Megtalálta-e mára a helyét „a Selye”?

Tízéves a Selye János Egyetem. A jubileumi tanévnyitó napján milyen érzésekkel lépett be a rektori irodába?Kettős érzelmekkel. Egyrészt büszke voltam, hogy a szlovákiai magyarság egyetlen önálló felsőoktatási intézménye már a tízéves fennállását ünnepli, ami egyben a létjogosultságát is igazolja. Másrészt viszont az is eszembe jutott, mennyi mindent kellett elviselnie az egyetem első és 2009 óta már a mai vezetőségének, hogy ez az intézmény zökkenőmentesen működhessen. Hogy például ha újságírók jönnek hozzám, ne azt kérdezgessék tőlem: a „komáromi Selye” miért nem teljesít, miért nem eléggé tudományos, miért ilyen meg olyan, holott az elmúlt évtized komplex eredményei azt mutatják, életképes egyetem a miénk! Azért szabadjon megjegyeznem, az újságírónak épp az a dolga, hogy érvelési kényszernek tegye ki a riportalanyát!Ez rendjén van, bármikor el is fogadom a kritikát, ha őszinte és segítő szándékú. De ha a kérdés éle csak azt célozza, hogy mit akar itt a Selye Egyetem, rosszabb-e a nívója más hazai egyetemeknél, van-e tekintélye a közép-európai egyetemek sorában – akkor joggal mondom, hogy az illető, korrekten, inkább azt tudakolhatná, vajon a „Selye” mára megtalálta-e a helyét, kialakította-e tudományos profilját, eredményes-e az objektív mutatók tükrében?! Az új akadémiai évet megnyitó ünnepélyen jelen volt Peter Pellegrini szlovák oktatási miniszter, aki kijelentette, hogy örülni fog, ha a komáromi universitas a jövő tavasszal esedékes teljes körű értékelésen megőrzi egyetemi státusát. Ennek megvan a garanciája, vagy kételyek borzolják a kedélyeket?Nyilván a miniszter úr is észrevette, hogy a Selye János Egyetem az utóbbi öt esztendőben sokat fejlődött, a tudományosság terén pedig különösen. 2008–2009-ben nyolcvan oktatónk volt, jelenleg száz van, így lényegében ugyanazokkal az emberekkel az akkori eredmények hatszorosát-hétszeresét tudtuk elérni. Ezt az itthoni forrásokból kapott növekvő állami támogatások is igazolják. Ha esetleg apróbb gondok adódnának a komplex értékelésben, a törvény értelmében akkor is egy további évet kapunk a kritériumokból eredő hiányosságok kiküszöbölésére. Mi pedig mindent meg is teszünk érte. Ön – aki a korábbi években a Tanárképző Kar szenátusának elnöke, egyik szakfelelőse és tanszékvezetője volt, 2009 óta viszont rektora az intézménynek – milyennek látta/látja a 2004 óta eltelt tíz évet?A Selye Egyetem az első naptól fogva megtorpanások nélkül, folyamatosan fejlődött. Sőt, azon felsőoktatási intézmények között, amelyeken pályafutásom során oktattam, szerintem a legdinamikusabban haladt előre. Ennek egyik támasza volt, hogy az első öt évben gyorsan és eredményesen sikerült kialakítani az infrastruktúráját. Az igazi hajtóerő pedig talán az volt, hogy 2004 óta a szívügyünkként kezeltük/kezeljük ezt az egyetemet. Megalakulását a szlovákiai magyar politizálás nagy sikerének tartja? Pontosabban: politikai vagy szakmai sikernek véli?Mindenképpen politikai diadal is, hiszen létrejöttével egy több mint húszéves álom vált valóra. 2004 óta viszont már a szakmának kell megmutatnia, hogy mire képes, eléggé rátermett-e, hogy megtartsa és gyarapítsa az intézményt. Kérdeztem ezt azért is, mert a jubileumi tanévnyitón a Selye Egyetem díszérmének ezüst fokozatát kapták az MKP egykori, a komáromi magyar universitas alapításáról szóló jogszabályt megszavazó parlamenti képviselői. Ugyanakkor nem titok, hogy ez a szándék az akkori KDH határozott és az SDKÚ beleegyező, összesen 78 igenlő szavazatot eredményező támogatása nélkül meghiúsult volna. Ez utóbbi pártok, méltányossági alapon, nem kaptak kitüntetést...Nézze, még körülbelül ötven személynek fogunk postán köszönőlevelet és díszérmét küldeni. A tanévnyitón, a rektori kollégium javaslatára, azok kaptak kiemelt elismerést, akiket megszólítottunk, illetve el is tudták fogadni a meghívásunkat. Egy évtized törekvéseinek fényében – mind küldetésében, mind szerepében – miben egyedi és egyedülálló a Selye János Egyetem?Hogy a mintegy félmillió szlovákiai magyarság egyetlen, önálló jogalanyisággal bíró egyeteme. Ez teszi mindenki számára lehetővé, hogy aki az érettségi vizsga után nálunk kíván tanulni, az az önazonosság-tudatát erősítve az anyanyelvén tehesse; később pedig a választott szakmáját is így élhesse meg. Legyen szó pedagógusokról, a református teológia hallgatóiról vagy azokról a közgazdászokról, akik itt, az országhatár mentén a szlovák és a magyar nyelvvel akarnak érvényesülni. Amire az alapszintű képzés hat szemeszterében külön is fokozott hangsúlyt helyezünk, az az alkalmazott informatika, az angol és a német nyelv oktatása. Más egyetemeken az idegen nyelvekre csak harmadannyi idő meg figyelem jut. A jövőt illetően pedig nemegyszer az is fölvetődik, hogy mi módon lehetne nyitni az újabb és attraktív tanulmányi szakok felé. Például?Ha megfelelő akkreditáció révén Szlovákia támogatná, akkor távlatilag elképzelhető lenne nálunk például a turizmus, a vendéglátás, az agrárium ismereteinek egyetemi szintű oktatása, akár a farmer-, a gazda- vagy a borászképzés. Ez aligha valósulhat meg máról holnapra. Egyelőre kézenfekvőbb hát azt tudakolni: mennyire rigorózus a Selye Egyetem?Arról valóban ritkábban esik szó, hogy egyetemünk első évfolyamába aránylag könnyű fölvételt nyerni, viszont a tanáraink szigorát mutatja, hogy a hallgatók lemorzsolódása Szlovákiában nálunk a legnagyobb, mintegy harminc százalék évente. De ennek van pozitív oldala is, hiszen a tanárok így többet és gondosabban tudnak foglalkozni a létszámukban ugyan csekélyebb, ám a tanulmányaikban törekvőbb diákokkal. Ez azután a nálunk zajló tudományosság elmélyítésében is megmutatkozik, ami egyetemünk szakmai tekintélyét és akkreditációs esélyeit növeli. Nyitott világban élünk. A komáromi Selye Egyetemen mennyiben van jelen a közép-európaiság, a visegrádi négyek társadalmi szelleme?Ez a szellemiség, ez az elvárás talán éppen itt nyilvánul meg különösen erőteljesen. Mind a hallgatói, mind az oktatói mobilitás terén csehországi, lengyelországi, magyarországi, romániai és a szlovákiai egyetemekkel is élénk cserekapcsolatokat tartunk. Ez a szándék jellemzi tudományos munkánk egy részét vagy az általunk szervezett szakmai konferenciákat is. Hasonlóképpen megnyugtató végzős hallgatóink elhelyezkedési rátája: friss diplomásaink kilencven százaléka fél éven belül állásba lép. Igaz, nemcsak idehaza, hiszen országos gondként szerény az álláskínálat, kevés a munkalehetőség, ezért többen végül is külföldön találnak érvényesülést, ahol kitűnő hasznát veszik a nálunk szerzett nyelvtudásnak. Természetesen ezzel a szlovákiai magyarság értelmiségi pozíciói gyöngülnek, amit a hivatástudaton kívül csak a gerincesség és az önazonosság-tudat megtartása tud ellensúlyozni. Mi a véleménye azokról a hangokról, melyek szerint az egyetemek Szlovákiában szép számban munkanélkülieket képeznek, ezért országosan inkább leépíteni, mintsem bővíteni kellene a felsőoktatást?Erre azt szoktam mondani, hogy legyen hát az országosan 180 ezer hallgatóból csak 100 ezer, de az egyetemleépítések révén hoppon maradt 80 ezer fiatal jóval több pénzébe kerül majd az államnak; amely egész éves normatív támogatásként ezer eurót költ egy-egy hallgatóra, munkanélküliként viszont ugyanez a céltalanul tengődő teremtés az állami költségvetésnek négyezer eurójába fog kerülni! Arról már nem is beszélve, hogy az egyetemista – szemben a munkanélkülivel – naponta mégiscsak számára hasznos közegben mozog. Ugyanennek az éremnek másik oldalát tekintve: a mai egyetemi hallgató egyáltalában minőségi oktatást akar-e, és ezért meg is tesz mindent, vagy inkább csak az életbe rajtkövet jelentő felsőoktatási oklevelet kíván szerezni?Valóban, az is része az igazságnak, hogy az érettségizőknek több mint a fele manapság bekerül az egyetemekre, de nagy részük tényleg csak diplomát szeretne, lehetőleg a legkisebb erőbedobással. Számos fiatal lényegében nem tudja, miért is tanulja azt, amit tanul, és igazán csak ugródeszkaként kezeli az egyetemi éveket. Ön a 2008 tavaszán közzétett rektori programjában leszögezte: „Az eddigieknél rugalmasabb képzési formákat is magában foglaló oktatói rendszerre kell fokozottan átállni.” Hol tartanak ezzel a fokozatossággal?Ezt azért vetettem papírra, mert a vonatkozó törvény leszögezte, hogy egy felsőoktatási intézménynek maximálisan 40 százalékban lehet levelező hallgatója, nálunk viszont ez az arány 56 százalékos volt. Ezt lépésenként kellett átalakítani, mai hallgatóink 75 százaléka már a nappali tagozat diákja. Itt és ugyanekkor a kutatási tevékenység fejlesztését is szorgalmazta, ami az akkreditálás egyik fontos, ha nem a döntő szempontja!Pontosan. A komplex akkreditációnak két szempontja van: a karok tudományterületein végzett tudományos munka értékelése, másodsorban pedig az egyes tanulmányi szakok újbóli szakmai minősítése. 2009 óta ezért a szaktudományi munka erősítését forszírozom, hiszen csúnyán, de képletesen fogalmazva: hiába lesznek jók az istállóink, ha a lovaink nem versenyképesek! Szerencsére a szakoktatói gárda támogat ebben a törekvésemben, aminek beszédes bizonyítéka, hogy míg 2009-ben a tudományosságért járó támogatásként a Selye Egyetem 80 ezer eurót kapott, mára ezt az összeget 473 ezerre tudtuk növelni! A „Selye” regionális felsőoktatási intézmény, vagy magasabb ambíciói vannak? Vagy, amolyan telitalálatként, regionális jelentőségű jól specifikált képzési formákat valósít meg?Elsősorban a szlovákiai magyarság önálló felsőoktatási intézménye. Ha a szlovákiai magyar lakosságot területileg regionálisan elhelyezkedőnek tekintjük, akkor az egyetemét is nevezhetjük regionálisnak. Ám ha országos viszonylatban gondolkodunk, akkor fontos és egyedülálló, kivételes szlovákiai intézmény. Azokon a tudományterületeken, amelyeken az egyetem jelen van, mindenképpen műhelye a tudományosságnak. Intézményként mit kell elérnie újabb tíz-tizenöt éven belül?Hogy megmaradjon az egyetemi besorolása. Úgy gondolom, ha a jövőben Szlovákiában tíz egyetem és tíz főiskola marad, akkor bárminő felsőbb rosszindulat nélkül – az ország legfiatalabb, csupán tízéves múltra visszatekintő egyetemeként – valószínűleg mégiscsak a főiskolák között leszünk. Ha ellenben az lesz a képlet, és én ettől tartok, hogy megmarad 18 egyetem, kettőt pedig átminősítenek főiskolává, és abból az egyik épp a miénk lesz, akkor abba semmiképpen sem fogunk beleegyezni. Mert szembeszökő különbség, hogy tíz vagy csak két egyetemet fokoz le az állam, ráadásul e kettő egyike éppen a komáromi Selye Egyetem. De egy ilyen nemkívánatos helyzetben is azért kell, kellene küzdeni, hogy akkor se veszítsük el a meglévő tanulmányi programjainkat, már jól bevált szakjainkat. Természetesen a legfőbb és egyetlen cél most: megmaradni egyetemnek. Határozottan bízom abban, hogy a Selye János Egyetemnek lesz húszéves, meg harmincéves ünnepe is! Ön ugyan matematikus, de nyilván szenzitív személy is. Vallomásszerűen, a lélek tükrén át ébresztgetve az elmúlt első évtizedet, mit mondana?Hogy a matematikát könnyebb volt megtanulnom, mert afelé ösztönösen inklinálok. A rektori tisztség ellenben kihívás volt, ráadásul többen sokáig nem értették, mit miért képviselek, noha csupán azt akartam, hogy a dolgok rendszerben működjenek.