Meg kell nyitni az irattárakat

Az állam a pénzügyi oligarchia működése miatt van összeomlóbanSomogyi Tibor felvételeFőbb vonalakban mit tartalmaz a javaslat?

Az alapelv, hogy lényegében a parlament hatáskörébe utaljuk az összes olyan dokumentumot, amely a biztonsági szervek tevékenysége során keletkezett. Javasoljuk, hogy jöjjön létre a Nemzet Emlékezetének Intézete. Valamennyi állami szerv és szervezet, amely az említett dokumentumokkal rendelkezik, köteles lenne az Intézet tulajdonába adni ezeket az iratokat. Másrészt az Intézetnek biztosítania kell a viszonylag széleskörű hozzáférhetést a volt állambiztonság, vagyis az ŠtB dokumentumaihoz. Egy további rendelkezés azt a megbízhatósági feltételt határozza meg, amely alapján valaki az Intézetben dolgozhat. Ez azokra az ügyészekre is érvényes, akiket a főügyészség a törvény alapján arra jelöl ki, hogy az Intézettel együttműködjenek. A törvény a nácizmus és kommunizmus bűntetteit, illetve az emberiesség elleni bűncselekményeket is meghatározza, de az Intézet tevékenysége szempontjából, tehát nem büntetőjogilag.

Hogyan működne az Intézet?

A javaslatunk meghatározza, hogy az Intézet igazgató- és felügyelőtanácsának, illetve az intézményt kiépítő bizottságnak az egyik felét a parlament választja, a másik felét pedig a köztársasági elnök és a kormány nevezi ki. A bizottság alakítja ki az Intézet működési rendjét és fogadja el az alapszabályzatát.

A törvény az 1939–1989 közti időszakra vonatkozik. Ez azt jelenti, hogy a Horthy-féle Magyarországra is, amely a mai Szlovákia egy részét is magában foglalta?

A jogszabály-tervezet értelmében a kabinetet felkéri a volt Varsói Szerződés egykori tagállamainak kormányait, továbbá Csehországét, Németországét és az Orosz Föderációét is, hogy adják át a Szlovák Köztársaság állampolgárait érintő dokumentumokat az 1939 és 1989 közti határoknak megfelelően.

Ön szerint a leginkább érintett nemzedékek, társadalmi csoportok politikailag és erkölcsileg már megbocsátottak a „titkosoknak”. Nem lehet ez egyfajta kényszer is a viszonylag kicsi Szlovákiában, vagyis hogy egyszerűen meg kellett bocsátani?

Úgy vélem, nem. A náci és kommunista múlt valamennyiünket érint. Meggyőződésem, a titkosszolgálati levéltárak megnyitásával elégséges bizonyítékot nyerünk arra, hogy 1939–1989 között itt lényegében nem éltünk szabadságban, a náci és szovjet elnyomó szervek pedig a nemzeti identitásunktól és állampolgári jogainktól, szabadságainktól is megfosztottak bennünket.

A megbocsátás kényszerűsége alatt azt értem, hogy egyes nézetek szerint összeomlana az állam, ha feszegetnék a múltat.

Az állam a pénzügyi oligarchia működése miatt van összeomlóban. Ez a valóság, ez a mai Szlovákia. A pénzügyi oligarchia működése óriási egyenlőtlenséget szül a gazdasági jogok érvényesíthetősége terén, s az óriási korrupcióval lényegében képtelenné teszi az állami szerveket a hatalom gyakorlására.

Úgy gondolja, hogy Szlovákia már képes helyettesíteni azt a társadalmi csoport, amely bizonyos fokig összefonódott az ŠtB-vel?

Természetesen, igen. Mi már készek és felkészültek vagyunk helyettesíteni ezt a csoportot.

Peter Cibulka Csehországban évek óta gyűjti és közli a volt titkosszolgálati dokumentumokat. Egyes nyilatkozatai arra az ellentmondásosságra utalnak, hogy egyfelől van törvény a „titkosok” felelősségre vonására, másrészt az adatvédelmi törvény bizonyos fokig akadályozza a számonkérést. Szlovákiában mi a helyzet?

Szlovákiában is hatályos a személyi adatok védelméről szóló törvény, de a törvény szerint – és az adatvédelmi biztos állásfoglalása alapján is – nem személyi adat az ŠtB-vel együttműködő személy neve, illetve az a tevékenység sem, amit az ŠtB tisztjeként, munkatársaként végzett, tehát nyilvánosságra hozható.

A törvény Ön szerint azért is szükséges, mert mindenkinek joga van a vagyona elkobzásával szembeni jogorvoslatra. Vonatkozik a törvény azokra a magyarokra is, akiknek a vagyonát egyes Beneš-dekrétumok alapján kobozták el? Hiszen az is az 1939-1989 közti időszakban történt.

A vagyonelkobzás az akkor érvényes jog szerint ment végbe. A restitúció alapján visszaszolgáltatott magántulajdont jogellenesen, az érvényes törvénnyel ellenkező módon konfiskálták, illetve állami kényszer alapján váltott tulajdonost vagy került állami felügyelet alá. A Szlovákiában 1991 óta zajló restitúció a jogellenesen vagy politikai okokból elkobzott vagyonra vonatkozik, s nem azokra az elkobzásokra, amelyek az érvényes jog szerint történtek. A Beneš-dekrétumok a Szlovák Nemzeti Tanács és a csehszlovák szövetségi parlament törvényeivé váltak, így a vagyonelkobzás az akkor érvényes jognak megfelelően történt.

Erkölcsös jog volt ez?

Beszélhetünk, sőt beszélnünk kell a dolog erkölcsi oldaláról, de a jogszabályok kikezdhetetlenek, mert azokat az akkori legális, lényegében alkotmányos intézmények, a parlamentek alkották meg.

Törvényhozási szinten tehát semmi sem kezdhető a kérdéssel?

Nem. Nem restituálható olyan vagyon, amit az érvényes jog alapján koboztak el.

Politikai szinten sem követelhető valamiféle változás?

Politikailag követelhető, de az alkotmányunk szerint nem fogadhatók el olyan törvények, amelyek az 1945 utáni időszakban érvényes törvényeket törölnének el. Ez lehetetlen. Azok a törvények egyszer már érvényesek. Erkölcsi síkon szerintem mindanynyiunk jövője szempontjából fontos az eszmecsere, de az érvényes jog ebben az esetben nem változtatható meg.

Ön érvényes jogról beszél, ám gyakori érv az is, hogy a Beneš-dekrétumok lényegében már nem érvényesek.

Az a jog már végrehajtatott. Ezt az érvet olyan politikusok vetik fel a vitában, akik figyelmen kívül hagyják a jogi vonatkozásokat. A jog kötelező, a politikai eszmecserére nézve is, és egy jogállamban nincsenek semmiféle politikai indokok, amelyek az érvényes jog felett állnának.