Megállítani a túlköltekezést

„Intézkednem kell akkor is, ha népszerűtlen leszek” Somogyi Tibor felvételeA szükséges egészségügyi reformot azzal kezdi, hogy a lakosságra zúdít többletterheket. Csak nem várt ezért nyíltszíni tapsot?

Nem azért kötelezzük a beteget bizonyos anyagi terhek vállalására, hogy pénzhez jusson az ágazat, hanem azért, hogy korlátozzuk a felesleges kiadásokat. Hogy a lakosság nagy hányada ne az orvosnál múlassa idejét, ne kérjen és váltson ki orvosságokat, amelyeket kidob. Tavaly 37 ezer kiló (egymillió csomag) gyógyszer került a kukába, 1,1 milliárd korona értékben. A vényekért ezért vezetjük be a 20 koronás térítést, igaz, a beteg 20-20 koronát fizetni fog az alapellátást és a szakellátást nyújtó orvosoknál is. A kórházi kezeléshez (ágy- és kosztköltség) is hozzá kell járulnia majd, napi 30-30 koronával. Nincs jobb ötletünk a túlköltekezés megállítására.

A patikusok szerint nem „kóser”, hogy magánvállalkozókként az állami szférának kalapozzanak, ráadásul a receptek feldolgozásáért ők csak 2 koronát kapnak. Mivel ők hallgatják az idősek sirámait, akár le is mondanának erről a pénzről.

Nekem mások az értesüléseim, a gyógyszerészek eddig ingyen dolgozták fel a vényeket. Ezentúl évi kb. 100 ezer koronát tudhatnak magukénak.

Ugye elhiszi, hogy az emberek nem jó dolgukban betegednek meg, szorulnak ellátásra, gyógyszerre? Állítom, a kisnyugdíjas félelme jogos.

Intézkednem kell akkor is, ha népszerűtlen leszek. És tegyük kezünket a szívünkre: van becsülete, súlya annak, amihez ingyen jutunk hozzá? Mondok egy példát. Tavaly év végén az egyik mobilszolgáltató cég nagyvonalúan bejelentette, hogy karácsony napján ingyen lehet telefonálni. Mi történt? Leesett a hálózat, mert azok is hívtak, akik addig odafigyeltek számlájuk alakulására.

Már megbocsásson, a pénzhiányos ágazat reformját mégis miért az emberek megterhelésével indítja?

A minisztérium és az egészségbiztosítók miért nem fegyelmezik a túlköltekező kórházakat, orvosokat?

A kérdés jogos, de mert 1998 óta nem sok történt házunk táján, gyorsan kell cselekednünk. Természetesen az államigazgatási reformra is szükség van, sürgősen le kell építeni a túlburjánzott hivatali apparátusokat, véghez kell vinni a közigazgatási reformot, a teljes decentralizációt és sorolhatnám. Ugyanis ezen lépések nélkül szó sincs reformról, hanem ismét csak a nadrágszíjak öszszehúzásáról.

Épp ezt sérelmezik most az egészségügyi dolgozók, akiknek garantált bérük a felére csökken. A közalkalmazotti törvény értelmében.

Évekig az egyenlősdi miatt siránkoztak, most pedig, amikor megteremtettük annak a lehetőségét, hogy tudásuk, szakértelmük alapján kapják a megérdemelt jutalmat, tiltakoznak. A jó orvosok fizetése legyen magasabb mint a gyengén teljesítőké, mi ebben a rossz? A magán és a non-profit kórházakban sincs szó garantált bérekről, a munkáltató és az alkalmazott megállapodik a fizetés nagyságában. Ha ez ott életképes, miért ne működhetne az állami egészségügyi intézetekben?

Azért, mert a kórházvezetés eddig is szubjektív elbírálás alapján, magyarul pofa szerint osztogatta a jutalmakat, s félő, hogy ezentúl ezt teszi a bérkerettel.

Az alulfizetett orvosoknak merniük kell hallatni szavukat, saját érdekükben pedig akár kellemetlen kérdésekkel is ostromolni a vezetőséget. A főnökségnek tudatosítania kell, ha a jó orvosok elhagyják a kórházat, a betegek is elpártolnak. Ha pedig nem lesz elegendő beteg, a biztosítótól kevesebb pénzt kapnak, s megszűnhet az intézmény. Egyre viszont figyelmeztettem az igazgatókat: az ápolónők bérét rendezzék tisztességesen. Hiszen egy túlfoglalkoztatott kórházban – sok ilyenről tudok – 30 orvos hiányát senki sem veszi észre, ám 30 ápolónő nélkül „meghal” az intézmény. Szeretnénk, ha az új bérezési feltételek 2003 márciusától, legkésőbb áprilisától lépnének érvénybe.

Nagy a csend a kórházak, gyógyszertárak adósságainak rendezése körül.

Az idei költségvetés számol ezekkel a kiadásokkal. Tudomásunkra jutott viszont, hogy egyes intézetek adósságai megugrottak. Az igazgatók suba alatt aránytalanul nagy raktárkészleteket spájzolnak be, holott mi alaposan átvilágítjuk a június 1-től december 31-ig felhalmozott adósságok minden egyes tételét. És csak a valós költségeket térítjük meg az új esztendő első két hónapjában.

Annak ellenére, hogy Szlovákiában vészesen kevés gyermek születik, azt tervezi, hogy rövidesen a biztosítók részben sem járulnak hozzá a művi megtermékenyítés költségeihez. Tudatosítja, hogy emiatt nem születhet meg 450 kívánt gyerek? Annyira szegény az ágazat, hogy nem képes vállalni az évi 100 millió koronás kiadást?

Jelenleg erre nincs anyagi fedezet. A pénzt a súlyos betegségek kezelésére kell fordítani. Ne haljanak meg a daganatos és a szívbetegek, legyen keret a szervátültetésekre, a krónikus betegségekben szenvedők – például vese- és cukorbaj – ellátására. Kérdezem én: fogászat vagy életmentés? Ugyanis 2004-től a fogászati szakellátás is módosul, az alapbiztosításból – jelenleg 3 milliárd korona – nem téríthető a mostani terjedelem. A gyerekeknél – 18 éves korig – hangsúlyt kap a megelőzés, a felnőtteknél csak a fájdalmas esetek orvoslását térítik majd a biztosítók. A hospitalizáció időtartama is lerövidülhet, épp elkészítettük az egynapos sebészeti kezelések jegyzékét: 150 beavatkozás végezhető el ambulánsan.

Nem elégszem meg a válaszával, főleg azért nem, mert urológus-andrológus létére tudnia kell, hogy a meddőség súlyos betegség. Az érintett éppúgy meg akar gyógyulni, mint a rákos beteg.

Ez igaz, a megállapítás jogos. Keressük is a megoldást, a helyzet rendezése nem hárulhat csak az egészségügyre, tárgyalunk a szociális tárcával. A családok védelmében, ide sorolható a családtervezés is, törekedni fogunk az úgynevezett szociális gyógyászati csomag létrehozására. Ám a reform elképzelhetetlen a három egészségügyi törvény gyors módosítása, s a készülő új egészségbiztosítási törvény elfogadása nélkül.

Többször hangsúlyozta, hogy nem a kiskórházak, hanem a nagyok a pénznyelők, a biztosítók ennek ellenére lényegesen kevesebbet fizetnek a vidéki kórházban kezelt betegek gyógyításáért. Holott az ellátás minősége összevethető a nagyvárosi kórházban nyújtott szolgáltatásokkal.

A biztosítók nemcsak a kezelés minőségét szavatolják, hanem a gyógyítás költségeit is felügyelik. Nem kizárt, hogy pozsonyi ügyfeleik epeműtétjére mondjuk Ipolyságon kerül sor. Már tárgyalunk a biztosítókkal arról, hogy igazságosabban, figyelembe véve a minőséget, a nagyvárosiak kárára emeljék meg a vidéki kórházaknak juttatott anyagiakat.

Az Ön édesanyja az ország első nőgyógyász-docense, elismert szaktekintély. Hogyan értékeli miniszter fia kemény lépéseit?

Nyolcvankét évesen nehezen viseli a rám zúduló szitkokat. Neki sem tudok mást mondani, csak azt: korlátozottak a lehetőségeink, életszükséglet az anyagiak lehető legjobb felhasználása.