Makacsság vagy elvi álláspont?

„Álláspontunk, hogy a magyar parlament által elfogadott törvény nem érvényesíthető Szlovákiában.” Ľuboš Pilc felvételeÁllamtitkár úr, a kormányfőt nyilván nem fogja bírálni, de mégiscsak kíváncsi vagyok a véleményére Mikuláš Dzurinda sokak szerint botrányos vasárnap esti sajtótájékoztatójáról. A kormányfő mondott egy mondatot az amerikai kérésről, aztán egyetlen újságírói kérdésre sem válaszolt. A csehek ennél sokkal jobban megtisztelték a közvéleményt, hiszen azonnal bejelentették, hogy Washington a Szaddám Huszein elleni katonai akció esetén a légtér megnyitását, a szövetséges haderők átvonulásának engedélyezését kéri, továbbá a Kuvaitban állomásozó vegyvédelmi alakulat létszámának mielőbbi bővítését. A szlovák miniszterelnök vajon miért titkolózik?

Szerintem nem titkolózik, csak a megfelelő sorrendet tartja be. Először az államfőt, majd a koalíciós partnereket és az ellenzéki pártokat tájékoztatja, velük konzultál az amerikai jegyzékről. Ha a kérés a kormány, majd a törvényhozás elé kerül, akkor mindenről részletesen tájékoztatjuk a lakosságot.

Ezzel viszont csak különböző híreszteléseknek, sőt: rémhíreknek adnak táptalajt. A csehek ezt kivédték, hiszen egy pillanatig sem beszéltek mellé.

Mi sem, csak nem a sajtón keresztül üzengetünk a koalíciós és ellenzéki partnereinknek.

Az amerikai jegyzék és az egyre feszültebb nemzetközi légkör viszont kimondottan jól jön a mélynemzetieknek, a kommunistáknak, vagyis annak a fura alkalmi társaságnak, amely Szlovákia NATO-tagságával kapcsolatban népszavazást szorgalmaz. Mit szól ahhoz, hogy Ján Čarnogurský és Ján Slota egy táborban kampányol?

Személyek részvételét nem kommentálom. Az is egyértelmű, hogy állampolgári joguk a referendum kezdeményezése. Ha összegyűjtik a szükséges 350 ezer támogató aláírást, akkor lesz népszavazás. Két gondom van az említett kezdeményezéssel. Egyrészt azt hangoztatják az aláírásgyűjtés elindítói, hogy ők csupán társadalmi vitát akarnak, holott erre eddig legalább két esztendejük volt. Ennél is súlyosabb kifogásom pedig az, hogy a legtöbbször olcsó demagógiával riogatják az embereket, akik természetesen szintén félnek a háborútól. Az viszont nem úgy van, hogy ha belépünk az észak-atlanti katonai szövetségbe, akkor belesodródunk mindenfajta, amerikai érdekeket szolgáló konfliktusba. Ez a tények és a lehetőségek súlyos leegyszerűsítése.

Mégis eredményesnek tűnik a petíció kezdeményezőinek törekvése, hiszen hosszú hónapok óta most fordult elő, hogy a szavazásra jogosultak közül többen ellenzik Szlovákia NATO-tagságát, mint amennyien támogatják.

A demagógiával párosuló riogatás nyilván nem hatástalan. Ennek ellenére mi nem ilyen szinten igyekszünk meggyőzni a kétkedőket arról, hogy Szlovákia alapvető érdeke is végérvényesen a demokratikus országok közösségébe tartozni. Azt is nyíltan kimondjuk, hogy ennek a civilizált értékrendnek a megvédésében Szlovákiának is vannak kötelességei. Olyan mértékben, olyan eszközökkel, ahogy arról a törvényhozásunk szuverénül dönt.

Megakadályozhatja-e vagy nehezítheti-e ez a kezdeményezés Szlovákia NATO-csatlakozását?

Meggyőződésem, hogy nem, hiszen a tavalyi prágai NATO-csúcson meghívást kaptunk a katonai szövetségbe, a szlovákiai parlament pedig óriási többséggel vetette el a kommunisták népszavazási indítványát. Tény viszont, hogy ez a kezdeményezés politikai károkat okozhat az országnak. A nyugati diplomaták ma főleg azt kérdezik, hogy meddig tarthat az aláírásgyűjtés. Ugyanis márciusban Brüsszelben aláírjuk a csatlakozási szerződést, és a partnereink egy éven belül le akarják zárni a ratifikációs folyamatot.

Államtitkár úr, váltsunk témát. Magyarország érintett szomszédjai közül Szlovákia az egyetlen, amely kereken elutasítja a kedvezménytörvényt. Holott ezt a jogszabályt azért a Velencei Bizottság sem söpörte le az asztalról, habár kifogásokat emelt a magyar jogi normával szemben. Miért ez a szlovák makacsság?

Nem makacsság ez, hanem következetes elvi álláspont. A lényege pedig az, hogy a magyar parlament által elfogadott törvény nem érvényesíthető Szlovákiában.

Tényként említem, hogy a szlovákiai német nyelven is oktató iskolákat viszont főleg a Goethe Intézet évek óta támogatja, méghozzá a németországi törvények alapján. Ez ellen viszont sosem emeltek kifogást.

Hadd hivatkozzam én is a neves európai jogászok alkotta testület állásfoglalására, amely szerint az anyaország támogatása kizárólag az identitás megőrzését és a nemzeti kisebbségek kulturális életét és művelődését segítheti, éspedig annak az országnak a beleegyezésével, amelynek a kedvezményezett személyek az állampolgárai. Mi teljesen legitimnek tartjuk a magyar kormánynak azt a törekvését, hogy támogatni óhajtja a Szlovákiában élő magyarok anyanyelvi iskoláit és kulturális életét. Ezért javasoljuk már elég hosszú ideje a kormányközi kisebbségi bizottság összehívását, mert ez a fórum hivatott arra, hogy megegyezzünk a támogatás formáiról.

Akkor hát eleve elvetik még a módosított kedvezménytörvényt is?

Erre nem tudok mit válaszolni, hiszen még nem született meg a módosított normaszöveg. Elvben anynyit mondhatok, hogy a jogszabály megváltoztatása nyilvánvalóan a magyar törvényhozás szuverén joga. Az európai szervek és a szomszédos országok különböző szempontok alapján érintettek, tehát ők is szuverén módon hozzák meg elvi álláspontjukat,miként eddig is így tették. Hadd emlékeztessek arra is, hogy Strasbourgban és Brüsszelben Szlovákia álláspontját támogatják.

Várható-e a szlovák–magyar nézetkülönbségek mielőbbi feloldása?

Ez mindkét ország létérdeke. Az elmúlt esztendőben valóban látványosan gyarapodtak a szlovák–magyar kapcsolatok. Ezt a jószomszédi viszonyt jelképezi az újjáépített Mária Valéria híd is. Ugyancsak fontos a visegrádiak további együttműködése, belátható időn belül már az Európai Unióban is. Ezeket a távlatokat semmiképpen sem szabad veszélyeztetni szűklátókörű vagy idejét múlt próbálkozásokkal.

A kedvezménytörvényt azonban semmiképpen sem lehet így minősíteni, hiszen nem az egyetlen ilyen jogszabály Európában.

Erre a felvetésére csak a módosított normaszöveg alapos elemzése után tud a szlovák fél feleletet adni.