Maga sztár? És nem munkanélküli?

A SuperStar mezőnye az első döntő utánTASR-felvételNyilvánvaló volt, hogy előbb-utóbb a környékünkön is kezdetét veszi a „sztárcsinálás”, hiszen ami a nyugati országokban sikeres, az tájainkon is táptalajra talál. Magyarország Megasztár-, Szlovákia SuperStar-lázban ég. A versenyzők és nézők pedig mindennel elégedettek. Egyelőre. Náluk már csak a televíziós csatornák elégedettebbek. A műsorok nézettsége hatalmas, érkeznek az emelt díjas SMS-ek. A problémák a zenei nagyhatalmak piacán is csak pár évvel később jelentkeztek.

Angolszász országok

Az angol nyelvterületen mára nagyrészt közöny váltotta fel a lelkesedést. A lecsupaszított közízlés ugyan pozitív irányba változott, a műsorok mégis képtelenek tartósan pályára állítani új tehetségeket. „Munkanélküli sztárokat” termelnek, akik amilyen gyorsan jönnek, olyan gyorsan tűnnek el a süllyesztőben. Ez szomorú, mert nem valóságshow-kban villogó „magamutogató bohócokról”, hanem tehetséges fiatalokról van szó. Egyetlenegy jelöltnek sem sikerült huzamosabb ideig (két-három évig) az élvonalban maradnia. A tévécsatornákat ez hidegen hagyja, ők nem foglalkoznak felfedezettjeik utóéletével. Nekik a nézettség a fontos, valamint hogy a résztvevők az országjáró haknikon a csatornát népszerűsítsék, és miután elindul a következő sorozat, szélnek eresztik őket. Angliában egymást érték a tehetségkutatók, ezért a nézők egyszerűen képtelenek voltak lépést tartani velük. A valóságshow-k szintjére degradálódtak, és mára – egy-két kivételtől eltekintve – megszűntek.

Pop Idol

Emlékszik még valaki egy Michelle McManus nevű énekesnőre? Bizonyára senki, hiszen jóformán a híre sem érkezett meg hozzánk, pedig tavaly januárban három hétig vezette a brit kislemezlistát az All This Time című felvételével. A nagyobb baj, hogy már az angolok sem emlékeznek a Pop Idol második sorozatának győztesére! Néhány hete tíz megkérdezettből mindössze ketten tudták beazonosítani, és ők is csak annyit mondtak róla, hogy a „túlsúlyos lány valamelyik show-ból”. Ide jutottunk! Michelle hiába járta meg Európa legjelentősebb listájának csúcsát, néhány hónap leforgása alatt még honfitársai körében is feledésbe merült!

Nagy-Britanniában a legnagyobb népszerűségnek a Pop Idol első fordulója örvendett. A versenyzők közül hárman – a nyertes: Will Young, a második helyezett: Gareth Gates és egy Darius nevű fiatalember nagy sikereket értek el. Összesen húsz hétig vezették a brit kislemezlistát, különböző slágereikkel. A verseny óta három év telt el. Will Young második albumának sikere meg sem közelítette az elsőét, Darius eltűnt, Gareth Gatest pedig különösebb visszhang nélkül menesztette a kiadója, miután a második lemeze iránti kereslet jócskán elmaradt a várttól. Azóta hiába járja a lemezcégeket, az ajtók bezáródnak előtte. Kiégett, uncsi a képe – mondják a szakemberek a huszonegy éves fiatalemberről! Egyik pillanatról a másikra a reflektorfényből a popzene szemétdombján találta magát. Ezt bizonyára nem könnyű megemészteni.

A zeneipar felelőssége

Michelle McManus és a többi fiatal eltűnésének oka összetett, nem elsősorban a tehetségkutató műsorok struktúrája a felelős. Sokkal inkább okolható a megváltozott zeneipar, amely nem vagy csak ideig-óráig képes teret biztosítani a tehetségeknek. A szakma az elmúlt években Európa-szerte alaposan átalakult. Felhígult, telített lett, hatalmas a konkurenciaharc, és a tehetség háttérbe szorult. Bárkiből sztár lehet, miközben a sztárság mint fogalom jelentése is megváltozott. Manapság az új előadók és együttesek kilencven százaléka mindössze egy lemez erejéig eladható. Általános jelenség, hogy az első album hatalmas siker, a második már kevésbé fogy, a harmadik iránt pedig nincs semmilyen kereslet. Ha egyáltalán eljutnak odáig. Hőseink meg nem értik, hogy mi az oka ennek, hiszen lemezeik egyre jobbak, a kritikusok is dicshimnuszokat zengnek róluk. A popzene szereplői szezonális termékké váltak. A közönség egy része valóban új arcokra vágyik, de ne felejtsük el, hogy a közízlést a szakma irányítja, az emberek többsége arra vevő, amit lát, hall a médiában.

A fiatalok pályája a verseny végeztével általában mellékvágányra kerül. Angliában a többség a „munkanélküli sztárok” táborát gyarapítja. Nem mennek vissza a gyárba robotolni, de már a titkárnői állás sem vonzó számukra. Érthető, hiszen ennél többre vágytak. Más dolog, hogy nincs is rájuk szükség, kimutatták, hogy a tévét megjárt emberek a munkáltatók körében negatív személyekké válnak, a cégek egyszerűen elzárkóznak előlük. Tehát nem a jelentkezők hozzáállásán kell változtatni – ahogy azt sokan hangsúlyozzák –, az sem megoldás, ha valaki mindenféle terv nélkül, „lesz, ami lesz alapon” nevez be, mert könnyen előfordulhat, hogy több kára származik belőle, mint haszna. Legalábbis az angliai statisztikák ezt sugallják. Aki játszik hangszereken, elmehet bárba zenélni, esetleg utcazenésznek, de ez is hatalmas visszalépés. Ebből kifolyólag sokan elkallódnak, elkeseredésükben a kábítószerhez nyúlnak, de erről már nem értesülünk, hiszen a fény a popzene új szereplőire vetül. A nagy piacokon tehát bebizonyosodott, hogy nincs szükség a versenyekre, azok többé-kevésbé csődöt mondtak.

Megasztár

Környékünkön más a helyzet. Bár sokban nem különbözik. Előny, hogy kicsi a piac, és (egyelőre) nem érik egymást a versenyek. A Megasztár első fordulója nagy siker volt, minden várakozást felülmúlt. A két nyertese: Oláh Ibolya és Gáspár Laci. A csúcson vannak. Egyértelmű azonban, hogy sikereiket a következő lemezükkel nem fogják megismételni, mert lehetetlenség. De bízzunk abban, hogy a lejtőn lefelé lesz több állomás, sok albumot tudnak még megjelentetni. Szándékosan nem neveztem nyertesnek a győztest, Tóth Veronikát. Albuma ugyan bearanyozódott, de gyorsan eltűnt az eladási listáról, miközben két társa még mindig az élmezőnyben tanyázik. Sokan csalódtak a lemezében. Hibát követett el azzal, hogy Cserháti Zsuzsára alapozta a jövőjét. Félő, hogy ez lesz a végzete. Meg-győződésem, hogy a zsűritag, producer Pierrot irányítása mellett jobb album született volna, de Vera inkább a nagy példakép egykori alkotógárdáját választotta. Akik csalódtak a lemezében, biztosan nem veszik meg a következőt, még annak elle-nére sem, hogy az énekesnő nemrég stílusbeli váltást harangozott be. Vajon mihez kezd, ha a zeneiparnak már nem lesz szüksége rá? Érettségije sincs, a zene kedvéért megszakította a tanulmányait.

SuperStar

Amíg Magyarországon évről évre több hazai lemez fogy, mint nemzetközi, addig nálunk a trend teljesen ellentétes. A szlovák hanghordozók forgalma jócskán visszaesett az elmúlt években. Ebből kifolyólag a SuperStarból nagyot profitálhat a zeneipar. A kínálat felfrissülhet, a hanglemezipar végre felébredhet a kómából. De ehhez szükséges a segítség, az alapos háttérmunka, a tehetségkutató elindítása ugyanis önmagában nem oldja meg a kaotikus helyzetet. A siker érdekében nagy összefogás szükségeltetik, nehogy elakadjon valahol a gépezet.

Közben tanulni kellene a nyugati versenyek hibáiból. Fel kéne mérni, hogy a magyar és a szlovák piac mennyi új előadót képes befogadni, és ami ennél is fontosabb: eltartani. Nehogy átessünk a ló másik oldalára, és mi is futószalagon gyártsuk a „munkanélküli sztárokat”. És persze azt sem szabad megengedni, hogy mostantól a siker felé vezető út kizárólag a tehetségkutató versenyeken keresztül vezessen.