Megélni földből, borból

Visszaállítják a társas élet fontos kísérőjének, a csúcsbornak a kultuszát. A háttérben Polgár Katalin a borkóstolón. Somogyi Tibor felvételeNemcsak a korszerű technológiával és kiemelkedő szintű hozzáértéssel készült Pannon Primőr, továbbá a testes Rajnai Rizling, az elegáns Siller és a különleges élményt nyújtó Elixír Barrique Cuvée egészen sajátos bukéja maradt meg a közönségben, hanem nyilván a családi gazdaság egyik lelkének, Polgár Katalinnak a szavai sem szálltak el nyomtalanul. Egyébként sem ő, sem pedig a férje nem őshonos villányi. Frissdiplomásként kerültek Magyarország legdélibb történelmi borvidékére, ahol néhány hektárnyi szőlőt béreltek. – Férjem az akkori állami borkombinátban dolgozott, én meg a szakközépiskolában tanítottam. Lázadoztam a tanterv ellen, hiszen a leányoknak például traktorvezetést kellett oktatnom, ami ugyebár nagyon távol áll a nő igazi hivatásától és a családi, társadalmi szerepétől. Ezért inkább szakköröket vezettem, ahol főzést, népi hímzést és más hasznos dolgokat oktattam. Például azt, hogy miként tudtak a nagyszüleink ízes lekvárt és más ínyencségeket főzni – emlékezik vissza. Aztán amint engedélyezték a maszek munkát, vagyis az egyéni ötletek és a tehetség kibontakozását, már nem másodállásban foglalatoskodtak az időközben megvásárolt és fokozatosan gyarapodó szőlőben. Lépésről lépésre haladva kiépítették a Polgár Pincészetet, amely ma már fogalom. És nem csak Magyarországon. Polgár Zoltán és fia, aki ugyancsak egyetemi diplomás, az ötletgazda, új technológiák és az egészen kiváló gyümölcsös ízek megálmodói és konok valóra váltói. Katalin aszszony az üzletember, akinek látszólag egyszerű a filozófiája: – Az a legjobb bor, amit már kifizettek – szögezi le, miközben nagyot sóhajt, jelezve, hogy a jó bor és a cégér ellenére sem egyszerű a megélhetés. De nem is lehetetlen.

– Nem kedvelem azokat, akik siránkoznak. Minden tájnak, minden térségnek vannak olyan adottságai, amelyeket életrevaló ötletekkel és kemény munkával ki lehet, ki kell használni. Villányban például földből, borból lehet megélni. És a táj adottságához kötődő vendéglátásból. Nálunk a kilencvenes években egyetlen szálláshely sem volt. Ma hétszáznál is több a regisztrált családi panziók és más szálláslehetőségek száma. Borutakat, helyi látványosságokat szervezünk. Megtanultuk úgy kiszolgálni, úgy szeretni a vendégeket, hogy ők is megszeressenek bennünket. És visszatérjenek hozzánk – árulja el sikertörténetük egyik titkát. Polgárék ma csaknem harminc személyt tudnak egyszerre elszállásolni. Már épül a korszerű konyha, amelyből rövidesen helyi melegétel-specialitások kerülnek a vendégek asztalára. A pincészet borait pedig a legszínvonalasabb budapesti és más magyarországi, legújabban pedig svájci és finnországi éttermek is kínálják. Nálunk pedig a dunaszerdahelyi Fabex Kft. a forgalmazó. – Tájainkon is visszatérőben a néhai borfogyasztási kultúra, amely megveti a legkülönfélébb lőrék vedelését, és visszaállítja a társas élet egyik fontos kísérőjének, a csúcsbornak a kultuszát. Manapság fontos szempont az is, hogy ezekben a nedűkben minden olyan esszenciális nyomelem megtalálható, ami a különféle szupergyógyszerekben, élelmiszer-kiegészítőkben – sorolja ifjabb Polgár Zoltán. Orvosi szakvélemény szerint az infarktus meggátlásának egyik fontos anyaga is.

Kiváló borokhoz, baráti csevegéshez nem illik panaszos szó. Polgár Katalin is csak félig tréfásan jegyzi meg: – Elődeink úgy tartották, hogy az a sikeres borosgazda, aki a vagyona egy részét a pincében tárolja, a másik részét a szőlőben pátyolgatja, s bizonyos részét pedig a bankban őrzi. Nos, manapság még a legjobb magyar gazdák is úgy vannak ezzel, hogy tele a pincéjük borral, a szívük meg panasszal, mert a bankban nem a pénzük, hanem a sokféle hitelük tornyosul. Aztán koccintásra emeli a Rubin Cuvée-t: – De azért nem adjuk fel, és ha döcögve is, de úton vagyunk. És ha ezt a bort ízlelgetem, elszáll minden borús gondolatom.

Dunaszerdahelyen is minden vendég így volt ezzel.