Márai Sándor: A teljes napló, 1948 (részletek)

„Amíg az ország a Szovjet csatlós állama és a hazai bolsevisták kapzsi és kegyetlen rablóhadjáratának zsákmánya, magyar író még a létezése, az otthonmaradása tényével sem igazolhatja ezt a hazaárulást.”

„…egy ismerős név felidézi Türk, a pék emlékét. Ez a pék nyilas volt. Nagy pékséget vezetett az Attila utcán. Amikor az ostrom elkezdődött, a nyilas péket elhagyták a segédei. A pék nekiállt sütni. Utolsó pillanatig sütötte a kenyereket, dagasztott, fűtött és sütött. A házat szétlőtték körülötte, csak a pékség kéménye és kemencéje maradt sértetlen. A környező pincékben az ostrom alatt kaptak friss kenyeret, mert a pék sütött. Az oroszok már a Vérmezőhöz értek. Akkor eldobta a lapátot, leült a kemence elé, úgy várta az ellenséget. Nem szökött el Nyugatra. El is fogták, internálták. Sokféle hősiesség van. De talán ez az egyetlen, igazi, emberi. Mikor hős egy pék? Ha kenyeret süt, haláláig.”

„Ma négy hete, hogy elutaztunk. Az én életemben ez volt a földrengés: elhagyni, deresedő fejjel, családdal az otthont, a hazát… Most egészen egyedül vagyok. Ebben az első négy hétben csak én tudtam magamon segíteni; senki más nem segített. Régi ismerősök, akik buzgón rábeszéltek erre az utazásra, e négy hétben elnémultak. Reszkettek, hogy kérek tőlük valamit.”