Megoldhatatlannak tűnő gondok és kalandvágy

„A gyermekek általában két ok miatt szöknek el otthonról: egyrészt, mert valamilyen megoldhatatlannak vélt problémával találják magukat szemközt, és komoly lelki válságtól sújtva egyedüllétet keresnek, másrészt egyfajta kalandvágy sarkallja őket, hogy úgymond világgá menjenek” – véli Stredl Terézia pszichológus, a komáromi Selye János Egyetem tanára. „Az első esetben a fiatal mindenáron arra törekszik, hogy kiszakítsa magát megszokott környezetéből, abból a kapcsolati hálóból, melynek ő is a része, hogy ténylegesen is elhatárolja magát családjától, szűkebb közegétől. Ez általában egy komoly lelki tusa végeredménye szokott lenni. Az általa krízishelyzetnek vélt szituációra egyfajta vészreakció a válasza, és elmenekül. Hozzáteszem, a válságos pillanatokban nem feltétlenül tárgyszerűen ítéljük meg saját helyzetünket” – állítja a szakértő.

Az eltűnéseket gyakran előjelek is kísérik. A gyermek előzetes magatartása árulkodó lehet. Ha egyedüllétre vágyik, és ez ösztönzi őt a csellengésre, a megelőző napokban, hetekben feltűnően szótlan, elhárítja a beszélgetés lehetőségét, begubózik, nem keresi a társaságot. Nem tudja és általában nem is akarja megosztani a problémáját. A figyelmes szülőnek ezeket a jeleket észre kell vennie. Stredl szerint az eltűnés oka lehet egyebek mellett szerelmi válság, rossz érdemjegy, sőt a szorongást kiválthatja akár a pozitív stressz is. A félelem az újtól, amely nem feltétlenül rossz, de növelheti a kiszolgáltatottság érzését. A felnőttek világában például az esküvő válthat ki pozitív stresszt, hallottunk már olyan esetekről, mikor a vőlegénynek inába szállt a bátorsága, és megszökött az oltár elől.

„Nem minden esetben van öszszefüggés a család anyagi helyzete és a gyermek eltűnése között. Ha kalandvágyból csatangol el a csemete, általában szorosan kapcsolódik a két tényező. Ne feledjük el, hogy szűkölködő társadalomban élünk, a családok jelentős része csupán tengődik. A gyerek sok esetben hasztalan vágyódik valami után, a szülő nem teljesítheti vágyát, nem tehet eleget akaratának, egész egyszerűen a pénzhiány miatt. Ehhez még hozzájárul, hogy a gyermeki tudatban mintegy tízéves korig a valóság és a vágy határai egybemosódnak. Az önuralom és az önkontroll csak a későbbiekben alakul ki az egyénben a személyiségfejlődés egy bizonyos pontján” – közölte Stredl Terézia.

Ha már megesett a baj, eltűnt otthonról a gyerek, a szülő elsősorban a rendőrséghez fordulhat, de segítséget nyújthat számára az adott települési önkormányzat is. Ezenkívül a járási szociális ügyekért felelős kurátor, különféle civil szerveződések és alapítványok is segíthetnek a gyerek felkutatásában. Hasznosak lehetnek a gyermek barátai, osztálytársai, akik felfigyelhettek társuk korábbi, az eltűnésével esetleg kapcsolatba hozható kijelentésére.

A szakértő szerint nehezen megválaszolható a kérdés, van-e a gyereknek joga eltűnni: „Leginkább egy újabb kérdéssel válaszolhatunk a kérdésre. A gyerekeknek joguk van ugyanis egy olyan életre, amelyben nem kell szorongniuk, félniük, szűkölködniük. No most, mi felnőttek, meg tudjuk ezt teremteni számukra? Mindenki az örömöt és a sikert keresi. Igazából csak az a mikromiliő, amit családnak hívunk, tudhatja, mire vágyunk. Ha mindez feltárul, lehetőség nyílhat a hiányérzet feloldására. Az eltűnés egyfajta kicsúcsosodása a belső lelki és a külső történéseknek. Ha a gyermek nem képes megvalósítani önmagát, könynyen előfordulhat, hogy végső elkeseredésében saját kezébe veszi sorsa alakítását, ilyenkor nem feltétlenül nyúl adekvát eszközökhöz, adott esetben amellett dönt, hogy elszökik otthonról.”

Stredl úgy látja, ha a gyermek megkerült, éles határvonalat kell húzni a múltbeli események és a ma között. Nem szabad ugyan elfelejteni a történteket, úgy tenni, mintha mi sem történt volna, de esélyt kell teremteni az újrakezdésre. A bizalmat helyreállítani, újra kivívni bonyolult folyamat. Új játékszabályokat kell felállítani a szülő és csemetéje kapcsolatában.