ĺgéretek – papíron és szóban

Egy választási programnak nem keresztrejtvénynek kellene lennieSomogyi Tibor felvételeA pártprogramok a nemzetiségi kérdés kezelése szempontjából, de általában véve is rosszabbak a négy évvel ezelőttieknél. Mi lehet ennek az oka?

Őszintén szólva meglepett a programok színvonala és terjedelme, illetve a nemzetiségi kérdés kezelése. A jelenlegi kormány tapasztalataiból ugyanis sok mindent fel lehetett volna használni, az elért eredményeket lehetett volna továbbfejleszteni. Valószínűleg azért fogalmaznak tömören a pártok, illetve nem foglalkoznak bizonyos témákkal, nehogy szavukon foghassák őket a voksolás után. Minél kevesebbet ígérnek, annál kevésbé lehet őket később ellenőrizni. ĺgy viszont szinte kiszámíthatatlan a jövő politikája, bármilyen összetételű lesz is a kormány, nem tudjuk, mit várhatunk a nemzetiségi politika terén, mert erről programjaikban nem szólnak. Mindenképpen meglepetésre számíthatunk.

A politikusok a nyilvánosság előtt azt hangoztatják, van receptjük az úgynevezett romaprobléma rendezésére; ez sem szerepel a programjukban?

Lépten-nyomon erről beszélnek, de a programokban erről egyetlen szó sincs. Bocsánat, a Smer programjában van két mondat, de az is olyan szellemben, hogy erélyesen kell fellépni, rendet kell teremteni, de hogy konkrétan mire gondolnak, azt a polgárok fantáziájára bízzák. A többiek pedig úgy tesznek, mintha a roma szó tabu lenne, vagy mintha az úgynevezett romakérdés nem létezne. Ez nemcsak azért furcsa, mert a papírra vetett ígéretek szöges ellentétben állnak a szóban elhangzottakkal, hanem azért is, mert a romák embertelen életkörülményei, külföldre vándorlásuk, szociális helyzetük a társadalom legsúlyosabb gondjai közé tartoznak, s erre a külföld is többször felhívta a figyelmet.

Ott sem említik e kérdéskört, ahol például a régiófejlesztésről, lakásépítésről, oktatásügyről szólnak?

Mivel nemzetiségi fejezetet nem találtam, a sorok között, különböző ígéreteket olvasva próbáltam felfedezni legalább egy kis utalást a nemzetiségi dolgokra. Néhol találtam olyan megfogalmazást, mely akár a nemzetiségi politikában is alkalmazható lehet, de ehhez figyelembe kellett vennem azt is, hogy az egyes pártok eddig hogyan viselkedtek. Például amikor a szociális bérlakásokról esik szó, a politikai erők eddigi tetteire gondolva próbáltam kikövetkeztetni, esetleges nemzetiségi politikájukban ez mit jelentene. Csakhogy egy választási programnak nem keresztrejtvénynek kellene lennie.

És a parlamenti ellenzék?

A HZDS ignorálja a kisebbségeket. Kíváncsian böngésztem a Szlovák Nemzeti Párt programját, mert Malíkováéknak volt néhány éles kijelentésük a romákkal és a magyarokkal kapcsolatban, de náluk sem találtam semmit.

Az emberi jogok, a hátrányos megkülönböztetés, az esélyegyenlőség, a fajgyűlölet kérdése is tabu?

A Szociáldemokrata Alternatíva (SDA) fiataljai egy egész oldalt szentelnek a diszkriminációnak, a kemény és burkolt rasszizmusnak, de rajtuk kívül senki nem foglalkozik a másság iránti türelmetlenséggel.

A regionális választási kampányban előkerült az úgynevezett magyar kártya. A programokban a magyarokkal, például a külföldi magyarokról szóló törvénnyel kapcsolatban sem fogalmazódik meg semmi?

Nem. Érdekes, hogy a kereszténydemokraták is kihagyták ezt a témát, és az MKP is hallgat róla, ahogyan a Beneš-dekrétumokról is. Az MKP programjában ugyan van egy megjegyzés, mely szerint a diszkriminációval, a kollektív bűnösséggel kapcsolatos, múltbeli problémákat rendezni kell, amit a Beneš-dekrétumokkal összefüggésbe lehet hozni, de konkrétan nem mondják ki. Egyébként csak az MKP rendelkezik bizonyos pozitív, kisebbségügyi koncepcióval, illetve az ANO-nál és az OKS-nél is fellelhető a nemzetiségi politika egyfajta vázlata. Meglepő volt számomra, hogy a magyarok már nem szorgalmazzák az alkotmány preambulumának módosítását, és általánosságban elmondható: az MKP idei programja diplomatikusabb, óvatosabb a korábbinál, kerüli a kényes kifejezéseket.

Ön úgy fogalmazott, hogy mivel csak az MKP-nak van egyfajta nemzetiségi koncepciója, akár kormányszerephez jutnak a magyarok, akár nem, a többi párt választások utáni kisebbségi politikája csak reakció lesz a magyarok elképzeléseire.

Más nem lehet, mert a többieknek lényegében nincs papírra vetett elképzelésük, ezért csak a magyarokra reagálhatnak: ellenkezhetnek, védhetik velük szemben az államot, esetleg együttműködnek velük. Mindenképpen a magyar követeléseket fogják értékelni, hogy mennyire elfogadhatóak. Ez nagyon szomorú, mert így nem lehet konszenzust elérni. Látszik, hogy az egyes pártoknak nincs kisebbségügyi szakértőjük. Az MKP kivétel, de ez a párt a program jelentős részét érthetően a magyarokra méretezte.

Bugár Béla egyszer úgy fogalmazott, hogy nem az MKP, hanem a többi párt minősíthető etnikai jellegűnek, mert az MKP nemcsak a magyarok, hanem az egész ország problémáival is foglalkozik, viszont a többi politikai erő csak a többségi társadalomra összpontosít. Erről mi a véleménye?

Az MKP mostani programja kiegyensúlyozottabb, mint a négy évvel ezelőtti, valóban érint minden össztársadalmi problémát. Amikor azt állítom, hogy az MKP választási programját a magyarokra méretezte, akkor elsősorban a kisebbségi kérdéskörre gondolok. De ez érthető, mert a magyar kisebbséget egyetlen párt sem említi, mintha nem is léteznének, mintha nem tudnának a magyar közösség bizonyos igényeiről, esetleges követeléseiről. Úgy tesznek, mintha ezzel kapcsolatban nem kellene állást foglalni. De a csehekre, ruszinokra és a többi kisebbségre se gondol senki. Amikor az MKP-program kiegyensúlyozottságáról és arról beszélek, hogy érthető a pártnak egy bizonyos közösségre való irányultsága, azt is el kell mondanom, hogy Bugárék valódi polgári párttá válhattak volna, ha az OKS képviselőit felveszik jelöltlistájukra.

Említette, hogy meglepetés lesz a következő kormány nemzetiségi politikája. Kellemes vagy kellemetlen meglepetésre kell számítanunk?

Az integrációs folyamatnak köszönhetően a jelenlegi kabinet is csak olyan intézkedéseket engedhetett meg, melyeket külföldön kedvezően fogadtak. Mivel szinte az összes párt támogatja az uniós és NATO-csatlakozást, nem hiszem, hogy a következő kormány magára akarja majd haragítani a nemzetközi szervezeteket. Csak akkor lesz ok igazi borúlátásra, ha olyan kormány alakul, mellyel nem lesz esélyünk bejutni az Európai Unióba és a NATO-ba.