Lipšic: igazságos igazságügyet

„Túl formális és nehézkes a polgárjogi eljárás, s lehetővé teszi, hogy az alperes kénye-kedve szerint húzza az időt” Somogyi Tibor felvételeA koalíciós partnerek közül állítólag senki nem akarta az igazságügyi tárcát, végül a Kereszténydemokrata Mozgalomra „sózták”. ĺgy volt?

Igazságérzetem miatt be kell vallanom, hogy valóban volt néhány népszerűtlen minisztérium, éspedig az egészségügyi, a szociális és az igazságügyi reszort, mert ezek szorulnak a legnagyobb és legkevésbé népszerű, bizonyos érdekcsoportok óriási elégedetlenségét kiváltó reformokra. Végül olyan egyezség született, hogy minden párt kap egy népszerűtlen funkciót, és az igazságügy a KDH-nak jutott.

A bíróságok megreformálása kemény diónak látszik. Hogyan kezd hozzá?

Nemcsak a bíróságokra, a jogalkotási folyamra is reformok várnak, ugyanis a törvény-előkészítő tanács a múltban gyakran ideológiai szervezetként tetszelgett, miközben elsősorban a szakmai kérdésekre kellett volna összpontosítania. A bírósággal kapcsolatban pedig módosítani kell a bírósági eljárást és a bíróságok szerkezetét szabályozó jogszabályokat, meg kell változtatni a bíróságok számát, erősíteni kell a bírók felelősségtudatát.

Hogyan?

A bírósági eljárást több intézkedéssel próbálom majd rövidíteni. Először is módosítani kell a polgári perrendtartást, ugyanis jelenleg a polgárjogi eljárás túl formális és nehézkes, és lehetővé teszi, hogy az alperes kénye-kedve szerint húzza az időt. Rövidesen elkészül az ezt orvosló módosító tervezet. Megpróbálom javítani a bíróságok belső szerkezetét, munkaelosztását, éspedig a bírósági menedzsment bevezetésével az összes járásbíróságon. Az állami költségvetésből egyelőre 35 járásbíróságra lesz pénz...

Ez a szám összhangban van azzal az elképzeléssel, hogy csökkentik a járásbíróságok számát?

Igen, főleg a kisebbeket szeretnénk megszüntetni.

Vagyis azokat, ahol most nem vezetik be a bírósági menedzsmentet?

Biztosan nem csak 35 járásbíróság lesz, de logikusan a menedzsmentet először a nagyobb bíróságokon vezetjük be. Visszatérve a bírósági eljárásra: gyorsulást várunk az úgynevezett főhivatalnokok alkalmazásától is; a bíróknak ugyanis több idejük lesz az egyes ügyekkel, bírósági döntésekkel foglalkozni. Ezenkívül nagy hangsúlyt kívánok fektetni a peren kívüli megegyezésre. Több országban – főleg a kereskedelmi ügyekkel kapcsolatban – ez jól működik, és nálunk is lényegesen tehermentesítheti a bíróságokat.

És mihez kezd a korrupcióval?

Megpróbálunk olyan eszközöket találni, melyek segítségével nőni fog a korrupció leleplezésének a valószínűsége, aminek preventív hatása lehet. A bíróság zárt rendszer, benne korrupciós sémák működnek, melyekben bizonyos ügyészeknek és bíróknak megvan a helyük, ezért nagyon nehéz bármit is leleplezni. Akkor van remény sikerre, ha a rendőrségnek vagy az ügyészségnek sikerül együttműködésre kényszerítenie e zárt rendszer valamelyik láncszemét.

Ez lenne a koronatanú intézménye?

Igen. Más államokban bevált, hogy ha a bűntény egyik szereplője ellen a rendőrségnek van valamilyen, akár egészen más jellegű bűncselekményre vonatkozó bizonyítéka, akkor annak fejében, hogy vagy elejtik ellene a vádat, vagy kisebb büntetést kap, együttműködik a hatóságokkal, azaz segít leleplezni a korrupciós hálózatot, sőt a bíróságon is tanúskodik. Az Egyesült Államokban, Spanyolországban, Olaszországban nagyon jók a tapasztalatok a vádalkuval.

Nálunk ez eddig miért nem jutott senkinek az eszébe?

Az intézmény ellenzői azzal érvelnek: nem igazságos, hogy valaki enyhébb büntetést kapjon csak azért, mert tanúskodik a többiek ellen. Szerintem viszont ez hatékony intézmény és jobb a semminél.

A különleges ügyész intézményét is szeretné meghonosítani Szlovákiában, csakhogy Milan Hanzel főügyész nem ért egyet az elképzeléssel.

A főügyészség nem tiltakozik, csak kicsit eltér az elképzelése arról, ki nevezze ki a különleges ügyészt, és hogy az új ügyésznek mennyire kelljen a főügyészség utasításai szerint dolgoznia. Ezek már részletkérdések. A főügyészség eleinte teljesen ellenezte az intézményt, mostanra beismerte szükségességét, és a napokban tárgyalunk az említett részletekről. Bízom benne, sikerül megegyezni, mert hatékony korrupcióellenes fegyverről van szó.

Mi a helyzet a vizsgálóbíróval? Arra már nincs szükség?

Spanyolországban, Portugáliában, Franciaországban ennek történelmi gyökerei vannak, de lényegében nem orvosolja közvetlenül a korrupció problémáját. Rendkívül bonyolult intézményről van szó, és az az érzésem, néhány érdekes film hatására próbálták egyesek nálunk is bevezetni anélkül, hogy tanulmányozták volna, máshol ez milyen körülmények között és miért működik. Különleges ügyészre és különleges bíróságra szüksége van Szlovákiának, a vizsgálóbíró viszont fölösleges.

Korábban lapunknak a korrupcióellenes intézkedésekkel kapcsolatban ön úgy fogalmazott, hogy érdemes elgondolkodni a bírói fizetések emelésén. A héten viszont az ön javaslatára egyelőre nem emelik a béreket.

Kompromisszum, hogy a béremelésre csak fél év múlva kerül sor. Egyébként szerintem a fizetések nagysága nem függ össze azzal, lefizethető-e valaki vagy sem. A bírók átlagban 30 ezret keresnek, vagyis nagyjából annyit, mint a képviselők. Ebből már tisztességesen meg tudnak élni. Elemzések szerint, ha valakinek tisztességes fizetése van, akkor a korrupció elsősorban erkölcsi magatartás kérdése. Vagyis nem valószínű, hogy ha egy 30–35 ezer koronás fizetést kapó bíró korrumpálható, akkor már nem lesz az, ha bérét emelik néhány ezerrel.

Ezek szerint a beharangozott etikai bizottságnak lenne igazán értelme. Lesz belőle valami?

Gondolkodunk rajta. Az etikai bizottság fontos lenne, mert kivizsgálná az erkölcsi vétkeket, és a fegyelmi bizottság előtt érvelhetne. Törvény írhatná elő a bizottság megalakulását, és a testületben nemcsak bírók, hanem úgynevezett laikusok is helyet kapnának, így hatékonyan meg lehetne törni a bírók hamis szolidaritását is. Nehéz megmondani, hogyan végződik a bizottság létrehozásáról szóló vita.

Visszatérve a bírósági menedzsmentre: ezt a legfelsőbb szinten is be kellene vezetni, Štefan Harabin viszont ellenkezik. Úgy tűnik, elődjétől a miniszteri széken kívül megörökölte a legfelsőbb bíróval folyó konfliktust is. Ezzel vajon mihez kezd?

Én nem akarok konfliktust szítani, sem orvosolni. Törvény írja elő, hogy az ügyeket július 1-jétől véletlenszerűen, számítógép segítségével utalják a bíróknak, és az egyes bíróságokon alkalmazott számítógépes rendszert az igazságügyi minisztériumnak kell jóváhagynia. Vagyis július 1-jétől Harabinnak már el kellett volna küldenie jóváhagyásra a legfelsőbb bíróságon bevezetendő rendszer tervezetét, ezt a mai napig nem tette meg.

Pedig nincsenek messze egymástól: egy épületben székel a minisztérium és a legfelsőbb bíróság.

Néha úgy érzem, mintha én és Harabin úr két különböző Törvénytárat olvasnánk. A jogszabály ebben az esetben egyértelműen fogalmaz.

Vagyis Harabin megsérti a törvényt?

Ebből a szempontból a legfelsőbb bíróságon törvénysértés folyik.

Ha én, egyszerű polgár megsértem a törvényt, automatikusan megbüntetnek. Ha a legfőbb bíró követ el törvénysértést, neki miért nem görbül még a haja szála sem?

Amikor a bíróságokról szóló törvény módosító tervezete készült, senki nem feltételezte, hogy a bíróság legbefolyásosabb képviselői törvénysértésre vetemedhetnek. Nem akarom kiélezni ezt a konfliktust, érdekem, hogy a legfelsőbb bíróságon is tiszteletben tartsák a törvényt.

Csakhogy Harabin nyilvánosan kijelentette, hogy erre nem hajlandó.

Ez egyértelmű jelzés a szakmai és laikus nyilvánosság felé...

Gondolja, hogy a közvélemény nyomására Harabin megváltozik?

A legfelsőbb bíróság elnöke a bírói tanácsnak tartozik felelősséggel. Jó lenne, ha a tanács elgondolkodna, hogy Harabin viselkedése és hozzáállása nem csökkenti-e a bíróság megbízhatóságát. A tanácsnak hamarosan új elnököt kell választania a legfelsőbb bíróság élére, és bízom benne, a tanácstagok figyelembe veszik az említett törvénysértést és a rossz hírnév keltését is.