LITER(ATÚR)ÁS LIMERIKEK GYÖRE GABRIELLÁTÓL

hosszan elkerült a gyönyör.

Bent ült egy gödörbe’

és így szólt: „Vödörbe

ha nyúlnék, az is csak csöbör.”

Van egy srác, úgy hívják, Kázmér.

Jó pénzért bárkinek ’lázmér’.

Meglátott ma nála,

lecsúszott gatyája,

s azt mondta: „Fizetni ráér!”

Egykor egy gyönyörű kokott

érezte: híre megkopott.

De szakmában maradt,

egy palimadarat

magának míg meg nem fogott.

Egy nő, ha híre megkopik,

nem lesz szenzáció, topik,

a profik szaladnak,

s emléknek maradnak

tapik, popik, kokik, krokik.

Volt egy lány, úgy hívták, Márta.

Évekig hiába várta,

hogy herceg lovagol

felé, s a lovag-ól

ő lesz. ĺgy maradt a párta.

„Oly szép szín a vörös buzér”

– mondta a festő – nem huszár! – „Rólad festek képet

csak engedd ekémet

vereslő dombodba huszér’!”

Egy nő, lakhelye Takla-makán

semmi ruhát nem tarta magán

csak hennát – festékként –

használ; és esténként

ellovagol egy barna bakán.

Álmodozó szép lány Ráchel.

Álmában kanos úr rálel,

s kérdezi: „Élvezi?”

„Éppen így éteri!”

Ám a Nap lassanként már kel.