár. Szerinte a legfontosabb feladat a menekültügyi eljárás jó megszervezése, és a kérvényezők igazságos elosztása az egész EU-ban.

Többek szerint nem adtak választ, hogy mi jöhet „Dublin” után. „Ki fog alakulni egy közös problémakezelés menekültügyben. Csak az a kérdés, mikor. Legkésőbb márciusig meg kellene születnie az új rendszernek, mivel akkor, a tél után újra indul a menekülthullám” – véli Csáky Pál.

Nem grillezték

A beszéd előtt Angela Merkel saját pártcsaládja, az Európai Néppárt (EPP) frakcióülésére is elment. Mivel ez zárt ajtós rendezvény volt, többen azt várták, a német kancellár itt majd sajátjaitól jól megkaphatja a magáét. Ez végül nem következett be, pedig Nagy József szerint a néppárton belül is „érezhető az erős német vezető szerep elleni burkolt ellenszenv”. Sőt, menekültkérdésben olykor a német jobboldali EP-képviselők is kritikusak Merkellel szemben.

Döcögő tandem

A közös beszéddel kapcsolatban azért voltak fokozott elvárások, mivel a múltban a német–francia tandem az unió motorjának számított. A korábbi évtizedekhez viszonyítva viszont megváltoztak az erőviszonyok: Németország sokak szerint túlságosan erős lett, az elmúlt évek válságaiból is profitálni tudott, míg a francia gazdaság komoly szerkezeti gondokkal küzd, Hollande elnök népszerűsége pedig soha nem látott mélységben van.

Ezt a radikális jobboldali frakciók vezetői – Merkel és Hollande beszéde után a frakcióvezetők reagálhattak tömören – érzékeltették is a francia államfővel. Nigel Farage, a brit UKIP vezetője Franciaország hozzászólását malacvisításnak nevezte, míg Marine Le Pen, a francia szélsőjobb vezére Merkel alkancellárjának, a német birodalom francia tartománya vezetőjének titulálta Hollande-ot. Meglepetésre viszont a francia elnök tűnt energikusabbnak, reakciójában impulzívan védelmébe vette az integráció projektjét, míg Merkel csak konstatálta: Németország és Franciaország kidolgozhat közös álláspontot, de igazi egység csak akkor lesz, ha mind a 28 tagállam együtt lép. (msz)